A szerb ortodox egyház többnyire Manasija néven ismert erődített kolostora (jóllehet a tényleges neve Resava kolostor) a Homolje-hegységben, a közép-szerbiai Jagodina és Despotovac városok közelében, a Nagy-Morava egyik kis oldalvölgyében, a Reseva szurdokában található. Eredetileg Lazarević István szerb despota temetkezési helyéül szánták. Bár sokáig azt feltételezték, hogy az uralkodót soha nem itt temették el, a despota földi maradványait a 2006-os régészeti ásatások során megtalálták a kolostortemplomban.
A Manasija épületegyüttese a késő középkori szerb művészet egyik főművét képezi. Koncepcióját tekintve „ideális városként”, a bibliai elképzelések egyfajta értelmezéseként tervezték meg. A „Mennyei Jeruzsálem” képmásaként betöltött ezen szimbolikus szerep általánosan meghatározta a vallásos gondolkodás által formált késő középkori szerb kolostor- és városalapítások eszményképét, amelynek legkiforrottabb változata Manasijában valósult meg. A kolostort egy rendkívül masszív, összesen 14 toronnyal megerősített várfal veszi körül, mely a legszebb állapotban fennmaradt szerb erődítés. Művészeti és történelmi jelentősége miatt a helyszín szerepel az UNESCO javasolt világörökségi helyszíneinek listáján. Nevének eredete A Manasija név eredetéről több feljegyzés is született. Az egyik monda szerint Lazarević István nagyra tartotta Manasszesz görög költőt, a világ teremtésétől 1081-ig terjedő Krónika verseinek szerzőjét és akinek nevéből ered a szerb Manasija elnevezés. Más feljegyzések szerint a kolostort a nép nevezte el Manasijának. A környéken élőket lenyűgözte a kolostor és az azt védő hatalmas erődrendszer, és így beszéltek róla: „Despot sagradi manastir da nama sija” azaz a „Despota [Lazarević] kolostort építtetett, hogy ragyogjon nekünk”. A „nama sija” kifejezésből jött a Namasija név, amely a török uralom idején változott Manasija formátumra. Ez pedig a „Ma ne sija” azaz „Már nem ragyog” mondásból ered, amely a kolostor török időszakbeli pusztulását övezte. A „Ma ne sija” kifejezésből ered a máig fennmaradt Manasija név. Története A kolostor alapító okirata nem maradt fenn. A Manasija kolostort, más néven Resava kolostort, Despotovac városától két kilométerre északnyugatra, a festői szépségű szurdokban építették. A monumentális mauzóleum és az erődített város építése körülbelül egy évtizedig tartott. Ebben az időszakban templomot, nagy refektóriumot, melléképületeket, tornyokat és falakat, valamint védőfalakkal és árkokkal ellátott erődítményeket emeltek.
A legnagyobb és sok szempontból a leglenyűgözőbb templom, amely Szerbiában az oszmán hódítás előtt épült, a Manasija Szentháromság-temploma. A kolostort a templommal együtt Lazarević István despota, Szerbia 1389 és 1427 közötti uralkodója alapította. Maga a templom vélhetően 1407 és 1418 között épült fel. Az uralkodó apja, I. Lázár szerb cár fő alapítványának mintáját követte, azonban Lazarević alapítványa számos különböző szempontból felülmúlta azt. Manasiját, akárcsak Ravanicát, építtetője mauzóleumának szánták. Ugyanazt az alaprajzot alkalmazták, Manasija azonban jelentősen nagyobb lett: szélessége elérte a 14,5 métert (az apszisokkal együtt a 18,5 métert), hossza pedig a 34,5 métert.
A kortárs Konsztantyin Kosztenecski állításai szerint a despota egy nagyszerű épületet szándékozott emelni: „E célból a legkiválóbb építőmestereket és a legtehetségesebb freskófestőket fogadta fel, és még a szigeteken is felkutatta őket.”Vojislav Djurić: La peinture murale de Resava – ses origines et sa place dans la peinture Byzantine. In: Vojislav Djurić (Hrsg.): Морвска школа и нјено доба. 278, Filosofski Fakultet, Belgrad 1972.
A nagy méretű, négyszögletes narthex (előcsarnok), akárcsak a ravanicai kolostoré, elpusztult az oszmán gyújtogatások során, amelyek közül az első 1439-ben történt. A templom nagy harangokkal rendelkezett, amelyek egy későbbi, 1476-os pusztítás során szintén megsemmisültek. A jelenlegi narthex ugyan megegyezik az eredeti alaprajzával, a felépítmény azonban egy 19. századi helyreállításból származik. Tisztázatlan, hogy a narthex rendelkezett-e eredetileg harangtoronnyal. A narthexben ma már csak a geometrikus márványberakásokkal díszített padló maradt fenn eredeti formájában. A templomépület fő része azonban lényegében a mai napig eredeti kivitelében maradt meg.
Miután Manasija 1444-ben visszakerült Branković Györgyhöz, II. (Hódító) Mehmed oszmán szultán 1456-ban, a Nándorfehérvár elleni hadjárat nyomán elfoglalta a várost. Miután az oszmánokat Nándorfehérvár alatt visszaverték, a stratégiailag fontos Manasiját is elhagyták. Végül 1458. május 10-én Manasiját átadták Mehmed Anđelković pasának. Az oszmán uralom alatt egy kisebb török katonai alakulat állomásozott a kolostorban. 1689-ben a Szent Liga csapatai elfoglalták a kolostoregyüttest. Ekkorra azonban Manasija már elvesztette minden stratégiai jelentőségét. 1718 és 1739 között az osztrákok katonai alakulatot tartottak fenn az erődben. Számukra a tényleges kolostoregyüttesen kívül egy laktanyát építettek.
Az elhagyatott és részben romos kolostort 1806 és 1810 között újították fel először, Petrović Đorđe Karađorđe anyagi támogatásával. 1832-ben Miloš Obrenović fejedelem időzött a kolostorban. 1844–1845-ben a roskatag tetőszerkezetet megjavították. A 19. század közepe óta a szerzetesi cellák felújításának köszönhetően ismét élénk szerzetesi élet vette kezdetét. 1857-ben Marija Alekszandrovna orosz cárné egy aranyozott evangéliumos könyvet adományozott ennek a szerzetesközösségnek. Építészeti jellemzői bélyegkép|Az épületegyüttes alaprajza Az épületegyüttes szinte ovális kialakítása a 12. század vége óta a szerb kolostorok általános építészeti koncepciójaként volt elterjedt. Ennek itt, mint a „mennyei Jeruzsálem” képmásának, szimbolikus jelentőséget is tulajdonítottak. A kolostoregyüttesek ezen bevett formája a Manasija kolostor felépítése során egy hatalmas keresztény bástyává alakult át, magas falak rendszerével és tizenegy masszív torony kiemelkedésével. A főfalat egy alacsonyabb sánc veszi körül, a védősáncok előtt pedig egy széles árok húzódik.
A védőtornyok közül kettő nyolcszögletű, a többi téglalap alaprajzú. Egy kivételével mindegyik befelé nyitott kialakítású, ami a szerb középkori katonai építészet tipikus gyakorlata volt. Az épületegyüttesbe egyetlen, a nyugati oldalon található, két torony által szegélyezett kapun keresztül lehet bejutni. Az ilyen kéttornyos kapu a késő bizánci kultúrában ismeretlen volt, míg Nyugaton gyakran alkalmazták. Annak a lehetősége, hogy ez a nyugati katonai építészet egy koncepciójának köszönhető, csakúgy, mint a „Mennyei Jeruzsálem” városkapujaként betöltött lehetséges szimbolikus szerep, a Manasija építészettörténeti kutatásainak tárgyát képezi.
Az alacsonyabb külső sánc a teljes épületegyüttest körülöleli, és növeli a védművek hatékonyságát. Az erődöt egyetlen masszív torony, az öregtorony uralja, amely a katonai építészet mesterműve. 14,6 m × 14,6 m-es alapterülettel (a rézsűs alapzatnál 20 m × 20 m) és hét emelettel rendelkezik, magassága 35 méter. E minőségében a Balkán-félsziget egyik legnagyobb erődített tornyának számít. Az utolsó előtti emeletet konzolosan kiugró szuroköntő-rendszerrel látták el, ami egy újabb nyugatról importált védelmi koncepció, s amelyet a szerb katonai építészetben vélhetően itt alkalmaztak először.
A kolostort egy 12 toronnyal tagolt erős kettős várfal övezi. Ez a védmű a középkori Szerbia legkiválóbb erődítményének számít. Egyedüli szerb erődítményként ennek védőtornyait szintén kis erkélyekkel, úgynevezett szuroköntőkkel (machikuli) látták el.
A fallal övezett épületegyüttesen belül, ahol a monumentális márványtemplom mellett Szerbia területének eddig ismert legnagyobb középkori középülete, a kolostor refektóriuma is található, valamint az ország legnagyobb ismert, 7,5 méter átmérőjű középori kemencéje is állt, Resava a többi szerb kolostor és kulturális központ élén állt a humanizmus eszméi által áthatott úgynevezett resavai másolóiskola Konsztantyin Kosztenecski vezetésével történő megalapításával, amely a 15. század első felében a szerb irodalmi tevékenység legfontosabb képviselője volt, számos másolat és fordítás készült itt.
A katholikon (főtemplom) belsejét művészetileg kiemelkedő freskók díszítik, amelyek stílusukat tekintve a késő bizánci művészet csúcsteljesítményei közé tartoznak.Vojislav Djurić: La peinture murale de Resava – ses origines et sa place dans la peinture Byzantine. In: Vojislav Djurić (Hrsg.): Морвска школа и нјено доба. 277–291, Filosofski Fakultet, Belgrad 1972.
A kolostor jelenleg az UNESCO világörökségi javaslati listáján szerepel, és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy felvegyék az világörökségi listájára.
Galéria
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Szerbia vallási építményei Kategória:Szerbia javasolt világörökségi helyszínei