Gornja Tramošnica () falu Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Gradačac községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. Gornja Tramošnica településnek a Föderáció területénél maradt, kisebb része.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 44, közúton 69 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re északkeletre, a Szávameti-síkságon, a Majevica-hegység északi lejtői alatt, 96–180 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Topografska karta Doboj 425-2-2 Síkvidéki terep jellemzi, amely a síkság és az alacsony-közepes hegységek közötti átmeneti terület része. A termékeny alluviális talajok a mezőgazdaságot támogatják, beleértve a gabonaféléket, a zöldségeket és az állattenyésztést, a szomszédos lejtőkön lombhullató erdők és rétek foltjai találhatók. A Gradašnica folyó vízgyűjtője a helyi patakokból biztosítja a vizet, minimális karsztos hatással.

Éghajlata Éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár általában meleg, az átlaghőmérséklet 25–30 °C körül alakul, de néha meghaladhatja a 30 °C-ot. A telek hidegek, az átlaghőmérséklet 0 °C körül alakul, de ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 800–900 mm, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb878Bosnyák10Horvát135057Jugoszláv80Egyéb170Összesen146365

Nevének eredete A helyiek egyik állandó kétsége, hogy vajon Tramošnicának vagy Tremošnicának hívják-e településüket. A múlt század hetvenes éveinek közepéig a hivatalos név, legalábbis az egyházi könyvekben a Tremošnica volt. Egy ideig ezután a nép ezt a nevet használta dokumentumokban és más módon, míg az állami hivatalokban és a nép körében a Tramošnica név már meghonosodott. A félreértés vagy kétség a név lehetséges kettős eredetéből fakad. Nevezetesen a kérdés arra vonatkozik, hogy a régió jelenlegi neve a következőből származik-e. A félreértés vagy kétség a név lehetséges kettős eredetéből fakad. A kérdés az, hogy a régió jelenlegi neve a latin „tres montes” (három domb) vagy a „trans montes” (dombokon túl) szintagmából származik-e? A Tramošnicáról származó Franjo Kristić történelemprofesszor a második variáns felé hajlik, feltételezve, hogy szülőhelyét a Posavinába érkező ferencesek nevezték el így. Egyes nyelvészek viszont a Tramošnica nevet is a tres montes, azaz három domb szóból származtatják.

Története A régészeti leletek tanúsága szerint Tramošnica és tágabb környezete az őskor óta lakott volt. A faluban és a környező területeken több őskori lelőhelyet találtak. A lelőhelyek közül kiemelkedik a Tramošnicán található két őskori lelőhely, Kalajdžije és Kućišta, ahol késő bronzkori és vaskori településekre utaló leletek kerültek elő. A közeli Gornje Ledenice határában található Cigla na Ražljevima lelőhely őskori erődítményének maradványa, amely egy a síkság felé lejtő helyen fekszik, északi oldalát pedig egy tumulus védi. Az erőd a késő bronzkorban és a vaskorban volt használatban.

A római kori népességre utal a Tramošnicán talált ókori pénzlelet, amelyben Dyrrachiumban (Durrës, Albánia) vert drachma, valamint a Római Köztársaság korából és a császárság (Claudius, Valentinianus) korából származó számos érme található.

Tramošnica nevét plébániaként először 1650-ben említik Marijan Maravić püspök 1645 és 1650 közötti boszniai egyházlátogatásáról szóló jelentésében. A püspök Rómába írt terjedelmes levelében kijelenti, hogy abban az időben a Szent Illés modricai ferences kolostornak négy plébániája volt, amelyeket a következőképpen nevez meg: Modriča, Crkvište, Tremošnica (Tremoscniza) és Rastić. A tremošnicai plébánián 1648. június 30-án 512, 1649. július 24-én pedig 323 hívőt bérmált. Nikola Ogramić-Olovčić boszniai püspök az 1673-ban tartott bérmálásáról szóló római jelentésében azt írja, hogy a vallási szempontból nagyon elhanyagolt plébánia 6301 hívőt számlált, és 5412 embert bérmált fel. A plébánia templom nélküli, a lelkész pedig a modricai ferencesek egyike. Mindenképpen érdekes, hogy a plébánia nevére a „Czeremosniza” nevet használja. Pavao Dragičević apostoli helynök 1743-as jelentésében a Szentszéknek kijelenti, hogy a bijelai egyházközséghez más települések mellett 1742-ben Tramošnica (Tramosgniza) is hozzá tartozott. Abban az időben Tramošnicának 10 katolikus háztartása volt, amelyekben 63 hívő élt, akik közül 41 felnőtt (áldozó) és 22 gyermek (akik nem áldoznak) volt. A következő húsz évben Tramošnica 26 családdal gyarapodott, és az apostoli helynök, Marijan Bogdanović atya, átvéve elődje írásmódját, 1768-as jelentésében feljegyzi, hogy a faluban 36 katolikus ház és 238 hívő volt, akik közül 146 felnőtt (akik úrvacsorát vesznek) és 92 gyermek.

Tramošnica plébániát 1802-ben alapították, azaz alapították újra. A Jugoszláviai Katolikus Egyház Általános Sematizmusában 1974-ben megjelent bejegyzés szerzője, valószínűleg Krunoslav Draganović, azt állítja, hogy Tramošnica egy régi plébánia, amelyet 1655-ben említenek, 1784-ben káplánsággá, majd 1802-ben plébániává emelték. Miután tehát több mint tizenöt évig káplánság volt, és a helyzet évről évre láthatóan javult, Ilić apostoli vikárius püspök engedélyt kért a Szentszéktől, hogy Tramošnicát a másik négy helyi káplánsággal együtt plébániává emelje.

A horvátok lakta település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Gradačaci járáshoz és Tramošnica Gornja községnek 58 háztartása, és 342 római katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 89. o. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településen 107 háztartást, 637 római katolikus és 43 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 84. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településnek 747 lakosa volt, közülük 700 római katolikus horvát, 45 ortodox szerb és 2 muszlim volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 224. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.

A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. 1971 és 1992 között Gradačac községhez tartozott, majd az 1993-ban létrehozott Pelagićevo községhez csatolták. A boszniai háborúban a horvát lakosságot elűzték, templomukat és házaikat lerombolták. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település nagyobb része a Szerb Köztársaság és Pelagićevo község területének része lett, kisebb része pedig a Föderációhoz tartozó Gradačac község területénél maradt.

Oktatás A boszniai ferencesek közoktatásáról szóló egyik átfogó jelentésben 1873. augusztus 23-án Mijo Gujić tartományfőnök azt írja Franjo Zoretić szarajevói osztrák konzulnak, hogy abban az évben összesen 27 népiskola működött Boszniában. Nemcsak azt állítja, hogy van egy iskola Tramošnicán, hanem azt is, hogy az épületét 1858-ban építették. Ekkor 15 diák járt az iskolába. Az iskolát valószínűleg Petar Čičak plébános építtette, aki 1855 és 1863 között plébánosként szolgált Tramošnicán, és amellett, hogy lelkész volt, valószínűleg iskolai tanári feladatot is ellátta. Lehetséges építési időként és az 1856-os év került említésre. Az osztrák-magyar kormány 1878-as bosznia-hercegovinai megjelenésével az oktatásügy helyzete is jelentősen megváltozott. Ettől kezdve az új kormányzat már anyagi támogatást nem nyújtott a ferences (felekezeti) iskoláknak, nyilvánvalóan állami, felekezetközi iskolák megnyitását szorgalmazta. A kormányzat 1907-ben nyitott állami iskolát Gornja Tramošnicán, melynek négy osztálya volt, és abban az évben 116 gyerek járt ide. A boszniai háború alatt az iskolaépület súlyosan megrongálódott, majd a háború vége után két-három évvel teljesen lebontották. Ennek alapjaira épült a háború után a mai Vaso Pelagić Általános Iskola.

Nevezetességei Az Angyalok Királynője tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a Pelagićevóhoz tartozó településrészen áll. A településen az első fa kápolna 1840-ben épült. A kápolna helyén 1868 és 1870 között egy új templomot építettek fel, amelyhez 1874-ben építették a harangtornyot. Az új templomot 1888-ban építették neogótikus stílusban, a legújabb templomot pedig 1974 és 1979 között építették. A templomnak Diakovár akkori püspöke, Ivan Matizović ajándékozott egy képet az Angyalok Királynőjéről és még a diakovári katedrális régi oltárait is ennek a plébániának adományozták. A boszniai háborúban (1992) a templomot teljesen lerombolták. A szobrokat és festményeket megsemmisítették vagy elvitték. A plébánia 2002-ben ünnepelte 200. évfordulóját, amikor új plébániatemplomot építettek helyette. A tervet Julijan Domanovac készítette. A plébániához Gornja Tramošnica (Kovačići, Puškarići, Tuzlani), Brdo, Liporašće és Okruglić (részben) települések tartoznak.

Grob na Grabu – középkori temető maradványai. A lelőhely egy régi vízfolyás egykori medre feletti alacsony halmon található 19 épen maradt és 10 sérült késő középkori sírkővel.

Kalajdžije – őskori település maradványai. A lelőhely a síkságon egy alacsony magaslaton található. A lelőhelyen B. Belić végzett próbaásatást és a 70 centiméter mélységban levő kultúrrétegben a kelta latén kultúrához tartozó kerámiatöredékeket talált. A leletek korát a kora vaskorban határozták meg.

Kućišta – a szomszédos Donja Tramošnicán található őskori lelőhely késő bronzkori és kora vaskori település maradványaival. A lelőhelyen ház alapozása közben számos cseréptöredék került elő.

Jegyzetek

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:Tuzlai kanton települései