bélyegkép|260px|Nagy-Románia történelmi régiói és közigazgatási beosztása (1919–1940) bélyegkép|260px|Etnikumok a Román Királyságban az 1930-as népszámlálás szerint 260px|px|bélyegkép|jobbra|Területi veszteségek 1940-ben: a Szovjetunió (sötétnarancs), Magyarország (rózsaszín) és Bulgária (arany) Nagy-Románia (románul România Mare) néven ismert a két világháború közötti Román Királyság, amely történelme során 1919 és 1940 között rendelkezett a legnagyobb területtel ().
A kifejezést használják politikai fogalomként is annak a nemzetállamnak a megjelölésére, amely az összes román anyanyelvűt egyesíti. Ebben az értelemben hasonlatos a Nagy-Bulgária, Megáli Idéa, Nagy-Jugoszlávia, Nagy-Magyarország és Nagy-Olaszország kifejezésekhez.
Ideológiája A nemzeti identitás témája régóta kulcsfontosságú a román kultúrában és politikában. A 20. század első évtizedeinek román nemzeti ideológiája az etnocentrikus nacionalizmus tipikus példája. A „Nagy-Románia” fogalom hasonlít a nemzetállam fogalmához. A román területi igények alapja elsődlegesen faji jellegű volt, céljuk az összes biológiai értelemben vett román egyesítése.
Története A 16–17. század fordulóján Havasalföldnek, Erdélynek és Moldvának rövid ideig közös uralkodója volt II. (Vitéz) Mihály havasalföldi fejedelem (Mihály vajda) személyében, de ez nem jelentett nemzeti egységet, és csak a 19. században Nicolae Bălcescu jóvoltából nyert jelentőséget a román nemzeti történetírásban.
Az 1848-as havasalföldi forradalom során megjelentek az egységes Romániára vonatkozó elképzelések csírái, de maga az egyesítés eszméje már Naum Ramniceanu (1802) és Ioan Budai-Deleanu (1804) munkáiban is szerepelt. A „Nagy-Románia” fogalmat Dumitru Brătianu vezette be 1852-ben. A románok egyesítésének első lépése Moldva és Havasalföld egyesülése volt 1859-ben, először Moldva és Havasalföld Egyesült Fejedelemségei, majd az 1866-os alkotmánytól kezdve Románia néven. Az erdélyi romániai elit azonban a kiegyezés előtt nem támogatta Nagy-Románia eszméjét, ehelyett a többi erdélyi nemzettel való egyenlőség kivívására törekedtek. A fogalom 1881-ben vált politikai realitássá, amikor az erdélyi Román Nemzeti Pártnak sikerült közös platformra hoznia az erdélyi románokat, hogy Erdély autonómiájáért szálljanak harcba.
Az első világháborúban Románia eleinte a semlegességet választotta, 1916. augusztus 17-én azonban aláírtak egy titkos szerződést, amelyben a szövetséges hatalmak Romániának ígérték az Osztrák–Magyar Monarchia románlakta területeit, cserébe Románia vállalta, hogy legkésőbb augusztus 28-áig hadba lép az oldalukon. A világháborút követően Nagy-Románia eszméje valósággá vált: az ország megszerezte Besszarábiát, Bukovinát, Erdélyt, a Partiumot és a Bánság egy részét. Az 1923-ban elfogadott új alkotmány egyáltalán nem vette figyelembe az új etnikai és kulturális realitásokat.
1940-ben Románia ultimátumot kapott a Szovjetuniótól, hogy engedje át Besszarábiát és Észak-Bukovinát; a királyi tanács megosztott volt a kérdésben (a régi politikusok közül a moldvai Nicolae Iorga ellenállást javasolt, az erdélyi Iuliu Maniu átengedést), így Németországtól kértek tanácsot, és Hitlertől azt az üzenetet kapták, hogy engedjenek. Ugyanabban az évben a második bécsi döntés következtében át kellett adnia Észak-Erdélyt Magyarországnak, és a craiovai egyezmény értelmében Dél-Dobrudzsát Bulgáriának; összességében néhány hónap alatt az ország fegyveres konfliktus nélkül elvesztette területének egy harmadát. A háború után Románia visszanyerte Magyarországtól Észak-Erdélyt, de a Szovjetuniónak és Bulgáriának átadott területeket nem.
A Szovjetunió számára átadott terület 1991 óta a Moldovai Köztársaság, egy szintén román nyelvű és kultúrájú állam része. A román lakosság többsége elfogadja a két állam létezését, kisebb részük pedig a két állam politikai egyesülését, azaz Nagy-Románia újbóli létrehozását szeretné. A médiában a „Nagy-Románia” kifejezést történelmi és politikailag semleges értelemben használják, „a két világháború közötti időszak” értelemben, a szélsőjobboldali pártok, mint például a Nagy-Románia Párt és a Noua Dreaptă nacionalista értelemben.
Az 1989 utáni Romániában kialakult a két világháború közötti időszakot aranykornak tekintő mítosz, annak ellenére, hogy a korszak sem gazdasági, sem politikai értelemben nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy az 1930-as évek pezsgő kulturális és egyetemi életet hoztak.
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
Lucian Boia: Wie Rumänien rumänisch wurde. Berlin: Frank & Timme. 2016. Bogdan Murgescu, Andrei Florin Sora: Großrumänien hat gewählt. Die Parlamentswahlen von 1919 in den Regionen. Berlin: Frank & Timme. 2023.
Kategória:Románia 20. századi történelme Kategória:Politikai ideológiák