José Manuel Donoso Yáñez chilei író, újságíró és professzor. Élete nagy részét Chilében élte le, bár sok évet töltött önkéntes száműzetésben Mexikóban, az Egyesült Államokban és Spanyolországban. Bár kijelentette, hogy az 1960-as években személyes okokból hagyta el Chilét, 1973 utáni száműzetése egyfajta tiltakozás volt Augusto Pinochet diktatúrája ellen. 1981-ben visszatért Chilébe, és 1996-ban bekövetkezett haláláig ott élt.
Donoso számos novella és regény szerzője, amelyek nagyban hozzájárultak a latin-amerikai irodalmi fellendüléshez. Legismertebb művei közé tartoznak a Coronación, El lugar sin límites és El obsceno pájaro de la noche című regények. Művei sötét humorukról és a szexualitás, az identitás kettőssége és a pszichológia témáiról ismertek.
Fiatalkora Santiagóban született José Donoso Donoso orvos és Alicia Yáñez gyermekeként. Alicia Eliodoro Yáñez újságíró, ügyvéd és politikus unokahúga volt.
Donoso a Grange iskolában (La Reina) tanult, ahol Luis Alberto Heiremans és Carlos Fuentes osztálytársai voltak, később pedig a Liceo José Victorino Lastarria gimnáziumban tanult. Gyermekkorában zsonglőr és irodai dolgozó volt. Később íróként és tanárként kezdett dolgozni.
1945-ben Chile és Argentína legdélebbi részeire utazott, ahol Magallanes tartomány juhtenyésztő farmjain dolgozott. Két évvel később befejezte a középiskolát, és beiratkozott angol szakra a Chilei Egyetem Tanárképző Intézetében. 1949-ben a Doherty Alapítvány ösztöndíjának köszönhetően angol irodalmat tanult a Princetoni Egyetemen, ahol olyan professzorok keze alatt tanult, mint R. P. Blackmur, Lawrence Thompson és Allen Tate. A princetoni MSS magazin jelentette meg első két angol nyelvű történetét: "The Blue Woman" (1950) és "The Poisoned Pastries" (A mérgezett sütemények) (1951). Donoso 1951-ben szerzett diplomát angol szakon a Princetoni Egyetemen, miután befejezte "Jane Austen eleganciája: Regényeinek értelmezése a hősnők attitűdjein keresztül" című diplomamunkáját.
Pályafutása 1951-ben Mexikóba és Közép-Amerikába utazott. Ezután visszatért Chilébe, és 1954-ben angolt tanított a Katolikus Egyetemen és a Kent School-ban.
Első könyve, a Veraneo y otros cuentos (Nyári vakáció és más történetek) 1955-ben jelent meg, és elnyerte Santiago város önkormányzati díját. 1957-ben, amikor egy halászcsaládnál élt az Isla Negra szigetén, kiadta első regényét, a Coronación-t (Koronázás), amelyben a santiaguinai előkelő osztályokat és azok dekadenciáját írta le. Nyolc évvel később Alfred A. Knopf fordította le és adta ki az Egyesült Államokban, Angliában pedig a The Bodley Head.
1958-ban elhagyta Chilét, és Buenos Airesbe költözött, majd 1960-ban tért vissza Chilébe.
1959-ben kezdett írni a Revista Ercilla magazinnak, és európai utazásai során novelláit is benyújtotta. 1964-ig szerkesztőként és irodalomkritikusként dolgozott az Ercilla magazinnál. Emellett a mexikói Siempre folyóirat társszerkesztőjeként is dolgozott.
1961-ben feleségül vette María del Pilar Serrano (1925–1997) festő, író és műfordítót, más néven María Esther Serrano Mendieta-t, a chilei Juan Enrique Serrano Pellé és a bolíviai Graciela Mendieta Alvarez lányát. Donoso korábban Buenos Airesben találkozott vele.
A pár 1965-ben elhagyta Chilét, és Mexikóba költözött. Donoso 1965 és 1967 között az Iowai Egyetem írójaként dolgozott. Feleségével 1967-ben Spanyolországba költöztek. 1968-ban a pár örökbe fogadott egy három hónapos kislányt Madridból, akit María del Pilar Donoso Serranónak neveztek el, akit Pilar Donoso néven ismernek.
Donoso az 1975-ös nyári szemeszterben regényírási workshopot tartott a Dartmouth Főiskola összehasonlító irodalom tanszékén.
1981-ben, miután visszatért Chilébe, irodalmi műhelyt vezetett, amelyen az első időszakban számos író vett részt, mint például Roberto Brodsky, Marco Antonio de la Parra, Carlos Franz, Carlos Iturra, Eduardo Llanos, Marcelo Maturana, Sonia Montecino Aguirre, Darío Oses, Roberto Rivera, Jaime Collyer, Gonzalo Contreras és Jorge Marchant Lazcano. Később többek között Arturo Fontaine Talavera, Alberto Fuguet és Ágata Gligo is részt vett.
Ugyanakkor folytatta regények kiadását, bár azok nem érték el azt az elismerést, mint korábbi művei: La desesperanza, Taratuta y Naturaleza muerta con cachimba és Donde van a morir los elefantes (1995). Az El mocho (1997) és a Lagartija sin cola posztumusz jelent meg.
Halála José Donoso májrákban hunyt el santiagói házában 1996. december 7-én, 72 éves korában. A közhiedelem szerint halálos ágyán arra kérte családját, hogy olvassák fel neki Vicente Huidobro Altazor című verseit. Földi maradványait egy Petorca tartományban található fürdőváros temetőjében temették el, 80 kilométerre Valparaísótól.
2009-ben lánya, Pilar Donoso kiadta apja életrajzát Correr el tupido velo címmel, amely apja személyes naplóin, jegyzetein és levelein, valamint Pilar saját emlékein alapul.
Díjak és kitüntetések 1956: Santiago városi díja 1962: William Faulkner Alapítvány latin-amerikai irodalmi díja 1969: Pedro de Oña-díj (Spanyolország) 1978: Spanyol szépirodalmi kritikai díj (Spanyolország) 1990: Mondello-díj (Olaszország) 1990: Chilei Nemzeti Irodalmi Díj 1991: Roger Caillois-díj (Franciaország) 1995: A Polgári Érdemrend Lovagkeresztje (Spanyolország)
Könyvei Regények Coronación (Nascimento, 1957) Este domingo (Zig-Zag, 1966) El lugar sin límites (1966) El obsceno pájaro de la noche (Seix Barral, 1970) Casa de campo (Seix Barral, 1978) La misteriosa desaparición de la marquesita de Loria (1981) El jardín de al lado (1981) La desesperanza (Seix Barral, 1986) Donde van a morir los elefantes (1995) El mocho (posztumusz, 1997) Lagartija sin cola (posztumusz, 2007)
Kisregények Tres novelitas burguesas (Seix Barral, 1973) Tartalma: Chatanooga choochoo (Chattanooga Choo-Choo), Átomo verde número cinco és Gaspard de la Nuit Cuatro para Delfina (Seix Barral, 1982) Tartalma: Sueños de mala muerte, Los habitantes de una ruina inconclusa, El tiempo perdido és Jolie Madame Taratuta y Naturaleza muerta con cachimba (Mondadori, 1990) Nueve novelas breves (Alfaguara, 1996) Tartalma Tres novelitas burguesas, Cuatro para Delfina és Taratuta y Naturaleza muerta con cachimba
Novellagyűjtemények Veraneo y otros cuentos (1955). Summertime and Other Stories. Contains seven stories: "Veraneo" ("Summertime"), "Tocayos" ("Namesakes"), "El Güero" ("The Güero"), "Una señora" ("A Lady"), "Fiesta en grande" ("Big Party"), "Dos cartas" ("Two Letters") and "Dinamarquero" ("The Dane's Place"). Republished as Veraneo y sus mejores cuentos (Zig-Zag, 1985), with three additional stories: "Paseo", "El hombrecito" and "Santelices". El charleston (1960). Contains five stories: "El charleston" ("Charleston"), "La puerta cerrada" ("The Closed Door"), "Ana María", "Paseo" ("The Walk") and "El hombrecito" ("The Little Man"). Los mejores cuentos de José Donoso (Zig-Zag, 1966). The Best Stories of José Donoso. Selection by Luis Domínguez. Contains: "Veraneo", "Tocayos", "El Güero", "Una señora", "Fiesta en grande", "Dos cartas", "Dinamarquero", "El charleston", "La puerta cerrada", "Ana María", "Paseo", "El hombrecito", "China" and "Santelices". Republished as Cuentos (Seix Barral, 1973; Alfaguara, 1998; Penguin, 2015). Charleston and Other Stories, translated by Andrée Conrad (Godine, 1977). Contains nine stories from Cuentos: "Ana María", "Summertime", "The Güero", "A Lady", "The Walk", "The Closed Door", "The Dane's Place", "Charleston" and "Santelices".
Versek Poemas de un novelista (1981)
Egyéb Historia personal del "boom" (1972) Artículos de incierta necesidad (1998) Conjeturas sobre la memoria de mi tribu (kitalált emlékek, 1996) Diarios tempranos. Donoso in progress, 1950-1965 (2016)
Magyarul megjelent Csapjunk egy nagy murit! (Elbeszélések) – Európa, Budapest, 1980 · · Fordította: Xantus Judit Határtalan vidék (El lugar sin límites) – Magvető, Budapest, 1986 · · Fordította: Székács Vera
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1924-ben született személyek Kategória:1996-ban elhunyt személyek Kategória:Chilei költők, írók Kategória:20. századi költők, írók Kategória:LMBT költők, írók