A Wallenstein-palota () a prágai Kisoldalban található hatalmas méretű palotakomplexum, amely a prágai vár után a főváros második legnagyobb palotája. A Wallenstein tér (Valdštejnské náměstí) 4. szám alatt található épület (helyrajzi száma: 17/III), amelynek oldalsó bejáratai a Wallenstein utca (Valdštejnská ulice) 1., illetve a Letenská utca 10. szám felől nyílnak. A cseh tartományokban a manierizmus és a korai cseh barokk fordulójának egyik legjelentősebb épülete; a fehérhegyi csata utáni korszak első olyan világi építménye, amely a városi palota épülettípusát az itáliai villákéval ötvözi. Albrecht von Wallenstein császári hadvezér építette saját rezidenciájának, majd a palota egészen 1945-ig a Wallenstein család tulajdonában volt. Az épület 1993-ig a Kulturális Minisztériumnak adott otthont, majd a Cseh Köztársaság Parlamentjének Szenátusa számára újították fel, amelynek annak 1996-os megalakulása óta a székhelye. A Wallenstein-palota komplexumának részét képezi a Wallenstein-kert és a Wallenstein-lovarda is. A Szenátus ezenkívül a szomszédos Kolowrat-palotát (Kolovratský palác) és a Kis Fürstenberg-palotát (Malý Fürstenberský palác) is kezeli.
Története Az eredeti palotát 1623 és 1630 között építtette Albrecht von Wallenstein, Mecklenburg hercege (1583–1634), aki a harmincéves háborúban a császári erők főparancsnokaként szerzett hírnevet és vagyont. Wallenstein többször is megfordult Itáliában, és megtetszett neki az ottani művészet, így amikor a palota 1623 és 1630 között épült, olasz építészeket és kézműveseket foglalkoztattak, köztük Andrea Spezzát (valószínűleg ő volt a főépítész), akit 1628-ban Niccolo Sebregondi követett. A belső tereket a firenzei Baccio del Bianco (1604–1656) díszítette, aki az építkezés első évében elkészítette a Főcsarnok mennyezetfreskóját, a Szent Vencel-kápolna alakos festményeit, valamint a Mitológiai folyosó díszítésének legfontosabb részeit. Fontos szerepet játszott az építkezésben a szintén firenzei Giovanni de Galliano Pieroni (1586–1654) mérnök és hadseregezredes is. Pieroni apja, Alessandro (1550–1607) a Mediciek építészeként tevékenykedett. Pieroni tanulmányozta a jičíni Wallenstein-kastély új részének és az ottani Szent Jakab-templomnak a terveit; a kertet, a sala terrenát és a lovardát is az ő alkotásának tulajdonítják. Pieroni hatással volt a Mitológiai folyosó és a többi belső tér asztrológiai és csillagászati díszítésére is. Halála után a belső berendezés összértéke 70 000 aranyforintot tett ki, míg további 134 000 aranyat fektettek ékszerekbe és nemesfémből készült étkészletekbe.
A palota helyének biztosítása érdekében Wallenstein 26 házat, hat kertet és két téglagyárat romboltatott le a területen. A Wallenstein-palota azzal a céllal épült, hogy a prágai vár riválisa legyen. A palota elrendezése négy udvart hoz létre. A komplexum magában foglalja a korhű kerteket, a Szobrok sétányát, az istállókat és a nagy lovardát. A kettős oszlopokon nyugvó, három árkáddal rendelkező loggia monumentális koncepciója a kibontakozóban lévő barokk stílust idézi. Az olasz stílusú kertben található egy madárház (volier), egy mesterséges barlang (grotta) és Adriaen de Vries (kb. 1545–1626) egyik szökőkútja.
II. Ferdinánd császár tartott Wallenstein számító elméjétől, és 1634-ben Eger (ma Cheb) városában meggyilkoltatta. Halála előtt mindössze egy évet élt a palotában. Özvegye eladta a palotát az unokaöccsének, így az 1945-ig a Wallenstein család birtokában maradt. A második világháború után a palota a csehszlovák állam tulajdonába került, és felújították, hogy kormányzati hivataloknak adjon otthont. Napjainkban a Cseh Köztársaság Szenátusa működik a palota főépületeiben. A lovardát a Prágai Nemzeti Galéria kiállítóhelyeként használják. A háború utáni évek elhanyagoltságát követően a kerteket rekonstruálták. A Halhatatlan kedves című, Beethoven életéről szóló 1994-es filmet is ezekben a kertekben forgatták. A főépület kihívást jelentő restaurálása 1999 közepén kezdődött, és 2002-ben Europa Nostra-díjat kapott. Az épület történelmi és művészeti szempontból legértékesebb részei a Főcsarnok, a Lovagterem, az Előcsarnok, a Kihallgatási terem, valamint a Mitológiai és a Csillagászati folyosó.
Építészeti jellemzői bélyegkép|300x300px|A palotaegyüttes alaprajza A palotaegyüttes tekintélyt parancsoló mérete 340 × 172 méter. A kertet nem számítva, a négy udvar körül elterülő lakórész mérete mintegy 150 × 110 méter. Az épületegyüttes a két udvarral rendelkező fő lakóépületre, az utcáról nyíló kapun keresztül megközelíthető harmadik udvarral határos istállószárnyra (Trčka-szárny), majd az ezt követő, udvarral rendelkező egyemeletes épületre (Černín-átrium) tagolódik, amelyet eredetileg az apródok és nevelőjük számára szántak. A lovarda irányában található még egy egyemeletes, elnyújtott szárny. A kert déli és délkeleti oldalát 200 méter hosszan egy 52 árkádos, magas fal zárja le. Ehhez csatlakozik délen egy mesterséges barlangokat (grottákat) és madárházat (voliert) magában foglaló cseppkőfal, amely mögött eredetileg egy nagy központi tér helyezkedett el; ezt ma a szomszédos ágoston-rendi kolostorhoz csatolták.
Északkeleten a kertet a lovarda épülete zárja le, amellyel a palota egykori gazdasági udvara határos; ezt 1980-ban a metróállomás bejáratánál lévő kerti parterként (díszkertként) alakították ki, és ekkor F. M. Brokoff szobrainak újkori másolataival díszítették.
A palota építészetét több száz funkcionális vagy vakablak, több tucat homokkőből faragott portál és tetőablak (szállítóként Zachariáš de Bussi Campion kőfaragót említik), valamint számos stukkódísz tagolja, amelyeken – akárcsak a fa kapukon és ajtókon – a díszítés részeként megjelenik az oroszlánfej, a Wallenstein-címer heraldikai motívuma. A palota díszítésén dolgozó többi művész is korának legkiválóbbjai közé tartozott a saját szakterületén, mint például a stukkódíszek alkotói, Domenico Canevalle és Santino Galli, valamint mindenekelőtt Baccio di Bianco festőművész, aki a palota legjelentősebb tereit díszítette freskókkal.
A palotakomplexum részei
Főszárny bélyegkép|Az épület főhomlokzata bélyegkép|A Nagyterem A Wallenstein-palota főszárnya nagyrészt a Trčka-rezidencia átépítése volt, amely 60 méter hosszan húzódik a Valdštejnské náměstí (Wallenstein tér) mentén. A homlokzaton három sorban egyforma ablakok találhatók, amelyek fényt árasztanak a Főcsarnokba. Késő reneszánsz és északi manierista elemeket egyaránt magában foglal, ami a portálokban és a holland stílusú manzárdablakokban nyilvánul meg. Kezdetben, az építészeti stílusnak megfelelően, a Főcsarnokot Itáliából és Hollandiából rendelt falikárpitokkal és bútorokkal rendezték be. Az eredeti berendezés nagy részét vagy a svédek rabolták el 1648-ban, vagy a franciák 1742-ben. A komplexum nyugati szárnyában kapott helyet a Főcsarnok, amely két emelet magasságba nyúlik. A középső mennyezetfreskón Baccio del Bianco a herceget a háború isteneként, Marsként ábrázolja, amint egy lovak húzta harci szekéren hajt. A festményen a herceg négy ló gyeplőjét tartja, holott Marsot általában csak három lóval szokták ábrázolni. Ez is Albrecht von Wallenstein hiúságának egyik példája. A fegyvereket, háborús trófeákat és hangszereket ábrázoló stukkókat valószínűleg Santino Galli és Domenico Canevalle készítette. Ezek a motívumok a herceg katonai pályafutására utalnak. Építésekor a prágai vár Spanyol terme után ez volt a második legnagyobb csarnok a maga 288 négyzetméteres alapterületével és 10,5 méteres belmagasságával. Ezt az eredeti homlokzatot a 19. század közepén átalakították, hogy a Černín-palotából származó márványportálokat építsenek be, a teljes csarnokot pedig laktanyává alakították át.
A palota egyik legfőbb jellegzetessége a folyosórendszer, amely az épület minden részét összeköti. A korszak számos palotájában a közlekedés során szobáról szobára kellett haladni, Wallenstein hercege azonban a folyosókon keresztül eljuthatott a fő Kihallgatási teremből a magán dolgozószobájába, majd a kerteket megkerülve a palotakomplexum északi végén lévő istállókig. Az Ovidius-folyosó az Átváltozások ihlette freskókról kapta a nevét, míg a Csillagászati folyosót a négy kontinens allegóriái és állatövi jegyek díszítik; valamennyit Baccio del Bianco alkotta.
Eredetileg a palota fűtését minden szobában cserépkályhák biztosították. Az Előcsarnokban lévő csempéket később a kandalló burkolására használták fel. A vendégek az előcsarnokban várakoztak, hogy a herceg kihallgatáson fogadja őket. Egy 19. századi átalakításnak köszönhetően ez egyfajta tükörteremként funkcionál, két velencei tükörrel, amelyek a 18. században készültek az itáliai Murano szigetén. A terem egyetlen eredeti berendezési tárgya egy négy ládából álló garnitúra, amelyben a herceg a ruhatárát tartotta. Ezek a 17. század fordulója körül készült itáliai ládák.
Kihallgatási terem bélyegkép|A Kihallgatási terem freskói A Kihallgatási terem egy kis, kör alakú helyiség, amely az Előcsarnokhoz és a Mitológiai folyosóhoz csatlakozik. A Kihallgatási teremből egy lépcsőházba vezető ajtót a Trčkovský důmból, a telken álló eredeti épületek egyikéből őrizték meg. Számos más, megmentett építészeti elemet is beépítettek a palotába. A stukkók és festmények Ovidius négy világkorszakát, valamint a nap négy szakának allegóriáit ábrázolják. A Kihallgatási terem kupolájának barokk stukkódíszítése a Mitológiai folyosón is visszaköszön. A Mitológiai folyosón emellett bolygómotívumokat és legendákat megörökítő falfestmények is találhatók, mint például Mercurius és Argus, Diana és Actaeon, a Meduszát meggyilkoló Perszeusz, a medvévé változtatott Kallisztó, valamint Európa elrablása. Baccio del Bianco ezen a folyosón látható freskóit Ovidius Átváltozások című műve ihlette.
Kápolna A palotakápolna két emelet magas, és Szent Vencel legendájának jelenetei díszítik gazdagon. A kápolna oltárát Arnošt Jan Heidelberger asztalos és fafaragó mester készítette 1630-ban. Építése Prága első ilyen jellegű barokk műemlékét, egyben a barokk kor kezdetét jelentette a cseh tartományokban. A kápolna nyugati falán három oratórium nyílik. A herceg az első emeletet használta a szertartások alatt, míg felesége a második emeleten foglalt helyet, a szolgálók pedig kizárólag a harmadik emeleten tartózkodhattak. A kápolna festményei szintén Baccio del Bianco munkái. Az első oratóriumban Szent Euszébiusz halála látható. Ezt követően a hercegné oratóriumát a szokásos Mária-ikonográfiával díszítették. A kápolna freskóit a prágai várban található Szent Vitus-székesegyház ihlette. A feltételezések szerint a kápolna szobrászati munkáit Ernest (Arnošt) Heidelberger készítette.
Kertek bélyegkép|A sala terrena és a kertek bélyegkép|A Herkules-szökőkút és a kerti tó A palotaegyüttes leglátványosabb eleme a Sala terrena. Ez a palotából egy csigalépcsőn keresztül közelíthető meg; a reneszánsz loggia freskói két szinten díszítik a falakat és a boltozatot. Az alsó festmények tritónokat és najádokat ábrázolnak. A felső szinten és a boltozaton lévő alkotásokat Homérosz Iliásza és Vergilius Aeneise ihlette; néhány ábrázolt csata a mai napig azonosítatlan maradt. Wallenstein egykor a hatalmas sala terrenában (kerti pavilonban) étkezett, amely a szökőkútra és a bronzszobrok sorára néz. A sala terrenát és annak gazdag stukkódíszítését a livornói székesegyház oszlopcsarnoka alapján mintázták. Ma ezek a holland szobrász, Adriaen de Vries műveinek másolatai. Az eredeti alkotásokat a svéd hadsereg 1648-ban zsákmányként elhurcolta, és napjainkban a svédországi Drottningholm palotában láthatók.