A nagyváradi Bémer tér (románul: Piața Regele Ferdinand I) a város egyik legkarakteresebb, történetileg és építészetileg is kiemelkedő köztere, amely a Sebes-Körös északi partján, a történelmi Olaszi városrészben helyezkedik el. A tér a 19–20. század fordulóján, a város polgárosodásának és építészeti fellendülésének időszakában nyerte el mai, eklektikus-szecessziós arculatát, és azóta is meghatározó szerepet tölt be Nagyvárad kulturális, társadalmi és városszerkezeti életében. A Bémer tér nem csupán építészeti értékei miatt jelentős: a város irodalmi, színházi és közösségi életének egyik központja, ahol a múlt és a jelen harmonikusan találkozik. A tér fő ékessége a Szigligeti Színház, de körülötte sorakoznak a város legszebb polgárházai, szállodái és kávéházai is. A Bémer tér a városlakók és a turisták kedvelt találkozóhelye, ahol a történelmi örökség, a pezsgő kulturális élet és a modern városi funkciók egyaránt jelen vannak.
Története
A tér kialakulása és korai története (18–19. század) A Bémer tér története szorosan összefonódik Nagyvárad városfejlődésével. A tér helyén a 18. század közepéig még nem létezett önálló közterület: a területet a Sebes-Körös partján álló, szabálytalan telkek, kisebb házak és kereskedelmi épületek foglalták el. A tér kialakulásának első lépése gróf Csáky Miklós püspök (1737–1747) nevéhez fűződik, aki a Szent László téren felépített püspöki palotájától egy fahidat veretett a Körösön át, hogy könnyebben eljusson Olasziba. Ez a híd új közlekedési útvonalat nyitott Újváros főtere és Olaszi északi kapuja között, megalapozva a későbbi Bémer tér helyét. A 19. század elején a tér helyén még földszintes, zsindelytetős, öreg házak álltak, köztük a híres Gireth-ház, amely nagyobb területet foglalt el, mint a mai tér közepén látható park. A város fejlődésével és polgárosodásával egyre inkább zavaróvá vált ez a roskatag épület, amelynek lebontását a helyi sajtó, a közvélemény és a Nagyváradi Szépítési Egylet is sürgette Az áttörést az 1880-as évek hozták meg: 1887-ben a város 5000 forintért megvásárolta a Gireth-házat, a vételárból hiányzó összeget Bémer Pál kanonok pótolta ki, aki emellett egy díszes, többágú utcai lámpaoszlopot is adományozott a leendő tér közepére. A Gireth-házat 1888 tavaszán lebontották, és ezzel megnyílt az út a modern Bémer tér kialakítása előtt A tér nevét a város közgyűlése 1888-ban Bémer László (1784–1862) nagyváradi püspökről nevezte el, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a magyar nemzeti ügy egyik kiemelkedő támogatója volt, ezért később az osztrák hatóságok üldözték, vagyonát elkobozták, őt magát pedig száműzték.
A tér fejlődése a századfordulón A Gireth-ház lebontása után a Bémer tér gyors fejlődésnek indult. A 19. század utolsó évtizedében és a 20. század elején sorra épültek fel a tér körül az eklektikus és szecessziós stílusú polgárházak, szállodák, banképületek és a Szigligeti Színház. A tér közepén parkot alakítottak ki, a forgalmas részek macskaköves burkolatot kaptak, a széleket Körös-kővel burkolták. 1905-ben a teret leaszfaltozták, a kandeláber körül két méter széles gyalogjáróval övezett parkocskát létesítettek. A századfordulón a Bémer tér Nagyvárad egyik legmodernebb, legpezsgőbb közterévé vált, ahol a város polgári életének, kereskedelmének és kulturális eseményeinek központja alakult ki. A tér arculatát a Szigligeti Színház 1900-as megnyitása tette teljessé, amely a város eklektikus építészetének egyik legszebb példája lett.
A 20. század változásai A Bémer tér a 20. században is megőrizte központi szerepét, bár a történelem viharai, az impériumváltások, a politikai rendszerváltások és a városfejlesztési hullámok nyomot hagytak rajta. A tér neve többször is változott: 1923-ban Regina Maria (Mária királyné) tér lett, 1940-ben visszakapta eredeti nevét, 1945–1966 között Sztálin térként szerepelt, majd 1995-ig Köztársaság (Republicii) tér volt. 1995-ben a helyi tanács Regele Ferdinand (Ferdinánd király) névre keresztelte át, bár a két világháború között ezt a nevet a Fő utca viselte, nem a tér. A szocializmus évtizedeiben a tér karaktere némileg elveszítette korábbi fényét: több régi épületet lebontottak, helyükre panelházak és modern üzletházak kerültek. Az 1960–70-es években épült Divatház és a paneltömbök ma már a tér megszokott képéhez tartoznak, de a történelmi épületek többsége szerencsére megmaradt. A rendszerváltás után a tér műemléki védettséget kapott, és az ezredfordulót követően több jelentős restaurálás, felújítás történt, részben európai uniós forrásokból. A városi főépítész kezdeményezésére a fémkeretes kirakatokat fából készültekre cserélték, a parkot és a sétányokat felújították, a tér arculata ismét a századfordulós hangulatot idézi.
Építészeti jellemzők és stílusok A Bémer tér építészeti arculatát az eklektika, a szecesszió és a historizmus stílusjegyei határozzák meg. A tér körül sorakozó polgárházak, szállodák, banképületek és a Szigligeti Színház mind a századforduló nagyváradi építészeti fellendülésének lenyomatai. Az eklektikus stílus a 19. század második felétől vált uralkodóvá Nagyváradon, lehetővé téve a múlt építészeti formáinak szabad ötvözését. A Bémer tér épületein a neoklasszicista, neoreneszánsz, neobarokk és szecessziós elemek harmonikusan keverednek, egyedi, festői városképet alkotva. A tér háromszög alakú, szabálytalan kontúrja a középkori telekhatárokhoz, a Sebes-Körös partján futó régi utcákhoz igazodik. Az épületek többsége 2–3 szintes, díszes homlokzatokkal, gazdag ornamentikával, kovácsoltvas erkélyekkel, színes sgraffitókkal és szobordíszítésekkel. A tér közepén park, sétány és díszkandeláber található, amely a századfordulós városi közterek hangulatát idézi.
A Bémer tér fontosabb épületei bélyegkép|Szigligeti Színház / Nagyváradi Állami Színház
Szigligeti Színház / Nagyváradi Állami Színház A Bémer tér legimpozánsabb és legismertebb épülete a Szigligeti Színház (románul: Teatrul Regina Maria, hivatalosan: Nagyváradi Állami Színház), amely 1899–1900 között épült Fellner és Helmer bécsi építészcég tervei alapján, id. Rimanóczy Kálmán nagyváradi építész kivitelezésében.
Az épület eklektikus stílusú, főhomlokzatán neoklasszicista elemek dominálnak: a hat monumentális jón oszlop, a háromszögű timpanon, valamint az allegorikus szobordíszítések (Peller Ferenc alkotásai) a klasszikus görög-római templomépítészetet idézik. A timpanonban eredetileg Hunnia, a Zene, az Ének, a Vígjáték és a Tragédia allegorikus alakjai kaptak helyet; a szobrokat 2008-ban Deák Árpád szobrász rekonstruálta az eredeti képek alapján. bélyegkép|296x296px|Lévay-ház A színház három szintre tagolódik: előcsarnok, loggia, erkély. A patkó alakú nézőtér eredetileg 1000 fő befogadására volt alkalmas, ma 670 ülőhelyes. A belső díszítéseket a rokokó stílus jellemzi, a mennyezetet freskók, a páholyokat aranyozott stukkók és bársony kárpitok ékesítik. A színház kiváló akusztikája, tágas színpada és modern technikai felszereltsége a kor legmagasabb elvárásainak is megfelelt.
A Szigligeti Színház a magyar és román nyelvű színjátszás központja: az épületben működik a magyar Szigligeti Társulat és a román Regina Maria Társulat. A színház története során számos neves színész, rendező és író lépett fel itt, a magyar és az egyetemes drámairodalom klasszikusai mellett modern, kísérleti előadások is rendszeresen helyet kapnak.
A színház előtt áll Szigligeti Ede szobra (Margó Ede alkotása), amely a város irodalmi és színházi hagyományainak is emléket állít.
Lévay-ház A Bémer tér délkeleti részén, a hídfő közelében található a Lévay-ház (Bémer tér 1.), amelyet Lévay Zsigmond építtetett 1893–1894-ben, Hanzlián János építész tervei alapján. Az eklektikus stílusú, kétemeletes épület főhomlokzata a Körös-partra néz, földszintje kváderes kiképzésű, az emeleti ablakok timpanonos oromzatúak. A Lévay-ház a tér egyik legharmonikusabb küllemű ingatlana, amely a századfordulós városkép meghatározó eleme. bélyegkép|A Rimanóczy Szálló (a bal oldalon) egy képeslapon
Stiedl-ház A Lévay-ház mellett, a Bémer tér 2. szám alatt áll a Stiedl-ház, amely a 19. század első harmadában épült. Homlokzata egyszerű, díszítése visszafogott, de a földszinti üzletsor portáléit a kereskedők díszes reklámtáblákkal, portálékkal színesítették. Az épület a város polgári fejlődésének egyik korai tanúja.
Rimanóczy Szálló és Gőzfürdő A Bémer tér északi oldalán, a hídfő közelében található a Rimanóczy Szálló és Gőzfürdő (később Sebes-Körös Szálloda), amelyet id. Rimanóczy Kálmán építtetett 1891-ben. Az épület a századfordulón szállodaként, étteremként, kávéházként és fürdőként működött, a földszinti kávéház díszítése a budapesti New York kávéházhoz hasonlított. Az épület jelenleg felújítás alatt áll, eredeti funkcióját négycsillagos hotelként, vendéglőként és kávéházként kívánják visszaállítani. bélyegkép|312x312px|Poynár ház
Poynár-ház A Bémer tér jobb oldalán, a sorban utolsóként állt a Poynár-ház, amely eredetileg földszintes, szerény épület volt. 1907-ben Sztarill Ferenc tervei alapján emeletes, szecessziós stílusú palotává alakították át. A homlokzatot díszes orommezők, féloszlopok, hagymakupolás saroktorony és szinuszoid vonalvezetésű díszítések ékesítik. Az épület a tér szecessziós arculatának egyik legszebb példája.
Astoria (Sztarill) palota A Sztarill-palota (ma Astoria Szálló) a Bémer tér egyik legfeltűnőbb szecessziós épülete, amelyet Sztarill Ferenc tervezett 1902-ben. Az épület földszintjén működött a híres EMKE kávéház, ahol Ady Endre is gyakran megfordult. Az emeleteken lakások, majd szállodai szobák kaptak helyet. A homlokzatot gótizáló és szecessziós elemek, díszes ablakok, kovácsoltvas erkélyek jellemzik. bélyegkép|272x272px|Astoria / Sztarill palota / EMKE kávéház
Pannónia (Transilvania) Szálló A Pannónia Szálló (később Palace, majd Transilvania Szálló) a Bémer tér 20. század eleji arculatának meghatározó eleme. Az épületet ifj. Guttman József építtette 1903–1904-ben, kétemeletes, eklektikus stílusban. A szálloda 60 vendégszobával, bankett-teremmel, kávéházzal, étteremmel, télikerttel és sörházzal rendelkezett, a főhomlokzatot domborművek, virág- és puttó-díszítések ékesítik.
Központi Takarékpénztár székháza A Bémer tér 4. szám alatt áll a Központi Takarékpénztár székháza, amelyet ifj. Rimanóczy Kálmán tervezett 1907-ben. Az eredetileg szecessziós homlokzatú palota ma már átalakított formában látható, de a századfordulós városkép egyik fontos eleme maradt. Az épület földszintjén filmszínház, az emeleten bank, majd újságíróklub, ma Városi Kultúrház működik.
Kulturális jelentőség: irodalom, színház, közösségi élet A Bémer tér Nagyvárad kulturális életének egyik központja, ahol a város irodalmi, színházi és közösségi hagyományai találkoznak. A tér és környéke a 20. század elején a magyar irodalmi élet egyik fellegvára volt: itt működött az EMKE kávéház, ahol Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos, Emőd Tamás és a Holnaposok rendszeresen találkoztak, vitáztak, alkottak. A Szigligeti Színház a magyar és román nyelvű színjátszás központja, ahol a klasszikus és modern drámairodalom, az opera, az operett, a tánc- és zeneművészet egyaránt jelen van. A színház története során számos országos és nemzetközi fesztiválnak, gálának, bemutatónak adott otthont, a város kulturális életének motorja maradt a 21. században is. A tér kávéházai, éttermei, szállodái mindig is a városi társasági élet központjai voltak: az EMKE, az Elite, a Royal, a Pannónia Szálló, a Bodega és más vendéglátóhelyek a város polgárságának, művészeinek, újságíróinak, diákjainak kedvelt találkozóhelyei voltak. A Bémer tér a közösségi élet, a társadalmi események, a politikai viták, a kulturális pezsgés színtere volt és maradt.
Rendezvények, fesztiválok és a tér mai használata