Bottyán Árpád Miklós (Kecskemét, 1918. február 28.Születése bejegyezve a kecskeméti állami születési akv. 211/1918. folyószám alatt. – 1945. április) magyar régész.
Életpályája 1938-ban a Jászságban szkíta lelőhelyeket fedezett fel. 1939-ben a Győr melletti Koroncó-Bábotán bronzkori település feltárásában vett részt.
1940-ben a Budapesti Tudományegyetemen régész, majd 1942-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Horthy-ösztöndíjas gyakornok volt a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályán. Az 1941/1942. tanévben régészeti kutatásai támogatására az Országos Ösztöndíjtanácstól 400 pengős ösztöndíjat kapott. 1941–1943 között Tápiószelén nagy szkíta-kori temetőben vezetett ásatást.Halála után munkáját Párducz Mihály (1908–1974) folytatta
A második világháború végén, 1944-től Korek Józseffel (1920–1992) együtt teljesített katonai szolgálatot; a visszavonulás közben, 1945. tavaszán Németországban eltűnt.
Munkássága Az Alföld szkíta kultúrájának kutatásával foglalkozott. Az Alföld szkíta kori emlékanyagát feldolgozó doktori értekezésében gondosan összegyűjtötte, leírta és tárgytípusonként értékelte az emlékanyagot. Elsőként ismerte fel, hogy az Alföld különböző tájegységein napvilágra került szkíta jellegű leletek különböző területi csoportokra választhatók szét; ezeket egy-egy szkíta vezéri temetkezés után nevezte el. A munka életében nem jelent meg, de a benne foglalt értékes forrásanyag miatt 1955-ben kiadták.
Művei Szkíták a magyar Alföldön (Régészeti Füzetek. I. 1. Budapest, 1955)
Családja Szülei: Bottyán Árpád György Dezső és Balog Olga voltak. Testvére, Bottyán Olga (1919–2008) magyar antropológus volt.https://real-eod.mtak.hu/17326/1/Arckepcsarnok_II_WEB.pdf
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002 https://real-j.mtak.hu/26938/1/1941_42.pdf
Kategória:1918-ban született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar régészek Kategória:Eltűnt személyek