Babići település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Gračanica községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. A babići közösséghez Karići, Kahvedžije, Omerbašići, Mustafići, Centar, Fazlići és Borici települések tartoznak.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 36, közúton 46 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re északra, a Trebava-hegység déli részén, a Babički-patak völgyében, 270-519 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Topografska karta Doboj 425-4-1 Babić központja (a Kahvedžija mahala-i általános iskola) körülbelül 3300 méterre található Gračanica központjától, azaz a bazártól. Ma Gračanica község központjával, egy 1500 méter hosszú aszfaltúttal van összekötve, amely a „Zvijezda” néven ismert kereszteződéstől a gračanicai regionális út kijáratáig vezet. A település legalacsonyabban fekvő része a mai általános iskola (270-280 méter) körül van Kahvedžija mahalában, míg a legmagasabb a Kopja-hegyen (519 méter) Omerbašići-ban. A falu fő vízfolyása a Babički-patak, valamivel több mint 5 kilométer hosszú. Babići mahala mellett áttöri a Sklop-szurdokot, medrét a mészkő sziklákba vágva. A szurdok 500 méter hosszú és körülbelül 50 méter mély. Ebben a szurdokban van egy érdekes kisebb vízesés, közel 3 méter magas és egy véletlenül felfedezett karsztbarlang, benne néhány barlangi cseppkődísszel.
Éghajlata Éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi átlaghőmérséklet 20-25 °C fok. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet 0-5 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 800-1000 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb10Bosnyák18001884Horvát11Jugoszláv160Egyéb1611Összesen18311897
Története Középkor A hagyomány szerint a település a nevét a Babić családról kapta, amely nevet már a középkori források is tartalmazzák. Bár maga a település nem szerepel a középkori dokumentumokban, vannak azonban legendák és megbízható bizonyíték is van arra vonatkozóan is, hogy ez a falu már létezett a középkorban, azaz a török kor előtti időszakban. Ebből az időszakból például két magányos szarkofág alakú stećak található a Babići mahal feletti muszlim temetőben. Számos helynév is megerősíti a település létezését a török kor előtti időszakban. Ilyenek Vinac, Viništa, Vino, Vina helynevek , melyek megerősítik a szőlőtermesztés középkori hagyományát Babići területén, vagy a Karići mahala alatt lévő Kraljevac nevű földterület, amely a középkorban valószínűleg középkori bosnyák királyok vagy leszármazottaik birtokában volt.
Az oszmán uralom Korábbi kutatások és ismert adatok szerint a mai formában Babići a 17. század végén és a 18. század elején jöhetett létre. A Babić család tagjai valószínűleg magyarországi muszlim bevándorlók alapították, akiknek a török hadsereg nyomában, Buda 1686-os bukása után kellett visszavonulniuk a török területekre. Megmaradt néhány család, például Halilovići, Sulejmanovići és Alibašići eredetének hagyománya, amelyek ősei Magyarországról költöztek a mai Karići területére. A lakosságnak ez a csoportja valószínűleg Karići és Omerbašići területén él. Ők voltak az elsők, akik a mahalák olyan területein telepedtek le, amelyeket róluk neveztek el. Később kihaltak vagy ágakra szakadtak, új vezetéknevekkel. Van még néhány további helynév, amely a 19. században még létezett, és Babići régi lakosságáról beszél, amelyek már régóta nincsenek jelen, nevezetesen: Kazići, Mustafići, Huremovići és Sahinovac valamint Levakovići, Cerići Malešići, Sinanovac Karići stb.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során az akkori településnek 55 háztartása és 278 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 88. o. 1910-ben a Gračanicai járáshoz tartozó településen 89 háztartást és 547 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 78. o. Az osztrák-magyar uralom egy új korszak kezdetét jelentette. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket. A községközpont Gračanica ebben az időszakban vált az oszmán városból modernebb helyi központtá.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez, a város megőrizte regionális központ szerepét a környező falvak és kisebb bazárok számára. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi Bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. Már 1941 nyarán fenyegetések érkeztek a Sijedi krš mögötti szomszéd településekről, Skipovacból és Paležnicából, ahonnan csetnikek fegyveresek kezdtek fenyegetőzni. 1942 március elején a csetnikek négy embert öltek meg (egyet-egyet Škahovicából, Babićból, Sokolból és Malešićből), akik a Sijedi-krš mögötti birtokaikra mertek menni. Csak ezután erősítették meg a Krš és Vis környéki muszlim őrséget. Babićit 1942 közepén érték először közvetlenül a szerb erők támadásai. Abban az időben számos kelet-boszniai emigráns talált menedéket Babićiben és a falu más környékein, akik a csetnikek kegyetlen bűncselekményeiről számoltak be ezeken a területeken. A partizán egységek többször is áthaladtak Babićin, szinte ellenállásba sem ütközve. Végül a térséget 1945. április 7-én szabadították fel a partizánok. A második világháború végén egy tucat babići hagyta el ezt a területet, és soha nem tért vissza hazájába.
A háború utáni jugoszláv kormány bevonta Gračanicát a szocialista újjáépítés, az iparosítás és a közszolgáltatások bővítésének folyamatába, amely a boszniai társadalom 1945 utáni általános fejlődésének része volt. Ezt az időszakot az önkormányzati intézmények bővülése, az oktatás és a közösségi infrastruktúra megerősítése, valamint Gračanicának a Tuzlai régió és Északkelet-Bosznia gazdasági folyamataiba való nagyobb mértékű bekapcsolódása jellemezte.
A második világháború utáni szocialista Jugoszláviában a vidéki települések mezőgazdasági kollektivizáláson estek át a földújraelosztást és a szövetkezeti gazdaságok szervezését célzó szélesebb körű nemzeti politika részeként, amely 1949 körül kezdődött és az 1950-es évek elején tetőzött. Ezek az erőfeszítések azonban nagyrészt sikertelenek voltak a parasztok ellenállása és a gazdasági hatékonyság hiánya miatt, ami 1953-ra dekollektivizáláshoz vezetett, ezt követően pedig a kisüzemi magángazdálkodás uralta a boszniai vidéki gazdaságokat, beleértve a korlátozott ipari tevékenységhez kötött területeket is.
Az 1970-es évek elejéig Babići Gračanica község egyik legfejletlenebb települése volt. Az 1970-es évek második felében a falu valamivel gyorsabb fejlődésnek indult, amikor Babići lakosai nagyobb számban találtak munkát Horvátországban, Szlovéniában, Németországban stb. A falu nagy fokú elmaradottságát a munkások képzettségi szerkezete is bizonyítja: a községben foglalkoztatott 54 munkás közül 20-nak nem volt iskolai végzettsége, 32-nek négy általános iskolai osztálya, egynek nyolc osztályos, egynek pedig középiskolai végzettsége volt, azaz 48 segédmunkás és 6 alkalmi munkás volt. A faluból 79 segédmunkás és 16 alkalmi munkás dolgozott a községen kívül. Tíz évvel később, 1981-ben a Babić környékéről származó alkalmazottak száma megduplázódott 311-re, 1991-ben pedig 433-ra. Ez Babić gazdasági és egyéb elmaradottságból való valamivel gyorsabb „kiemelésének” időszaka volt.
1983-ban a falut aszfalttal kötötték össze a községközponttal, 1990-re az összes településrészben víz- és telefonkapcsolat volt, és számos falusi helyi építettek és rekonstruáltak. A községi vízellátó hálózat hossza 46 kilométer. A háború előtti utolsó középtávú időszakban (1986-1990) Babićiben mintegy 1600 méter utat aszfaltoztak le, három transzformátorállomást építettek, lefektették a PTT-hálózatot és a telefonhálózatot, valamint bevezették a központi fűtést és a vizet az új iskolaépületbe. Omerbašići, Karići, Babići és Kahvedžije településrészekben mektebek, régebbi és romosabb épületek voltak találhatók. Az agresszió előtti években a babićiek megépítették az első mecsetet (minaret nélkül), majd Mustafićiben egy minaretes mecset is épült.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. Az 1992-es háború előestéjén a Spreča-völgyi területet, amelyhez Gračanica vidéke is tartozik, egyre növekvő politikai és katonai feszültség jellemezte.
1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, Babići térsége gyorsan a frontvonalba került. A helyi védők kezdetben gyengén felfegyverzett, de jól szervezett csoportokban állították meg az első, kisebb támadásokat. 1992 nyarán több összehangolt támadás érte a falut és környékét, amelyek célja az áttörés és a magaslatok elfoglalása volt. A védők különösen a dombvidéki állásokban vívtak kemény harcokat, mivel ezek kulcsfontosságúak voltak a térség megtartásához.