Nem tévesztendő össze a katolikus egyház által nyolcadik egyetemes zsinatként számon tartott 869–870-es konstantinápolyi zsinattal.
A negyedik konstantinápolyi zsinat vagy szófiai zsinat 879–880-ban tartott konstantinápolyi zsinat volt, amelyet a keleti ortodox egyházak hagyománya nagy tekintélyű zsinatként fogad el. Egyes ortodox szerzők nyolcadik egyetemes zsinatként említik. Üléseit főként a Hagia Szophia templomban tartották; ezért a keleti forrásokban „a Bölcsesség templomában tartott zsinatként” is szerepel.
A zsinat I. Baszileiosz uralkodása alatt ült össze, Phótiosz konstantinápolyi pátriárka elnöklésével. Római pápai legátusok és a keleti patriarchátusok képviselői is részt vettek rajta. Fő döntései közé tartozott Phótiosz pátriárkai helyreállítása, a 869–870-es zsinat anti-Phótioszi döntéseinek hatályon kívül helyezése, valamint a nikaia–konstantinápolyi hitvallás Filioque-nélküli szövegének megerősítése.
A zsinat különösen fontos a Filioque-vita történetében. Keleti ortodox értelmezés szerint a hitvallás megváltoztatásának tilalma a Filioque-betoldás zsinati elítélését is jelenti. Katolikus értelmezés szerint a zsinat legfeljebb a hitvallás egyoldalú liturgikus módosításának kérdését érintette, nem pedig a Filioque teológiai tartalmának egyetemes dogmatikai elítélését.
Elnevezése és státusza
A zsinat elnevezése felekezeti szempontból érzékeny. A katolikus történeti szóhasználatban a „negyedik konstantinápolyi zsinat” rendszerint a 869–870-es zsinatot jelenti, amely Phótioszt elítélte és Ignácot megerősítette a pátriárkai székben. A keleti ortodox szóhasználatban viszont gyakran a 879–880-as zsinatot nevezik negyedik konstantinápolyi zsinatnak, illetve nyolcadik egyetemes zsinatnak, mivel ez a zsinat helyezte hatályon kívül az anti-Phótioszi döntéseket, és állította helyre Phótioszt.
A „szófiai zsinat” név arra utal, hogy a zsinat ülései a konstantinápolyi Hagia Szophia templomhoz kapcsolódtak. A szláv és orosz kánonjogi hagyományban gyakori megnevezése: „a Bölcsesség Igéjének templomában tartott zsinat”. A zsinat három kánonja bekerült az ortodox kánonjogi gyűjteményekbe.
A zsinat ökumenikus státusza a mai napig eltérően jelenik meg a keresztény hagyományokban. Az ortodox álláspont szerint a zsinat egyházi recepciója, résztvevőinek összetétele, hitvallási állásfoglalása és kánonjogi hatása miatt egyetemes tekintéllyel bír. Egyes ortodox szerzők szerint ez a tulajdonképpeni nyolcadik egyetemes zsinat. A katolikus álláspont szerint azonban az egyetemes zsinati státusz nem illeti meg, és a katolikus zsinati listában a 869–870-es zsinat marad a nyolcadik egyetemes zsinat.
Történeti háttér
A Phótioszi vita röviden
A zsinat hátterében az úgynevezett Phótioszi vita állt. 858-ban Ignác konstantinápolyi pátriárkát eltávolították hivatalából, helyére pedig Phótioszt választották. Phótiosz korábban világi tudós és császári tisztviselő volt, ezért rendkívül gyors egyházi előmenetele és Ignác eltávolításának körülményei Rómában és Konstantinápolyban is vitát váltottak ki.
A vita a 860-as években a római primátus, a konstantinápolyi autonómia, a bolgár misszió és a Filioque kérdésével is összekapcsolódott. 867-ben Phótiosz zsinatot tartott, amely I. Miklóst elítélte. Ugyanebben az évben I. Baszileiosz hatalomra kerülése után Phótioszt eltávolították, Ignácot pedig visszahelyezték.
869–870-ben Konstantinápolyban zsinatot tartottak, amely Phótioszt elítélte, és Ignácot megerősítette. Ezt a zsinatot a katolikus hagyomány nyolcadik egyetemes zsinatként tartja számon; a keleti ortodox hagyomány azonban nem fogadta el, és a 879–880-as zsinat döntéseit tekinti a vita hiteles rendezésének.
Ignác halála és Phótiosz visszatérése
Ignác 877. október 23-án meghalt. Halála után Phótioszt ismét a konstantinápolyi pátriárkai székbe emelték. A források szerint Phótiosz és Ignác életük végén megbékéltek egymással, bár ennek értelmezése a különböző hagyományokban eltérő hangsúlyt kap.
Phótiosz visszatérése új helyzetet teremtett. Már nem Ignác és Phótiosz párhuzamos igényéről volt szó, hanem arról, hogy Róma, Konstantinápoly és a keleti patriarchátusok milyen feltételekkel fogadják el Phótiosz pátriárkai helyzetét.
VIII. János pápa békéltető politikája
VIII. János pápa politikai és egyházi okokból is kereste a megegyezést Konstantinápollyal. A pápai udvar számára fontos volt a bizánci szövetség, ugyanakkor rendezni kellett a Phótiosz körüli egyházi helyzetet is. A pápa legátusokat küldött Konstantinápolyba: Péter bíboros-presbitert, Pált, Ancona püspökét és Eugeniust, Ostia püspökét. A keleti patriarchátusok képviselői szintén jelen voltak.
VIII. János politikáját a modern történetírás általában békéltetőbbnek tekinti, mint I. Miklós és II. Adorján korábbi álláspontját. A pápa célja az volt, hogy helyreállítsa a közösséget Konstantinápollyal, miközben a római szék tekintélyét és a bolgár egyház kérdésében képviselt római igényeket sem kívánta teljesen feladni.
A zsinat összehívása és résztvevői
A zsinat 879 novemberében kezdődött és 880 márciusáig tartott. A pontos nyitónap nem minden forrásban azonosítható; ismert azonban, hogy a második ülés 879. november 17-én volt. A források hét ülést említenek, és a résztvevők számát gyakran 383-ra teszik.
A zsinatot Konstantinápolyban, főként a Hagia Szophiában tartották. A római legátusok jelenléte a zsinat önértelmezésében fontos szerepet játszott: az ortodox recepció szerint a római és keleti részvétel az egyetemes tekintély egyik tanújele volt. A katolikus értelmezés ezzel szemben a pápai instrukciók, a legátusok tényleges mozgástere és a későbbi recepció kérdését hangsúlyozza.
A zsinaton részt vettek a keleti patriarchátusok képviselői is. Ez a jelenlét a keleti hagyományban különösen fontos, mert a zsinatot nem egyszerű helyi konstantinápolyi gyűlésként, hanem a keleti egyházak szélesebb részvételével megtartott tanácskozásként értelmezi.
A zsinat menete
A pápai levelek és a legátusok szerepe
Az első ülések a zsinat ünnepélyes megnyitásával, a résztvevők és a képviseleti jogosultságok tisztázásával, valamint a pápai levelek felolvasásával foglalkoztak. A római legátusok pápai ajándékokat is hoztak Phótiosznak, köztük püspöki öltözetet és palliumot, amit az ortodox értelmezés Phótiosz pátriárkai méltóságának római elismeréseként értelmez.
A pápai levelek görög változata forráskritikai szempontból fontos kérdés. Több kutató szerint a görög szöveg bizonyos részekben eltért a latin eredetitől, és a legátusok hozzájárulásával kihagytak vagy módosítottak olyan passzusokat, amelyek nem illettek a békéltető zsinat szelleméhez. Katolikus értelmezésben ez korlátozza a zsinat római jóváhagyásának értelmét; ortodox értelmezésben viszont a legátusok jelenléte és aláírása a zsinat egyházi elfogadásának erős bizonyítéka.
Bulgária kérdése
A zsinaton a bolgár kérdés is előkerült. Bulgária keresztény missziója és egyházi szervezése már korábban is vitát váltott ki Róma és Konstantinápoly között. A pápai instrukciókban a bolgár egyház joghatósága fontos kérdés volt, a bizánci fél azonban a témát részben politikai-egyházi hatáskörbe tartozó ügyként kezelte.
A negyedik ülésen, 879. december 24-én, a közeledő karácsony miatt nem a Hagia Szophiában, hanem a császári palota egyik helyiségében tanácskoztak. Ekkor tárgyalták többek között a pápai legátusok instrukcióit és a bolgár kérdést. A döntés végül Konstantinápoly számára volt kedvezőbb, ami Rómában tartós elégedetlenséget váltott ki.
A hitvallás felolvasása
Az egyik legfontosabb ülésen felolvasták a nikaia–konstantinápolyi hitvallást a Filioque nélkül. A zsinat hangsúlyozta, hogy a hitvallást sem hozzáadással, sem elvétellel, sem szövegromlással nem szabad megváltoztatni. Ez a döntés a keleti ortodox recepcióban a zsinat egyik legfontosabb teológiai cselekedetévé vált.
A hitvallás változatlan formájának megerősítése nem elszigetelt szövegkritikai kérdés volt. A keleti teológiai értelmezés szerint a Filioque betoldása a Szentháromságról szóló tanítás belső szerkezetét is érintette. A katolikus értelmezés ezzel szemben különbséget tesz a hitvallás liturgikus szövegének történeti módosítása és a Filioque dogmatikai tartalma között.
Döntései
Phótiosz helyreállítása
A zsinat egyik fő döntése Phótiosz pátriárkai helyzetének elismerése volt. Phótioszt törvényes konstantinápolyi pátriárkaként fogadták el, és ezzel lényegében lezárták az Ignác halála után fennálló személyi kérdést. A zsinat döntése a keleti hagyományban a béke helyreállítását jelentette Róma és Konstantinápoly között.
Az ortodox recepció szerint a római legátusok jelenléte és aláírása azt mutatja, hogy Phótiosz helyreállítása nem csupán konstantinápolyi belügy volt, hanem szélesebb egyházi elfogadást nyert. A katolikus recepció ugyanakkor később nem ebből a zsinatból, hanem a 869–870-es zsinatból vezette le a nyolcadik egyetemes zsinati státuszt.
A 869–870-es zsinat hatályon kívül helyezése
A zsinat elvetette a 869–870-es anti-Phótioszi döntéseket. Ez a döntés a keleti ortodox hagyományban kulcsfontosságú: a 879–880-as zsinatot éppen azért tartják a kérdés hiteles rendezésének, mert Phótioszt helyreállította, és a korábbi, ellene irányuló zsinatot érvénytelennek tekintette.
A katolikus hagyomány ezzel szemben nem fogadta el, hogy a 879–880-as zsinat egyetemes tekintéllyel hatályon kívül helyezte volna a 869–870-es zsinatot. A kérdés különösen VIII. János pápa leveleinek értelmezése, a pápai legátusok felhatalmazása és a későbbi nyugati recepció miatt vált bonyolulttá.
A hitvallás változatlansága
A zsinat megerősítette a nikaia–konstantinápolyi hitvallás változatlan szövegét. A döntés lényege az volt, hogy a hitvalláshoz nem szabad hozzáadni, abból nem szabad elvenni, és nem szabad azt idegen értelmű módosítással megváltoztatni.
Ez a rendelkezés a keleti ortodox hagyományban közvetlenül kapcsolódik a Filioque elutasításához. Az ortodox értelmezés szerint a zsinat nemcsak általában a hitvallás megváltoztatását tiltotta, hanem a nyugati, különösen frank használatban terjedő Filioque-betoldással szemben is állást foglalt.
Katolikus értelmezés szerint a zsinat szövege elsősorban a hitvallás egyoldalú módosításának kérdését érintette. A katolikus teológia a Filioque dogmatikai tartalmát ortodoxnak, vagyis teológiailag helyesnek tartja, miközben külön tárgyalható kérdésnek tekinti, hogy a betoldás liturgikus és egyháztörténeti módon hogyan került a nyugati hitvallásba.
A három kánon
A zsinat három kánont adott ki, amelyek az ortodox kánonjogi hagyományban fennmaradtak.
Az első kánon a római pápa és a konstantinápolyi pátriárka által kiszabott egyházi büntetések kölcsönös elismeréséről rendelkezett. Ha a pápa valakit kiközösített, letett vagy anatémával sújtott, azt Konstantinápolyban is el kellett ismerni; és fordítva, Phótiosz hasonló döntéseit Rómának is figyelembe kellett vennie. A kánon végén szerepelt az is, hogy a római szék korábbi kiváltságaiban nem történhet újítás.
A második kánon a püspökök szerzetesi visszavonulásáról szólt. Megtiltotta, hogy püspökök saját elhatározásból elhagyják egyházmegyéjüket, kolostorba vonuljanak, majd később visszatérjenek püspöki székükbe, ha ez rendetlenséget okoz az egyházban.
A harmadik kánon világi személyeket sújtott anatémával, ha püspököket bántalmaztak, megvertek vagy börtönbe vetettek, akár valódi, akár ürügyként használt vádak alapján. Ez a kánon a világi hatalom és az egyházi személyek viszonyának védelmét szolgálta.
A Filioque kérdése
Keleti ortodox értelmezés
A Filioque-vita megértéséhez két kérdést kell különválasztani. Az első a hitvallás szövegének megváltoztatása: szabad-e egy egyetemes zsinatok által elfogadott hitvallást egyoldalúan módosítani? A keleti ortodox válasz egyértelműen nem. A 879–880-as zsinat ebben a tekintetben világosan kimondta, hogy a hitvallás szövegéhez nem lehet hozzáadni vagy abból elvenni.