bélyegkép|A kuttenbergi dekrétum okleveles hagyományának egyik ismert ábrázolása bélyegkép|A prágai diákok és magiszterek kivonulása egy 20. század eleji képeslapon
A kuttenbergi dekrétum vagy Kutná Hora-i dekrétum (csehül: Dekret kutnohorský; németül: Kuttenberger Dekret) IV. Vencel cseh király 1409. január 18-án, Kutná Horában kiadott királyi mandátuma volt, amely alapvetően megváltoztatta a prágai Károly Egyetem döntéshozatali rendjét. A korábbi rendszerben az egyetem négy középkori „nemzete” — a cseh, a bajor, a szász és a lengyel natio — egy-egy szavazattal rendelkezett. A dekrétum ezzel szemben a cseh egyetemi nemzetnek három szavazatot, a másik három, a forrásokban gyakran „idegennek” vagy összefoglalóan „németnek” nevezett nemzetnek pedig összesen egy szavazatot adott.František Šmahel – Martin Nodl: „Kuttenberger Dekret nach 600 Jahren. Eine Bilanz der bisherigen Forschung”, Acta Universitatis Carolinae – Historia Universitatis Carolinae Pragensis 49/2 (2009), 19–54.Martin Nodl: Das Kuttenberger Dekret von 1409. Von der Eintracht zum Konflikt der Prager Universitätsnationen. Böhlau, Köln–Weimar–Wien, 2017.
A rendelet közvetlen hátterét a nyugati egyházszakadás, a pisai zsinat előkészítése, valamint IV. Vencelnek az a törekvése adta, hogy a prágai egyetem tekintélyét saját egyházpolitikai és birodalmi céljai mögé állítsa. Vencel 1400-ban elvesztette a római királyi címet Pfalzi Ruprecht-tel szemben, és a pisai zsinattól részben azt remélte, hogy helyzete a birodalomban megerősödik.Jiří Pešek: „Das Kuttenberger Dekret (1409) im Kontext der Universitäts- und böhmischen Geschichte”, Acta Universitatis Carolinae – Historia Universitatis Carolinae Pragensis 49/2 (2009), 9–15. Az egyetemen azonban a három „idegen” nemzet ellenezte a király által kívánt politikai állásfoglalást, míg a cseh nemzethez tartozó reformpárti magiszterek támogatták azt.
A dekrétum következtében a prágai egyetemet számos, főként német nyelvterületről érkezett magiszter és diák elhagyta. A modern proszopográfiai kutatás a kivonulók számát általában körülbelül 700–800 főre teszi, szemben a régebbi, több ezres vagy még nagyobb számokról szóló elbeszélésekkel. A távozók egy része részt vett a Lipcsei Egyetem 1409-es megalapításában, mások Bécsben, Erfurtban, Kölnben, Heidelbergben vagy Krakkóban folytatták pályájukat.Enno Bünz: „Die Leipziger Universitätsgründung – eine Folge des Kuttenberger Dekrets”, Acta Universitatis Carolinae – Historia Universitatis Carolinae Pragensis 49/2 (2009), 55–64.Krzysztof Ożóg: „Migrationen von Professoren und Studenten aus Prag nach Krakau zu Beginn des 15. Jahrhunderts”, Acta Universitatis Carolinae – Historia Universitatis Carolinae Pragensis 49/2 (2009), 99–112.
A kuttenbergi dekrétumot a 19. és 20. századi cseh és német történetírás gyakran modern nemzeti konfliktusként értelmezte. A mai kutatás ezzel szemben összetettebb folyamatként írja le: a királyi hatalom, az egyetemi korporációk, az egyházszakadás, John Wycliffe tanainak vitája, a prágai reformkör és a késő középkori cseh politikai identitás együttesen alakították ki a döntés körülményeit.Martin Nodl: „Auf dem Weg zum Kuttenberger Dekret: Von der Versöhnung der Nationen zum unversöhnlichen Nationalismus”, Bohemia 49/1 (2009), 52–75.Eva Doležalová: „Decree of Kutná Hora: The contest for university, Church, nation and man in the mirror of historiography and ideology”, Acta Universitatis Carolinae – Historia Universitatis Carolinae Pragensis 49/2 (2009), 271–280.
Elnevezése, keltezése és forráshagyománya
A „kuttenbergi dekrétum” elnevezés a rendelet kiadásának helyére, a középkori Kuttenbergre, mai nevén Kutná Horára utal. A szakirodalomban a dokumentumot gyakran dekrétumnak nevezik, de jogi jellegét tekintve inkább királyi mandátum vagy uralkodói parancs volt: IV. Vencel az egyetem vezetésének és testületeinek írta elő a szavazati rend megváltoztatását.
A szöveg keltezése 1409. január 18., de az egyetemen január 26-án hirdették ki. A dekrétum eredeti oklevele nem maradt fenn. Szövegét későbbi másolatok és okleveles hagyomány őrizte meg. Gustav Friedrich 1909-ben külön tanulmányban vizsgálta a dekrétum kéziratos szövegváltozatait és a fennmaradt notariális másolatok viszonyát.Gustav Friedrich: „Dekret Kutnohorský. Poměr jeho rukopisných textů”, Český časopis historický 15 (1909). A forráshagyományban fontos szerepet játszik az a közjegyzői másolat is, amelyet Husz János konstanzi útja előtt, 1414-ben készíttettek az egyetemi statútumok vörös bőrbe kötött könyvéből, a Liber rubeusból.
A prágai egyetem és az egyetemi nemzetek
A Prágai Károly Egyetemet IV. Károly alapította 1348-ban. Alapítólevelében a párizsi és bolognai egyetemek kiváltságait tekintette mintának, és tanárokat, diákokat hívott Prágába a Szent Római Birodalomból és a környező országokból. A 14. század második felében Prága Közép-Európa egyik legfontosabb egyetemi központjává vált.Till Janzer: „Bei Tisch nur Latein: Karls-Uni im Mittelalter und das Kuttenberger Dekret”, Radio Prague International, 2009. február 7.
A középkori egyetemi natio nem a modern, 19. századi értelemben vett nemzetnek felelt meg. Elsősorban földrajzi, jogi és korporatív kategória volt: az egyetemi nemzetek a hallgatók és tanárok származási régiói, jogi érdekei és önkormányzati keretei szerint szerveződtek. A prágai egyetemen négy ilyen nemzet működött:
Egyetemi nemzet Latin megnevezés Hozzá tartozó területek és csoportok Cseh nemzet natio Bohemorum Csehország, Morvaország, valamint több közép- és délkelet-európai terület hallgatói; ide sorolták a Magyar Királyságból, Felső-Magyarországról és Erdélyből érkező diákok jelentős részét is Bajor nemzet natio Bavarorum Bajorország és a Rajnától délre fekvő német területek Szász nemzet natio Saxonum Szászország és a Rajnától északra fekvő német területek Lengyel nemzet natio Polonorum Lengyelországi, sziléziai és keletebbi régiókból érkező hallgatók; a csoportban sok német anyanyelvű sziléziai is volt
A prágai egyetem tudományos és hivatali nyelve a latin volt. A különböző nyelvű hallgatók és tanárok közötti érintkezést ez tette lehetővé; a kollégiumi szabályok a latin használatát nemcsak az oktatásban, hanem a közös étkezéseken is előírták.
A középkori prágai egyetem szerkezete nem teljesen felelt meg a mai egyetemi karoknak. A bölcsészeti, vagyis a hét szabad művészetet oktató artisták fakultása előkészítő szerepet töltött be; erre épültek a magasabb fakultások, a teológia, az orvostudomány és a jog. A prágai jogászképzés különleges helyzetben volt: a bolognai mintát követő jogászuniverzitás — latinul universitas iuristarum — elkülönült szervezeti rendben működött, és nem volt minden tekintetben azonos alkotmányos helyzetben a háromfakultás egyetemmel.Jiří Stočes: „Die Prager Juristenuniversität nach 1409”, Acta Universitatis Carolinae – Historia Universitatis Carolinae Pragensis 49/2 (2009), 65–70.
Előzmények
A nemzetek közötti egyensúly
A prágai egyetem négy nemzete saját tisztségviselőkkel, anyakönyvekkel és testületi jogokkal rendelkezett. Az egyetemi döntéshozatalban azonban többféle mechanizmus érvényesült: bizonyos ügyekben a nemzetek szavaztak, máskor a magiszterek személyenkénti többsége döntött. A négy nemzet formális egyenlősége ezért nem jelentette azt, hogy minden egyetemi ügyben azonos módon oszlott volna meg a befolyás.
A 14. század végén több konfliktus alakult ki a kollégiumi helyek, egyházi javadalmak, egyetemi tisztségek és választási szabályok körül. A szakirodalom különösen fontosnak tartja az 1384–1385 körüli rendezéseket, amelyeket a későbbi források és a modern kutatás gyakran concordia nacionum néven említ. Nem feltétlenül egyetlen, ilyen cím alatt fennmaradt okiratot jelent, hanem a nemzetek közötti megegyezésekre, illetve az egyetemi együttélés régi rendjére utaló kifejezést.
A három idegen nemzet 1409 után éppen e korábbi egyetemi megegyezés megsértésének tekintette a királyi beavatkozást. Nodl kutatásai szerint ugyanakkor a cseh nemzethez tartozó magiszterek már 1384/1385 után is aránytalanul nagyobb mértékben részesültek bizonyos prágai kollégiumi és egyházi javadalmakból, mint amit egyszerű számarányuk indokolt volna.
John Wycliffe tanai és a prágai reformkör
A 14. század végén és a 15. század elején a prágai egyetemet erősen megosztotta John Wycliffe angol teológus és filozófus műveinek megítélése. Wycliffe tanai az egyház gazdagságáról, az egyházi hatalomról, az Eucharisztiáról és a kegyelem állapotában élő papságról folytatott viták miatt váltak különösen érzékennyé. A prágai reformpárti magiszterek, köztük Husz János és Prágai Jeromos, Wycliffe egyes gondolatait az egyház megújításának lehetőségével kapcsolták össze, míg ellenfeleik eretneknek vagy veszélyesnek tartották őket.
1403-ban az egyetem magiszteri gyűlése megtiltotta Wycliffe 45 tételének nyilvános vagy titkos tanítását. A döntésben jelentős szerepe volt a három idegen nemzet többségének. A vita azonban nem egyszerűen „cseh reformerek” és „német konzervatívok” szembenállása volt: a cseh nemzeten belül is voltak Wycliffe-ellenes magiszterek, és a szellemi törésvonalak filozófiai, teológiai, egyházpolitikai és személyes érdekekkel is összefonódtak.Václav Wolf: „Theologische Aspekte des Universalienstreites im Zusammenhang mit dem Kuttenberger Dekret”, Acta Universitatis Carolinae – Historia Universitatis Carolinae Pragensis 49/2 (2009), 121–125.
A vita filozófiai hátteréhez tartozott az univerzáliák kérdése is. A prágai reformkör több tagja Wycliffe erős realizmusához vonzódott, míg ellenfeleik gyakran mérsékeltebb realista vagy nominalista álláspontot képviseltek. Ez a filozófiai vita nem magyarázza önmagában a dekrétumot, de hozzájárult ahhoz, hogy az egyetem belső konfliktusa teológiai és egyházpolitikai jelentőséget kapjon.
A régebbi katolikus enciklopédikus értelmezés különösen Husz szerepét hangsúlyozta. A Catholic Encyclopedia szerint Husz lefordította Wycliffe Trialogus című művét cseh nyelvre, korábban az artisták fakultásának dékánja és az egyetem rektora is volt, és az érsek, valamint a három idegen nemzet XII. Gergely melletti állásfoglalását felhasználva szerezte meg a királytól a kuttenbergi dekrétumot.„University of Prague”, The Catholic Encyclopedia, New Advent, https://www.newadvent.org/cathen/12342a.htm Ezt a konfesszionális hangsúlyú régi előadást a modern kutatás árnyalja: Husz jelentősége vitathatatlan, de a dekrétum közvetlen előkészítésében Prágai Jeromos és Jan z Jesenice szerepe valószínűleg közvetlenebb volt.
A nyugati egyházszakadás és a pisai zsinat
A dekrétum közvetlen politikai hátterét a nyugati egyházszakadás adta. A 15. század elején a latin kereszténység megosztott volt a római és az avignoni pápa hívei között. XII. Gergely pápa a római, XIII. Benedek ellenpápa az avignoni obedienciát képviselte. A szakadás megszüntetésére 1409-re Pisába hívtak össze zsinatot.
IV. Vencel a pisai zsinatban saját politikai esélyét is látta. A király 1400-ban elvesztette római királyi címét Pfalzi Ruprechttel szemben, és remélte, hogy az egyházszakadás megoldása, valamint az új egyházpolitikai rendezés megerősítheti helyzetét. Vencel politikája összekapcsolódott a francia udvar, különösen VI. Károly francia király körének zsinati törekvéseivel.
A Hazmburki Zbyněk Zajíc prágai érsek ezzel szemben a római pápa, XII. Gergely oldalán állt, és már a dekrétum előtti években fellépett a Wycliffe-hez köthető prágai reformkör ellen. A pisai zsinat ügyében ezért nem pusztán személyes vagy egyetemi ellentét, hanem egyházpolitikai szembenállás is kialakult a király, az érsek és az egyetem különböző csoportjai között.
A dekrétum tartalma