bélyegkép|Nintendo Switch Nyolcadik generációs videójáték-konzoloknak nevezzük összefoglaló néven azokat az asztali és kézi konzolokat, amelyek 2012-től kezdve jelentek meg. A generációt négy készülék képviselte: a Nintendo Wii U, a PlayStation 4, az Xbox One, majd legvégül a Nintendo Switch. A korszak végeként 2020-at szokás megjelölni, amikor a kilencedik generáció megérkezett.
Hardveresen ez a generáció már csak kevés újdonságot tartalmazott. A Sony és a Microsoft a saját új konzoljaikon inkább csak annyiban változtatott, hogy növelték a teljesítményt, és valamelyest közelítették az eszközöket a számítógépekhez. Elterjedtté vált a digitális disztribúció is, immár nem kellett egy játékot fizikálisan is birtokolni, cserébe ez magával hozta azt is, hogy a játékok egyre inkább szolgáltatásként működtek, amelyekben különféle mikrotranzakciók keretében lehetett új tartalmakat szerezni. A hetedik generációs konzolok egyik nagy népszerűségnek örvendő tulajdonsága, a mozgásérzékelős irányítás visszaszorult, helyette olyan újdonságok jelentek meg, mint a virtuális valóság. Miközben a Sony a saját fejlesztőire is az exkluzív címekre helyezte a hangsúlyt, a Microsoft a szolgáltatásokat fejlesztette, és Xbox Game Pass néven egy előfizetői rendszert indított. A generáció jellegzetessége volt még, hogy a konzolok az idő előrehaladtával kaptak egy frissített és egy lebutított változatot is.
A Nintendo némiképp más utat járt be. A Wii U az előd Wii továbbgondolásával készült, azonban megbukott. Ez arra késztette a céget, hogy tervezze át a gépet, és változtassa meg a marketingmódszereit is. 2017-ben ennek köszönhetően érkezett a Nintendo Switch és különféle változatai Ez a konzol annyira népszerű lett végül, hogy többet adtak el belőle, mint a Wii-ből, és az egyik legtöbbet eladott konzol lett a statisztikákban.
A kézikonzoloknak keményen kellett küzdenie az okostelefonok elterjedése miatt a felhasználói bázisukért. Míg a Nintendo 3DS-nek ez sikerült, a PlayStation Vita nevű készülék már nem fogyott olyan jól, és a Sony ki is szállt a kézikonzol-piacról. A 3DS gyártásának befejezése után a Nintendo a Switch-család keretein belül folytatta a részvételt ebben a kategóriában, mint hibrid (asztali-kézi) konzol.
A korszakra jellemző volt még, hogy miután Kínában 2015-ben eltörölték a játékkonzolokra vonatkozó tilalmat, egy egészen új piac nyílt meg a gyártók előtt. Ugyancsak ez volt az a kor, amikor több retró mikrokonzol is felbukkant.
Történetük Az okostelefonok, táblagépek és okostévék elterjedése nagy kihívás elé állította a konzolokat. Mind az iOS-re, mind az Android operációs rendszerre fejlesztett játékok bevételei meghaladták a konzolokét 2013-ban. Ami különösen fenyegető volt, az az úgynevezett free-to-play modell: a legtöbb játékos ingyen játszotta a játékot, de az állandóan felbukkanó reklámokból volt rendszeres bevétel, illetve adott volt a lehetőség, hogy a reklámok eltűnjenek, pénz ellenében.
A PlayStation 4, az Xbox One és a Wii U is AMD grafikus processzorral lettek szerelve, az előbbi kettő emellett AMD processzort is kapott, hasonlóan a számítógépekhez. Ezzel elléptek az előző generációban használt IBM PowerPC architektúrától. Az üzleti titkok miatt egyik gyártó sem tudta, hogy mivel szereli a rivális a saját konzolját, egészen addig, amíg meg nem jelentek. Ez jótékony hatással volt a játékok fejlesztésére, ugyanis egyszerűbbé vált a keresztplatformos fejlesztés, nemcsak az egyes konzolok, de a konzolok és a számítógépek közt is. Jótékony hatással volt az AMD-re is a helyzet, amely a PC-s piacon az Intel nagy kihívója volt.
2012-től megjelent pár mikrokonzol is, jellemzően Android-alapokon, működési elvükből adódóan azonban ezeket nem szokás a nyolcadik generációhoz sorolni. Ilyen volt az Ouya, az Nvidia Shield Console, az Amazon Fire TV, a PlayStation TV, a MOJO, a Razer Switchblade, a GamePop, a GameStick, és a PC-alapú Steam Machinehttp://www.edge-online.com/features/with-ouya-gamestick-steam-box-and-more-will-2013-be-the-year-of-the-microconsole/. Újdonságként jelentek meg a retró mikrokonzolok, amelyeket a régebbi generációk tagjai után modelleztek, és azok játékainak futtatására voltak képesek. Így jelent meg a NES Classic Edition, a SNES Classic Edition, a PlayStation Classic, és a Sega Genesis Mini.
Ebben a generációban már természetes volt a felhőalapú adattárolás is. A PlayStation Now rendszer egészen a PlayStation 2-es játékokig engedte azok mentésének ilyen módon történő tárolását, a xCloud pedig a Microsoft saját rendszereként nemcsak Xbox, hanem Windows alatt is működött. A Google előállt egy saját eszközzel: a Stadia esetében minden felhőalapú volt, beleértve a játékok futtatását is.
Az előző, hetedik generáció tagjai hosszabb ideig voltak a piacon tényezők, mint előtte a korábbiak: az átlag öt-hat év helyett nyolc évig. Furcsa módon épp a generációja legnépszerűbb tagját, a Nintendo Wii-t váltotta le elsőként az utódja, miközben ekkoriban a Sony és a Microsoft is még azt nyilatkozta, hogy a hetedik generációs konzoljaik élettartamának még csak a felénél tartanak. A Nintendo a csökkenő eladásokra hivatkozott és arra, hogy a piac már várja egy új termék megjelenését. A Sony is tervezgette ugyan egy új termék piacra dobását azzal, hogy az már teljes egészében digitális lesz, de végül elálltak ettől, mert az internet sebessége, különösen a fejlődő országokban, még nem volt akkora, hogy ezt be lehessen vezetni.
A nyolcadik generáció életútjának felénél, 2016-2017 környékén érkezett azokhoz egy ráncfelvarrás, a PlayStation 4 Pro és az Xbox One X képében. Ezzel a cégek adtak is valami újat, egyszersmind megtartva a korábbi gépeik bázisát. Ez egészen 2020-ig tartott, amikor is megjelent az Xbox Series X és a PlayStation 5, de ezek is olyan gépek voltak, amelyek a visszafelé kompatibilitásra különösen nagy hangsúlyt fektettek.
Hatalmas jelentősége volt a Kínában bekövetkező jogszabályváltozásoknak. 2000-től kezdve ugyanis betiltották a videójáték-konzolok árusítását és forgalmazását, arra hivatkozással, hogy káros az ifjúságra. Ettől még nem szűnt meg maga a jelenség, ugyanis a tiltás miatt felbukkantak különféle módokon a feketepiacon a konzolok, ráadásul mivel a számítógépek nem voltak betiltva, a játék inkább oda tevődött át, felvirágoztatva a netkávézókat. A kínai vezetés először 2014 januárjában a sanghaji szabadkereskedelmi zónában engedélyezte újra az árusításukat, alig másfél év elteltével pedig már egész Kínában. Ez potenciálisan százmilliókban mérhető játékosbázist jelentett.
Konzolok bélyegkép|Wii U A Nintendo először 2011 júniusában, az éves E3-on jelentette be, hogy érkezik a Wii utódja, a Wii U. Különlegessége volt a kontroller, a Wii U Game Pad, amelynek a közepébe egy érintőképernyőt szereltek. Ez nemcsak kiegészítőként működhetett, hanem akár úgy is, hogy a tévét be sem kellett kapcsolni ahhoz, hogy játszhasson az ember. A Wii U kompatibilis volt a Wii-hez kiadott kontrollerekkel is. A piacra 2012 végén került ki, kétféle változatban. A Basic modell csak alig egy évig volt a piacon, a Deluxe modell vette át a helyét 2013-tól, amely hasonló árkategóriába került áthttp://www.computerandvideogames.com/426810/wii-u-price-cut-in-north-america-wind-waker-hd-hardware-bundle-announced/. A Nintendo nagy reményeket fűzött a készülékhez, és abban bíztak, hogy az majd eléri a Wii mágikus százmilliós eladási példányszámát. Ehhez képest a Wii U-ból alig több mint a tizedét adták el ennek, és a gép a Nintendo egyik legnagyobb bukása letthttps://nintendotoday.com/wii-u-gamecube-sales-compared/. A kudarc oka a kevés játék és a hamar lemerülő kontroller mellett a Nintendo rossz marketingje volt. A Wii U támogatását 2017 elején végleg beszüntették, hogy egy új konzolt, a Nintendo Switch-et dobják a piacra. balra|bélyegkép|PlayStation 4 2013-ban jelentették be a Sony PlayStation 4 érkezését, amely elsősorban a közösségi funkciókat erősítette. Immár meg lehetett osztani a játékmenet-videókat a PlayStation Networkben, de működött már a játéktartalmak élőben történő streamelése is. Az új, DualShock 4 típusú kontrollerek kaptak egy touchpad-et, valamint egy "Megosztás" gombot, illetve egy mozgáskövetésre alkalmassá tevő LED-diódát, amely a PlayStation Camera nevű kiegészítővel működött együtt. Mobilalkalmazásokon keresztül lehetővé vált a képernyőmegosztás, ami a kézikonzol PlayStation Vitával is kompatibilis volt, a Gaikai szolgáltatáson belül pedig felhőalapú funkciók is igénybe vehetők voltak. A Sony konzolja annak köszönhette a népszerűségét, mert megfelelt a játékosok igényeinek, mert támogatta a független játékfejlesztő stúdiókat, és mert nem volt eltúlzottan szigorú a digitális jogvédelmi rendszere. 2016-ban egy keskeny, Slim kivitelű típusa is megjelent, ahogy a Pro típus is, ami a teljesítmény növelésén túl már a 4K felbontás kezelésére is képes volt. bélyegkép|Xbox One X Szinte ezzel majdnem egyidőben került piacra a Microsoft új konzolja, az Xbox One is. Ez a konzol a szórakoztatás felől közelítette meg a játékélményt: használható volt set-top-boxként is, volt benne beépített műsorújság, és a számítógépeken már régen elérhető multitaskingra is képes volt, azaz több alkalmazást is ki lehetett tűzni a képernyő szélére, amelyek futottak tovább (hasonlóan a szintén ekkortájt megjelent Windows 8-hoz). A kontroller képes volt haptikus visszajelzéseket adni, a konzol pedig automatikusan elmentette a játékok során a legfontosabb pillanatokat. Megkapta a legújabb Kinectet is a gép, ami kisebb botrányt is okozott, ugyanis eredetileg kötelezően csatlakoztatni kellett, máskülönben el sem indult, a felhasználók viszont aggódtak, hogy a beépített kamerával esetleg titokban megfigyelhetik őket. Később ettől eltekintettek, és idővel már az eszköz dobozába sem került Kinect, ami, köszönhetően a kevés kompatibilis játéknak is, a Kinect gyors bukásához vezetett, 2017-ben pedig teljesen meg is szűnt. A konzolból 2016-ban megjelent egy olcsóbb változat, Xbox One S néven, valamint egy továbbfejlesztett is, Xbox One X néven, ami már képes volt a 4K felbontásra.
A Wii U bukását követően a Nintendo nekilátott egy új konzol kifejlesztésének. A cél az volt, hogy az egyre inkább hanyatló kézikonzolos iparágat is revitalizálják. Ennek keretében jelent meg 2017 márciusában a Nintendo Switch, ami nem volt a szó szoros értelmében sem asztali, sem kézikonzol, hanem a kettőnek egy sajátos ötvözete. Maga a konzol egy táblagépszerű eszköz volt, amely egy nagyméretű érintőkijelzőt kapott. Ha behelyezték a dokkólójába, akkor máris asztali konzollá alakult, amit tévéképernyőhöz lehetett csatlakoztatni. Mellékeltek hozzá két Joy-Con nevű kontrollert, amelyek nagyon hasonlóak voltak a Wii Remote-hoz, és amelyeket a konzol két oldalához lehetett rögzíteni, mely így azonnal átalakult kézikonzollá. Emellett lehetőség volt egy állványra is rögzíteni, melyhez több játékos is kapcsolódhatott a saját Joy-Conjával. A Nintendo megkönnyítette a konzolra történő fejlesztést is azáltal, hogy engedett a saját módszereiből és az iparági sztenderdekhez közelített, ezzel jelentősen megnövelve a játékkínálatot. Ugyan a Switch nyers ereje nem közelítette meg a vetélytársakét, nagy siker lett, és már az első évében többet adtak el belőle, mint a Wii U-ból összesen. 2019-ben Switch Lite néven is érkezett egy változat, amelyben a Joy-Conok megbonthatatlanul rögzítésre kerültek a konzolra, amely egy kicsit kisebb is lett, ezzel pedig a gép inkább kézikonzol lett. 2021-ben érkezett az OLED Model nevű típus, amely a nevéhez méltóan OLED kijelzőt kapott, szélesebb és állítható dokkolót, a dokkba épített LAN-csatlakozót, és nagyobb háttértárat.
Kézikonzolok bélyegkép|Nintendo 3DS