V. Sándor (Havasalföldön III. Sándor), románosan Alexandru cel Rău („a Rossztévő”) Moldva fejedelme volt 1592-ben, majd Havasalföld uralkodója 1592 és 1593 között.

Élete Sándor azt állította magáról, hogy IV. Bogdán moldvai fejedelem (uralkodott: 1568–1572) fia. A román fejedelemségekben – Moldvában és Havasalföldön, valamint a szomszédos Erdélyben és Lengyelországban – a monarchia választott volt: a fejedelmet (vajdát, hospodárt vagy domnitort) a bojárak választották, gyakran saját soraikból. Az uralkodás megszerzéséhez és megtartásához a fejedelem a bojár pártokra, valamint a környező nagyhatalmak – Habsburgok, lengyelek, oroszok és különösen az Oszmán Birodalom – támogatására támaszkodott, mivel 1859-ig a két román fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallusa és adófizetője volt.

Sándort 1592. június 7-én Moldva trónjára nevezték ki, Aaron Tiranul leváltása után. Azonban Aaron sikeresen hatalmon maradt, és haladékot szerzett azzal, hogy megígérte a trón megszerzéséhez felhalmozott adósságok rendezését. Sándor ennek ellenében megkapta Havasalföld trónját 1592 októberében, a szintén leváltott Ștefan Surdul helyére. Bukarestbe érkezésekor hitelezői is vele tartottak. Hogy őket kielégítse, új adókat vetett ki a lakosságra, ami rendkívül népszerűtlenné tette. A helyzet annyira feszült lett, hogy egy parasztfelkelés elkerülése érdekében és a hitelezők kifizetésére új adóterheket és leszámolásokat vezetett be. Ennek során több hitelezőjét és a velük szövetséges bojárokat kivégeztette. A craiovai bánt, a rivális Vitéz Mihályt (Mihai Viteazul) is halálra ítélte. A krónikák szerint a hóhér azonban saját döntéséből megkímélte Mihályt, aki ezt később nem felejtette el.

Sándorra a „cel Rău” („a Rossz”) gúnynevet a bojárok és kereskedők ragasztották rá tetteiért. „Bűnei jóvátételeként” 1592-ben saját hitelezőitől felvett pénzből finanszírozta a Sínai-hegyi Szent Katalin-kolostor helyreállítását, de ez sem mentette meg. Konstantinápolyi hitelezői, akik nem kapták vissza pénzüket, elérték a leváltását 1593 szeptemberében. Erővel Konstantinápolyba vitték, ahol hűtlenséggel vádolták az Oszmán Birodalommal szembeni kötelezettségei megszegése miatt, és öt év fogság után 1597. március 20-án megfojtották. Utóda Mihai Viteazul lett, aki ekkor már szintén erős támogatással rendelkezett az oszmán fővárosban.

Sándornak volt egy fia, Péter (Petru), aki 1619. június 8-án halt meg.

Források Constantin C. Giurescu & Dinu C. Giurescu, Istoria Românilor Volume II (1352-1606), Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, 1976. Jean Nouzille La Moldavie, Histoire tragique d'une région européenne, Ed. Bieler, ()

Fordítás

Kapcsolódó szócikkek Havasalföldi fejedelmek listája Moldvai fejedelmek listája Havasalföldi és moldvai fejedelmek családfája

Kategória:Havasalföldi fejedelmek Kategória:Moldvai fejedelmek Kategória:1597-ben elhunyt személyek