bélyegkép|260px|Codex Manesse, Heidelbergi Egyetemi Könyvtár, Cod. Haver. 848, fol. 249v: Konrad von Altstetten szerzői példánya bélyegkép|260px|II. Frigyes De arte venandi cum avibus (A madarakkal való vadászat művészetéről) című könyvében, BAV, Pal. lat. 1071, fol. 1v A heidelbergi Bibliotheca Palatina (latin) a reneszánsz egyik legfontosabb német könyvtára. volt, középkori kéziratok és korai nyomtatott könyvek (ősnyomtatványok ) kiterjedt állományával rendelkezett, amelyek nagy része ma a Vatikáni Apostoli Könyvtárban, míg a német nyelvű kéziratok a Heidelbergi Egyetemi Könyvtárban találhatók.
Története A Bibliotheca Palatina eredete a Heidelbergi Egyetem 1386-os alapításáig nyúlik vissza, amelynek minden kara kezdetben saját könyvtárral rendelkezett. A heidelbergi Szentlélek-templomban lévő kollégiumi könyvtár megalapítását, amely a későbbi Bibliotheca Palatina magját képezte, III. Lajos pfalzi választófejedelemnek (ur. 410–1436) tulajdonítják. Ottó Henrik pfalzi választófejedelem (ur. 1556–1559) egyesítette az egyetem könyvgyűjteményét, a Szentlélek-templomban található kollégiumi könyvtárat és a választófejedelem várának könyvtárát, hogy megalakítsa a tényleges Bibliotheca Palatinát. Az állományban voltak a Nagy Károly udvari iskolájából származó Lorsch-evangéliumok, a Manesse-kódex (cpg 848) és II. Frigyes német-római császár Sólyom könyve (cpl 1071) egyesítésével Ottheinrich, a reformáció pfalzi bevezetésével és a Heidelbergi Egyetem protestáns állami egyetemmé alakításával együtt, egy protestáns tanulmányi központot hozott létre. A Wittenbergi Egyetem mintájára, kiterjedt könyvtár állt rendelkezésére. A wittenbergivel ellentétben, ez nem a várban, hanem a heidelbergi Szentlélek-templom galériáján kapott helyet, megkönnyítve ezzel a tanárok és a diákok hozzáférését. Az augsburgi Ulrich Fugger (1526–1584) halála után további 86 kézirat, köztük több nagyon híres, került a könyvtár birtokába, pl. az Otfrid-kézirat (cpl 52) és a Sachsenspiegel illusztrált kézirata (cpg 164). Ilyen fontos manuscriptumokkal a Bibliotheca Palatina nem hivatalos császári könyvtár jelleggel bírt, és fénykorában – a 16. századi felvásárlások után – a „könyvtárak anyjának” tartották.
Különösen a teológiai (túlnyomórészt protestáns) irodalom kiterjedt gyűjteménye miatt a katolikusok az eretnekség melegágyának tartották a könyvtárat. Amikor 1622 augusztusában a Tilly vezette Katolikus Liga csapatai meghódították Pfalzot, I. Miksa bajor herceg Münchenbe akarta vinni a híres könyvtárat, de XV. Gergely pápa kifejezett kérésére kénytelen volt átadni azt. Csak Ottheinrich Bibliája és nagyszerű kóruskönyve került Münchenbe. 1622 decemberétől kezdve a Rómába történő szállítást a pápai legátus és később a Vatikán könyvtárosa, Leone Allacci (1586–1669) szervezte. Más heidelbergi könyvtárakból, például a választófejedelem magánkönyvtárából, az Egyetemi Könyvtárból, a Választási Kancelláriából és Jan Gruter, a Könyvtár utolsó könyvtárosának magánkönyvtárából is szállítottak Itáliába 200 öszvér hátán az alpesi hágókon át.
1623 augusztusában a Vatikáni Apostoli Könyvtár 184 ládát szerzett meg, amelyek 3600 kéziratot és 13 000 nyomtatott művet tartalmaztak. Ezek nagy részéről a súlycsökkentés végett megfosztották a kötéseiktől (Allacci további 12 ládát tartott meg magának). Ezeket a 17. század hátralévő részében visszaszerezték Ottheinrich már számos könyvével, ma már nagyon kevés 1550 előtti kötet maradt fenn a Könyvtárban.
A tolentinói béke következtében a Vatikán k|énytelen volt 500 kódexet átadni Franciaországnak, köztük 38 görög és latin kéziratot a Bibliotheca Palatinából. A bécsi kongresszuson elért megállapodások alapján ezeket (egy kivételével, amely tévedésből Párizsban maradt) 1815 végén a Heidelbergi Egyetemi Könyvtárba szállították. További tárgyalásokat követően a német nyelvű középkori kéziratok, a Codices Palatini germanici (rövidítve [Cod. ] Pal. germ. vagy Cpg) néven ismertek is 1816-ban visszakerültek Heidelbergbe, ahol mára viszonylag teljes és történelmileg jelentős gyűjteményt alkotnak. Visszaszolgáltatásukban kulcsszerepet játszott Antonio Canova szobrászművész, a Pápai Állam műkincseinek kurátora, aki a nemzeti kulturális örökség koncepcióját és a kárpótlás elvét hirdette a győztes akkoriban uralkodó, korlátlan zsákmányolási jogával szemben. A Palatina fennmaradó részei (az összes nyomtatott könyv és az idegen nyelvű kéziratok, 29 görög és 16 latin kódex kivételével) ma is a Vatikánban vannak.
Csupán néhány száz kötet maradt Németországban, amelyeket valószínűleg duplikátumnak tekintettek. Ott ezek különböző könyvtárakba kerültek. 1998-ban a Kölni Egyetemi és Városi Könyvtárban a Bibliotheca Palatina 67 kötetét fedezték fel. A mainzi Városi Könyvtár a Bibliotheca Palatina jelentős fennmaradt állományával rendelkezik, amelyeket Harmincéves háború#a vesztfáliai béke aláírása után Heidelbergből Mainzba helyeztek át. Korábban a Heidelbergi Jezsuita Könyvtár részét képezték. Mainzban a köteteket a Jezsuita Kollégium és a Felső-Rajna-i Jezsuita Tartomány noviciátusának könyvtárai között osztották szét. A kiemelkedő mainzi Palatina-kötetek között található Ottheinrich választófejedelmétől származó 63 kötet; ezek a Városi Könyvtárban és a Gutenberg Múzeumban találhatók. A későbbi Palatina választófejedelmi könyvtárainak jelentős anyaga is megmaradt a Városi Könyvtárban. Figyelemre méltóak még az Ulrich Fugger (1526–1584), Achilles Pirminius Gasser és számos más pfalzi tudós tulajdonában lévő példányok. A többit még mindig a Vatikánban őrzik. A Heidelbergi Egyetem 1986-os 600. évfordulójára számos könyvet visszavittek eredeti helyére, egy egyedülálló kiállítás keretében.
Történelmi címtárak A heidelbergi Szentlélek-templom könyvtárát 1581-ben katalogizálták. Mielőtt az Alpokon átszállították volna, Allacci saját leltárához megszámozta a kódexeket, és minden szállítóládához dossziészámot rendelt. Például Allacci az „1328”-as számot és a „C 169”-es dossziészámot – amely a 169. szállítóládát jelölte – a Frankenthal scriptoriumból származó „Courts of the Hours” (cpg 440) kötetnek adta. A könyv borítóján tintával a „C 169” és az „1328” számok szerepeltek.
Digitalizálása A Bibliotheca Palatina német kéziratait 2009-re teljesen digitalizálták, és online elérhetővé tették. A nyomtatott kiadások 1996 óta érhetők el Németországban mikrofilm formájában. A Vatikánnal együttműködve és a Manfred Lautenschläger Alapítvány finanszírozásával 2012 és 2018 között a korábbi Palatina latin kódexeit is digitalizálták, amelyek ma a Vatikáni Apostoli Könyvtárban találhatók. Ezt követte a görög és héber kéziratok, valamint más nyelvű kéziratok digitalizálása, így 2021 óta a Bibliotheca Palatina összes kézirata digitálisan online is elérhető.
Katalógusok Leonard Boyle (szerk.): Bibliotheca Palatina, Nyomtatott művek, Mikrofilm kiadás, München, 1989–1995, (Teljes mű), (Tárgymutató) Elmar Mittler (szerk.): Bibliotheca Palatina, Nyomtatott művek, A mikrofilmkiadás katalógusa, 1–4. kötet, München, 1999, Enrico Stevenson: Inventorio dei libri stampati palatino-vaticani, szerk. per ordine di SS Leone XIII PM, 4 kötet, Róma, 1886–1891 Enrico Stevenson: Codices manuscripti Palatini Graeci Bibliothecae Vaticanae descripti praeside IB Cardinali Pitra episcopo Portuensi SRE bibliotecario, Róma, 1885 Enrico Stevenson: Codices Palatini Latini Bibliothecae Vaticanae descripti praeside IB Cardinali Pitra episcopo Port. SRE bibliothecario, Róma, 1886 A vatikáni könyvtárban található Codices Palatini Latini orvosi kéziratai, Ludwig Schuba, Wiesbaden, 1981, Dr. Ludwig Reichert Verlag (Heidelbergi Egyetemi Könyvtár katalógusai 1), ( Digitális másolat) A Codices Palatini Latini Quadrivium kéziratai a Vatikáni Könyvtárban, Ludwig Schuba leírása alapján, Wiesbaden, 1992, Dr. Ludwig Reichert Verlag (A Heidelbergi Egyetemi Könyvtár katalógusai 2), (Digitális másolat) A Vatikáni Könyvtárban található Codices Palatini Latini (Cod. Pal. Lat. 921–1078) történelmi és filozófiai kéziratai, Dorothea Walz leírásával, Wiesbaden, 1999, Dr. Ludwig Reichert Verlag (A Heidelbergi Egyetemi Könyvtár katalógusai 3), ( Digitális másolat) A Vatikáni Könyvtárban található Codices Palatini latini humanista, trivium és reformációs kéziratai (Cod. Pal. Lat. 1461–1914), Wolfgang Metzger leírása alapján, Wiesbaden, 2002, Dr. Ludwig Reichert Verlag (A Heidelbergi Egyetemi Könyvtár katalógusai 4), ( Digitális másolat) A német kéziratok katalógusait lásd a Codex Palatinus Germanicusban.
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom Friedrich Wilken : A régi heidelbergi könyvgyűjtemények létrehozásának, kifosztásának és megsemmisítésének története. Heidelberg, 1817 (A Heidelbergi Egyetemi Könyvtár digitalizált változata ). németül Augustin Theiner : A heidelbergi könyvtár adománya. München, 1844 ( Digitalizált változat a Google Könyvekből ) németül Ilse Schunke : A Palatina kötései a Vatikáni Könyvtárban. 3 kötet. Vatikánváros, 1962 Elmar Mittler (szerk.): Bibliotheca Palatina. Katalógus a heidelbergi Szentlélek-templomban 1986. július 8. és november 2. között megrendezett kiállításhoz. 2 kötet. Heidelberg, 1986 ( Heidelbergi Könyvtári Kiadványok. 24). Walter Berschin : A nádori könyvtár a Vatikánban. Német könyvtár Rómában. Belser, Stuttgart Zürich, 1992. (Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1992 is) Erik Jayme : Antonio Canova (1757–1822) mint művész és diplomata – A Bibliotheca Palatina egyes részeinek Heidelbergbe való visszaszolgáltatásáról 1815-ben és 1819-ben. Heidelbergi Egyetem, Heidelberg, 1994, Gunter Quarg: Heidelbergae nunc Coloniae. A Kölni Egyetemi és Városi Könyvtár Palatina-kötetei. Egyetemi és Városi Könyvtár, Köln, 1998 (A Kölni Egyetemi és Városi Könyvtár Kiskiadványai; 4).
Veit Probst : A Bibliotheca Palatina ellopása és visszaszerzése. Heidelberg leghíresebb kulturális emlékművének digitális visszaszolgáltatásáról . In: Háború, konfliktus, szolidaritás (= Heidelberg Yearbooks Online HDJBO; 8. kötet). Heidelberg, 2023, 99–123. o. ( digitalizált változat )
További információk Bibliotheca Palatina – digitális IV. Frigyes könyvtárának katalógusa. Bibliotheca Palatina, „minden könyvtárak anyja” Az Ottheinrich Biblia digitális kiadása Christoph Wirsung Artzney-könyvének fakszimileje, 1568.
Kategória:Könyvtárak Kategória:Heidelberg