Havasalföldön II. Gergely, Moldvában I. Gergely, románosan Grigore II Ghica (), fanarióta fejedelem volt, aki az oszmán kormányzat szolgálata után négyszer Moldva fejedelme lett (1726–1733, 1735–1739, 1739–1741 és 1741–1748), valamint kétszer Havasalföldé (1733–1735 és 1748–1752).
Élete Gergely egy albán eredetű fanarióta családból származott. Édesapja, Matei Ghica (1664–1708) „nagy bán” (kormányzó), anyja pedig Ruxandra Mavrocordat volt, Alexandru Mavrocordat lánya. Ő volt családjából az első, aki a Fényes Porta nagy dragománja (főtárgyaló-tolmácsa) lett, 1717 és 1727 között. Gergely nagyapja, Grigore Ghica, valamint dédapja, Gheorghe Ghica már a 17. században fejedelmi tisztségeket töltöttek be a román fejedelemségekben.
Nagybátyja, Nicolae Mavrocordat támogatásával 1726. október 7-én megszerezte Moldva trónját Mihai Racoviță rovására, akit az oszmánok eltávolítottak. Diplomáciai ügyességét kihasználva sikerült rendeznie egy konfliktust a krími tatárokkal, akik adófizetés hiányában Moldva feldúlásával fenyegettek. Bár kezdetben igyekezett csökkenteni az adóterheket, a választásos monarchia súlyosan torz politikai-gazdasági rendszerének foglya maradt: a trón megszerzéséhez és megtartásához egyre nagyobb összegeket kellett fizetni (nem számítva az oszmánoknak és tatár szövetségeseiknek fizetendő adót, valamint az egyházi tizedet). Így elődeihez hasonlóan hozzájárult a fejedelemségek kifosztásához, és adósságai törlesztésére továbbra is bérbe adta a hivatali tisztségeket különböző – görög, örmény, arvanita, romaniota, szefárd és levantei – pénzembereknek, ami idegenellenességet váltott ki a parasztság körében.
1733-ban át kellett adnia a hatalmat unokatestvérének és riválisának, Constantin Mavrocordatnak. A két rokon fejedelem felváltva uralkodott Moldvában és Havasalföldön egészen 1735. november 27-ig, amikor ismét cseréltek, és Ghica újra Moldva élére került (1741. szeptember 24-ig). Az 1735–1739-es osztrák–orosz–török háború idején közvetítő szerepet játszott a hadviselő felek között, kapcsolatokat ápolva többek között Burckhardt Christoph von Münnich orosz hadvezérrel, az angol diplomácia képviselőivel Szentpéterváron, valamint Villeneuve márkival, Franciaország konstantinápolyi nagykövetével. Az orosz megszállás idején (1739 szeptember–október) azonban el kellett hagynia az országot.
1741. szeptember 24-én leváltották, miután testvérét, Alexandru Ghicát – aki a Porta dragománja volt – árulás vádjával kivégezték egy rágalmazás nyomán. 1747 májusa és 1748 áprilisa között rövid időre még visszatért Moldva trónjára. Ezt követően szó szerint megvásárolta Havasalföld trónját, ahol 1748 áprilisától haláláig uralkodott (korábban már 1733–1735 között is fejedelem volt ott).
Jászvárosban újjáépíttette a Frumoasa fejedelmi udvart, amelyet az orosz csapatok feldúltak. Bukarestben befejezte a Szent Pantelimon kolostor alapítását, amelyhez kórházat is létesített, valamint egy másik, pestisbetegek ellátására szolgáló intézményt is alapított. 1752-es halála után feleségével együtt a bukaresti Szent Pantelimon kolostor templomában temették el, amelyet a hozzá tartozó kórházzal együtt 1985-ben a kommunista diktatúra idején, Nicolae Ceaușescu uralma alatt leromboltak.
Házassága és utódai Gergely egy Konstantinápolyban született arvanita származású nőt, Zoé Manost vette feleségül, akitől gyermekei születtek:
Scarlat Ghica (1715–1766), Havasalföld és Moldva fejedelme Matei Ghica (1728–1756), nagy dragomán, majd Havasalföld és Moldva fejedelme
Fordítás
Források Alexandru Dimitrie Xenopol Histoire des Roumains de la Dacie trajane : Depuis les origines jusqu'à l'union des principautés. E Leroux Paris (1896) Alexandre A.C. Sturdza L'Europe Orientale et le rôle historique des Maurocordato (1660-1830). Librairie Plon Paris (1913). Nicolae Iorga Histoire des Roumains et de la romanité orientale. (1920) Constantin C. Giurescu & Dinu C. Giurescu, Istoria Românilor Volume III (depuis 1606), Editura Științifică și Enciclopedică, Bucarest, 1977. Mihail Dimitri Sturdza, Dictionnaire historique et généalogique des grandes familles de Grèce, d'Albanie et de Constantinople, M.-D. Sturdza, Paris, chez l'auteur, 1983. Jean-Michel Cantacuzène, Mille ans dans les Balkans, Éditions Christian, Paris, 1992. () Gilles Veinstein, Les Ottomans et la mort (1996) (). Joëlle Dalegre Grecs et Ottomans 1453-1923. De la chute de Constantinople à la fin de l’Empire Ottoman, L’Harmattan Paris (2002) (). Jean Nouzille La Moldavie, Histoire tragique d'une région européenne, Ed. Bieler (2004), (). Traian Sandu, Histoire de la Roumanie, Perrin (2008).
Kapcsolódó szócikkek Moldvai fejedelmek listája Havasalföldi fejedelmek listája Havasalföldi és moldvai fejedelmek családfája
Kategória:Moldvai fejedelmek Kategória:Havasalföldi fejedelmek Kategória:1752-ben elhunyt személyek