Rašljeva település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Gračanica községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. A közösséghez Mehići, Mahala, Brdo, Omerbašići és Osmanovići települések tartoznak.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 23, közúton 34 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 11, közúton 16 km-re délkeletre, a Ratiš-hegység lejtőin, a Rašljevska-patak felső folyásánál, 300–410 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Topografska karta Doboj 425-4-2
Éghajlata Éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi átlaghőmérséklet 20-25 °C fok. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet 0–5 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 800–1000 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák742677Horvát01Jugoszláv120Egyéb413Összesen748691
Története Őskor és ókor A térség régészeti leletei azt bizonyítják, hogy Rašljeva környéke már az őskorban is lakott volt. A szomszédos Gornja Orahovica határában két őskori régészeti lelőhely is található. A „Barice” lelőhelyen 1955-ben A. Benac és B. Čović végzett próbaásatásokat, majd 1956-ban B. Čović vezetésével szisztematikus régészeti ásatás indult el. Ennek során a bronzkorból származó települést és az őskőkorszakból származó hamvasztásos temetőt tártak fel. A temető szabálytalan félkör alakú, kis kiterjedésű volt. Mintegy 50 sírból állt, melyből 38-at tártak fel. A sírok többsége melléklet nélküli volt. Néhány sírban kerámiákat és fémtárgyakat találtak, melyek a temetőt a késő bronzkor korai szakaszához kötik. Az alatta elhelyezkedő rétegben őskőkori település nyomaira bukkantak. Orahovica másik őskori lelőhelye a „Bilanovo brdo” nevű dombon található. Itt szántóföld művelés közben atipikus kerámiatöredékek kerültek elő. A kerámiák nagyobb része az őskorból, egy része a római korból származott.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Tuzla Dolnjai járáshoz tartozó akkori településnek 56 háztartása és 292 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 82. o. 1910-ben a Gračanicai járáshoz tartozó településen 83 háztartást és 398 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 124. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket. A községközpont Gračanica ebben az időszakban vált az oszmán városból modernebb helyi központtá.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez, a város megőrizte regionális központ szerepét a környező falvak és kisebb bazárok számára. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi Bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. Végül a térséget 1945. április 7-én szabadították fel a partizánok.
A háború után, az 1945 és 1992 közötti szocialista Jugoszlávia alatt Orehovica is a kollektivizálás szélesebb körű nemzeti politikájának előnyeit élvezte, amely a helyi mezőgazdaságot szövetkezetekbe szervezte a termelékenység növelése és a vidéki területek tervgazdaságba való integrálása érdekében. Az alapvető infrastrukturális fejlesztések, mint például a falvakat Gračanicával és Tuzlával összekötő utak, megkönnyítették a piacokhoz való hozzáférést, és támogatták a vidékfejlesztést ösztönző belső migrációs politikák által vezérelt szerény népességbeáramlást. Gračanicában a háború utáni kihívásokat, mint például a folyószabályozás és az ipar fejlesztése. Az áramot az 1960-as években vezették be a Gračanica környéki vidéki területeken Jugoszlávia villamosítási törekvéseinek részeként, javítva az életszínvonalat és lehetővé téve a kisüzemi gépesített gazdálkodást az olyan falvakban, mint Orehovica. Ez az időszak elősegítette az etnikai együttélést.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. Az 1992-es háború előestéjén a Spreča-völgyi területet, amelyhez Gračanica vidéke is tartozik, egyre növekvő politikai és katonai feszültség jellemezte.
1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek nemcsak a szomszédos bosnyák települések lakóira, hanem magára Gračanicára is. A bosnyák katonai és területvédelmi erők azonban sikeresen verték vissza a szerb támadásokat, amelyek Rašljeváig nem értek el.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település a Föderáció területénél maradt. Az aknamentesítés központi szerepet kapott a helyreállításban a korábbi frontvonalak mentén. Ez megkönnyítette az újjáépítést és helyreállította a mezőgazdasági hasznosítást, lehetővé téve a helyi megélhetést. A gazdasági fejlődés felgyorsult, a helyi kezdeményezések előmozdították a mezőgazdaságot és a kisvállalkozásokat, amelyeket a kantoni beruházások is erősítettek, bár a fiatalok körében továbbra is fennállt a városi központokba, például Tuzlába irányuló elvándorlás.
Oktatás Rašljevának egyetlen általános iskolája van (Rašljevai regionális iskola), amely a Miričina Általános Iskola területi iskolájaként működik.
Kultúra A Rašljevai Kulturális Központ építése 1989-ben kezdődött, és a munkálatok 2010-ben is folytatódtak. 2022-re az otthon még nem épült fel.
Nevezetességei A jelenlegi mecsetet 1934-35-ben építették. Kétszer újították fel. Még jelentősebb, hogy 1972-ben és 2008-ban a mecset belsejét újították fel. A mecset belső felújításakor ügyeltek hitelességének és jelenlegi állapotának megőrzésére. Ez a mecset az egyik kevés fennmaradt ilyen típusú régi mecset a Gračanicai Iszlám Közösség madzsliszának területén.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései