Az FP–5 Flamingo ukrán nagy hatótávolságú, földi indítású robotrepülőgép, amelyet a Fire Point cég fejlesztett a brit Milanion Grouppal együttműködve mélységi csapásmérési feladatokra. 2025 nyarán mutatták be először, és 2025 augusztusától folyik a sorozatgyártása. Hatótávolsága kb. 3000 km, harci része több mint 1 tonna tömegű.

A típus a pilóta nélküli repülőeszközök és a klasszikus robotrepülőgép közötti technológiai átmenetet képviseli. A fegyver a drága robotrepülőgépek képességeit és az alacsonyabb költségű, tömegesen gyártható dróntechnológiát ötvözi. Elsősorban nagy távolságban elhelyezkedő, nagy értékű célpontok elleni támadásokra alkalmazza az Ukrán Fegyveres Erők az orosz–ukrán háborúban.

Története Az FP–5 fejlesztése az ukrajnai háború során jelentkező, nagy hatótávolságú csapásmérő képességek iránti igényre vezethető vissza. A típust a nyilvánosság előtt a 2020-as évek közepén, feltehetően 2025 folyamán mutatták be először, amikor ukrán hivatalos és félhivatalos források új, nagy hatótávolságú csapásmérő eszköz megjelenéséről számoltak be.

Az ukrajnai konfliktusban egyre nagyobb szerepet kaptak azok a pilóta nélküli rendszerek, amelyek képesek voltak a frontvonaltól jelentős távolságban elhelyezkedő mélységi célpontok, például energetikai infrastruktúra, ipari létesítmények és katonai raktárak elérésére. A fejlesztést végző Fire Point a korábbi, kisebb hatótávolságú pilóta nélküli eszközök tapasztalataira alapozva kezdte el egy nagyobb teljesítményű, robotrepülőgép jellegű rendszer kialakítását. A program célja egy olyan fegyverrendszer létrehozása volt, amely hatótávolságban és hatékonyságban megközelíti a hagyományos robotrepülőgépeket, ugyanakkor azoknál lényegesen alacsonyabb költséggel és egyszerűbb gyártási infrastruktúra mellett állítható elő.

A fejlesztés egyik kiindulópontját a korábbi FP–1 típus jelentette, amely elsősorban rövidebb hatótávolságú csapásmérő feladatokra készült. Az FP–5 ennek továbbfejlesztéseként jelent meg, megnövelt hatótávolsággal, nagyobb robbanófejjel és fejlettebb navigációs rendszerrel.

A típus első példányai a 2020-as évek közepén jelentek meg, és ezt követően megkezdődött a sorozatgyártás felfuttatása. A fejlesztési koncepció középpontjában a gyors és költséghatékony gyárthatóság állt, ami lehetővé tette a gyártási volumen folyamatos növelését. A termelés rövid idő alatt havi több tucat darabról akár több száz darabra is növelhetővé vált, bár valószínűsíthető, hogy a tervezett havi 200-as darabszámot nem érte el a sorozatgyártás. A robotrepülőgép első nyilvános bemutatására 2025 augusztusában került sor. Ekkor váltak ismertté a főbb műszaki paraméterei, többek között a 3000 km-es hatótávolság és az 1000 kg-nál nagyobb harci rész.

Az FP–5 alkalmazása során az ukrán fegyveres erők elsősorban mélységi csapásmérő feladatokra vetették be a típust. A robotrepülőgépet gyakran más pilóta nélküli eszközökkel együtt, összehangolt támadások részeként alkalmazzák, ami növeli a légvédelemmel szembeni hatékonyságát. Az FP–5-t az ukrán támadások során csak kisebb mennyiségben vetik be, feltételezhető, hogy az eszköz csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre.

Alkalmazása Az FP–5 alkalmazása elsősorban stratégiai mélységben fekvő, nagy értékű katonai és hadiipari célpontok ellen irányul. A típus viszonylag korlátozott számban áll rendelkezésre, ezért bevetésére jellemzően olyan célpontok ellen kerül sor, amelyek megsemmisítése jelentős katonai vagy ipari hatásokkal jár. A jellemző célpontok közé tartoznak a kiemelt hadiipari üzemek, lőszerraktárak, fontos katonai infrastrukturális létesítmények.

Az FP–5-öt rendszerint önállóan vagy kisebb kötelékekben alkalmazzák. Ez eltér az olyan, tömeges támadások során alkalmazott ukrán csapásmérő pilóta nélküli repülőeszközöktől, mint a pl. a Ljutij, amelyeket gyakran több tucat vagy akár több száz darabból álló hullámokban vetnek be. Míg a Ljutij elsődleges feladata a célpontok telítése és a légvédelem lekötése, addig az FP–5 alkalmazása jellemzően kiemelt jelentőségű katonai és hadiipari célpontok elleni nagy hatótávolságú precíziós csapásokhoz kapcsolódik.

A robotrepülőgépekkel elért találati arány az elemzések szerint 15% körüli.

A robotrepülőgép harci alkalmazása 2025 májusában kezdődött. Ezt 2025 novemberében közölte az Ukrán Fegyveres Erők vezérkara. A típus harci alkalmazásáról 2025 októberétől jelentek meg először sajtóhírek, egyrészt az ukrán hadsereg tájékoztatása alapján, másrészt a típus alkalmazására utaló fényképek és videófelvételek is megjelentek.

2026 januárjában FP–5 robotrepülőgépekkel hajtottak végre támadást az Asztrahányi területen található Kapusztyin Jar rakéta-kísérleti lőtér ellen. A lőtéren olyan infrastruktúrát támadtak, amely az orosz stratégiai rakétaprogramokhoz kapcsolódik.

2026. február 12-én támadás érte a Rakéta és Tüzérségi Eszközök Főcsoportfőnökségének (GRAU) a Volgográdi területen Kotlubany közelében található lőszerraktárát. Az ukrán vezérkar szerint a műveletben FP–5 robotrepülőgépeket alkalmaztak. A támadást követően jelentős másodlagos robbanásokról számoltak be.

2026 februárjában FP–5 robotrepülőgépekkel támadták meg az Udmurt Köztársaságban található, Ukrajnától 1400 km-re fekvő Votkinszki Gépgyárat, amely az Iszkander, a Jarsz és a Bulava rakétarendszerek gyártásában vesz részt.

2026. március 28-án támadás érte a Szamarai területen, Csapajevszkben található, robbanóanyagot gyártó Promszintez vegyipari üzemet. A becsapódások nyomán az üzemben több helyen tűz keletkezett. A nyílt forrású elemzések szerint a támadás során alkalmazott robotrepülőgépek között FP–5 típusok is lehettek.

2026. május 5-én FP–5 robotrepülőgépekkel mért csapást Ukrajna a csuvasföldi Csebokszáriban az elektronikai eszközöket gyártó VNIIR-Progressz vállalat üzemére. A cég navigációs rendszerek, valamint más orosz rakéta- és drónfegyverzetekben alkalmazott elektronikai berendezések gyártásában vesz részt. A támadásról készített felvételek alapján egyértelműen beazonosítható volt az FP–5 robotrepülőgép. Egy hónappal később, június 10-én ismét robotrepülőgép-támadás érte a VNIIR-Progressz üzemet. A VNIIR–Progressz többek között az orosz drónokon alkalmazott Kometa zavarvédett GNSS vevőket gyártotta, amelyek adaptív többantennás GNSS-vevőkből és digitális antenna-rácsokból állnak.

2026. június 27-n a volgográdi Tyitan-Barrikadi hadiipari üzemre mértek csapást FP–5 Flamingo robotrepülőgépekkel. Négy robotrepülőgépet indították, amelyek közül legalább három becsapódott a célban. A Tyitan-Barrikad cég rakétarendszerek indító és szállító berendezéseit gyártja.

2026. augusztus 15-én éjjel FP–5 Flamingo robotrepülőgépek mértek csapást Szamara ipari negyedére. A támadásban a hordozórakétákat gyártó Progressz vállalatot érte támadás.

Műszaki jellemzői Az FP–5 Flamingo nagy méretű, földi indítású, sugárhajtású robotrepülőgép. A nyilvánosan közölt adatok alapján hatótávolsága mintegy 3000 km, harci része 1000–1150 kg tömegű, maximális felszálló tömege körülbelül 6000 kg. A robotrepülőgép legnagyobb sebessége mintegy 950 km/h, utazósebessége 850–900 km/h körüli. Szárnyfesztávolságát körülbelül 7 méter.

A típus indítása földi indítóállványról történik. A felszálláshoz szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétát alkalmaznak, a repülés további szakaszában pedig gázturbinás sugárhajtómű biztosítja a meghajtást. A rendelkezésre álló adatok szerint az FP–5-ben az AI–25TL típusú, eredetileg a Jak–40 regionális utasszállítóhoz kifejlesztett, majd később az L–39 Albatros kiképző repülőgépbe is beépített kétáramú gázturbinás sugárhajtóművet alkalmazzák. A hajtóművet a törzs felső részén, külön gondolában helyezték el. Ez a megoldás egyszerűsíti a szerkezeti kialakítást. Az AI–25 család eredetileg nem robotrepülőgépekhez készült, ezért hatásfoka nem feltétlenül optimális kis magasságú repülésnél. Az FP–5-ben alkalmazott AI–25 hajtóműcsalád jelentős előnye azonban a széles körű elterjedtségük. Az AI–25 és változatai több mint kilencezer példányban készültek, és több mint negyven országban álltak vagy állnak üzemeltetésben. Ennek következtében jelentős készletek állnak rendelkezésre használt, illetve repülőgépekből kiszerelt hajtóművekből. Mivel az FP–5 egyszer használatos fegyverrendszer, a hajtóművek élettartama kevésbé kritikus szempont, ezért a felújításra vagy kivonásra váró példányok is gazdaságosan felhasználhatók.

Az FP–5 irányítása kombinált navigációs rendszerrel történik. A nyilvános adatok műholdas navigációt és inerciális navigációs rendszert említenek, a közölt találati pontosság körülbelül 14 m. A rendszerrel kapcsolatban zavarvédett műholdas navigációs megoldást is említenek, ami különösen fontos az orosz elektronikai hadviselési környezetben.

Az FP–5 egyszerű sárkányszerkezettel rendelkezik. A fejlesztésnél az olcsó és egyszerű gyárthatóság volt az egyik cél. A szárnyak egyenesek, a vezérsíkok X elrendezésűek. A törzs anyaga kompozit, míg a hajtóműgondola fémből készül a magas hőterhelés miatt.

A típus egyik legfontosabb sajátossága a rendkívül nagy harci rész. Az 1000–1150 kg-os robbanófej lényegesen nagyobb, mint a legtöbb hasonló hatótávolságú nyugati robotrepülőgépé (a BGM–109 Tomahawk esetében pl. 450 kg), ami alkalmassá teszi megerősített ipari, katonai és infrastrukturális célpontok támadására. A harci rész pontos típusa nem ismert. A nyílt forrású elemzések alapján feltételezhető, hogy az FP–5 valamely meglévő nagy tömegű légibombából kialakított harci részt alkalmaz. Egyes feltevések szovjet eredetű FAB-családba tartozó bombatestet, mások nyugati 2000 fontos bombákhoz, például az Mk 84-hez vagy a BLU–109 bombához hasonló megoldást valószínűsítenek. A rendelkezésre álló képi és műszaki információk alapján azonban a harci rész pontos típusa nem határozható meg.

Műszaki adatok

Maximális felszálló tömeg: 6000 kg Hasznos terhelés (harci rész tömege): 1000 kg (egyes források szerint 1150 kg) Szárnyfesztáv: 7 m Normál utazósebesség: 850–900 km/h Maximális sebesség: 950 km/h Repülési idő: kb. 4 óra Hatótávolság: 3000 km Hajtómű: AI–25TL gázturbinás sugárhajtómű

Jegyzetek

Források

További információk Az FP–5 Flamingo a gyártó Fire Point honlpján

Kategória:Robotrepülőgépek