A pénzügyi elemzés (más néven kimutatások elemzése, számviteli elemzés vagy pénzügyi elemzés) egy vállalkozás, üzletág, projekt vagy befektetés életképességének, stabilitásának és jövedelmezőségének értékelését jelenti.
Ezt olyan szakemberek végzik, akik a pénzügyi kimutatásokból és egyéb jelentésekből származó információkat felhasználó arányok és egyéb technikák segítségével készítenek jelentéseket. Ezeket a jelentéseket általában a felső vezetésnek mutatják be, hogy azok alapul szolgáljanak az üzleti döntések meghozatalához. A pénzügyi elemzés meghatározhatja, hogy egy vállalkozás:
folytatja-e vagy megszünteti-e fő tevékenységét vagy üzleti tevékenységének egy részét;
gyártja-e vagy vásárolja-e meg bizonyos anyagokat termékeinek előállításához;
megvásárolja vagy bérelje-e bizonyos gépeket és berendezéseket termékeinek gyártásához;
részvényeket bocsát-e ki vagy tárgyal-e banki hitelről működőtőkéjének növelése érdekében;
hozzon-e döntéseket tőke befektetésével vagy kölcsönzésével kapcsolatban;
hozzon-e egyéb döntéseket, amelyek lehetővé teszik a vezetés számára, hogy tájékozottan válasszon a vállalkozás vezetése során felmerülő különböző alternatívák közül.
Vállalati szintű elemzés A pénzügyi elemzők gyakran a következő vállalati tényezőket értékelik:
Jövedelmezőség az a képesség, hogy a vállalat rövid és hosszú távon egyaránt bevételt termeljen és fenntartsa növekedését. A vállalat jövedelmezőségének mértékét általában az eredménykimutatás alapján határozzák meg, amely a vállalat működési eredményeiről ad számot. Fizetőképesség az a képesség, hogy a vállalat hosszú távon teljesítse kötelezettségeit hitelezői és más harmadik felek felé. Likviditás az a képesség, hogy pozitív cash flow-t tartson fenn, miközben azonnali kötelezettségeit is teljesíti. Stabilitás a vállalat azon képessége, hogy hosszú távon fennmaradjon anélkül, hogy üzleti tevékenysége során jelentős veszteségeket szenvedne el. A vállalat stabilitásának értékeléséhez mind az eredménykimutatás, mind a mérleg, valamint egyéb pénzügyi és nem pénzügyi mutatók felhasználására van szükség.
A 2. és a 3. pont egyaránt a vállalat mérlegén alapul, amely egy adott időpontban mutatja be a vállalkozás pénzügyi helyzetét.
Módszerek A pénzügyi elemzők gyakran hasonlítják össze a pénzügyi mutatókat (fizetőképesség, jövedelmezőség, növekedés stb.):
Múltbeli teljesítmény ugyanazon vállalat múltbeli időszakai között (például az elmúlt 5 év), Jövőbeli teljesítmény múltbeli adatok és bizonyos matematikai és statisztikai technikák felhasználásával, beleértve a jelen- és jövőbeli értékeket. Ez az extrapolációs módszer a pénzügyi elemzés fő hibaforrása, mivel a múltbeli statisztikák gyakran nem alkalmasak a jövőbeli kilátások előrejelzésére. Összehasonlító teljesítmény Hasonló vállalatok közötti összehasonlítás
A pénzügyi mutatók összehasonlítása csupán a pénzügyi elemzés egyik módja. A pénzügyi elemzők százalékos elemzést is alkalmazhatnak, amely során egy adatsort egy bizonyos alapösszeg százalékaként fejeznek ki. Például egy tételcsoportot a nettó jövedelem százalékaként lehet kifejezni. Amikor egy adott időszak alatt ugyanazon adat arányos változásait százalékban fejezik ki, ezt horizontális elemzésnek nevezik.
A vertikális vagy közös mértékű elemzés a kimutatás összes tételét egy bizonyos alapérték százalékában kifejezett „közös mértékű” értékre redukálja, ami elősegíti az összehasonlíthatóságot más, eltérő méretű vállalatokkal. Ennek eredményeként az eredménykimutatás összes tételét elosztjuk az árbevétellel, a mérleg összes tételét pedig a teljes eszközállománnyal.
Egy másik módszer az összehasonlító elemzés. Ez jobb módszert kínál a trendek meghatározására. Az összehasonlító elemzés két vagy több időszakra vonatkozó azonos információkat mutat be, amelyeket egymás mellé helyezve ábrázolnak az egyszerű elemzés érdekében.Kieso, et al., 2007, 1319. o.
Elméleti kihívások A pénzügyi mutatók számos elméleti kihívással szembesülnek:
Abszolút értelemben kevés információt nyújtanak a vállalat kilátásairól. A relatív teljesítményre vonatkozó következtetéseikhez más időszakokból vagy hasonló vállalatokból származó viszonyítási alapra van szükség.
Egyetlen mutató önmagában kevés jelentőségű. Mutatóként a pénzügyi mutatók logikailag legalább kétféleképpen értelmezhetők. Ez a probléma részben úgy oldható meg, hogy több kapcsolódó mutatót kombinálunk, így átfogóbb képet kapunk a vállalat teljesítményéről.
A szezonális tényezők miatt előfordulhat, hogy az év végi értékek nem reprezentatívak. A mutató értékei torzulhatnak, mivel a számlaegyenlegek a számviteli időszak elejétől a végéig változnak. Ilyen számlák esetében lehetőség szerint mindig az átlagértékeket kell használni.
A pénzügyi mutatók nem objektívebbek, mint az alkalmazott számviteli módszerek. A számviteli politikák vagy döntések változása drasztikusan eltérő mutatóértékeket eredményezhet.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Pénzügy