A nagy birkapánik () 1888. november 3-án következett be az angliai Oxfordshire vidékén. A máig megmagyarázatlanul maradt történés során juhok tízezrei bolondultak meg és menekültek szanaszét a legelőkről mintegy 500 km²-es körzetben. Az eseménynek halálos áldozata vagy sérültje nem volt, és az anyagi károk sem voltak jelentősek, bár méretét tekintve nemzetgazdasági kockázata volt a korabeli brit állam számára.
Az első tudományos magyarázatot a jelenségre 1921-ben publikálták, ám teljes körű választ az sem tudott adni a máig szokatlan és egyedi eseményre.
Az eset A 19. század végén Nagy-Britanniában a juhtenyésztés a vidéki mezőgazdaság gerincének fontos része volt.
A juhok tömeges megvadulása 1888. november 3-án este nyolckor következett be. Az állatok a feljegyzések szerint egy időben törtek ki a birkaszínekből és az elkerített legelőkről. A juhok rohama úgy egy órát tarthatott, s robajuk rengeteg alvó embert felrezzentett álmából.
Mivel visszatartani nem lehetett őket, ezért a juhászok és a többi gazda másnap indult meg a jószág keresésére. A kitörés erejét mutatja, hogy az aklok és kerítések, amiket átszakítottak, szokatlanul súlyosan megrongálódtak, hasonlóan a mezőket elhatároló kőfalak egy része is.
A juhok nagy területen szóródtak szét Oxfordshire-ben, amely körülbelül Vas megye hatodának, azaz mintegy félezer négyzetkilométernek felel meg. A birkákra mind sokkos állapotban, távoli, gyakran elhagyott mezők sarkaiban, utakon vagy sövények alá szorulva találtak rá, ám igen sokan falvak és városok utcáin botorkáltak reszketve.
Okok A tömeges pániknak nem volt semmilyen előzménye, s a helyszínen tartózkodó emberek, így az állatokra vigyázó angol juhászok sem tapasztaltak vagy észleltek bármit, amely az állatokat kizökkenthette volna a nyugalmukból.
Az újságokat élénken foglalkoztatta a dolog, ám mivel nem volt semmilyen magyarázat, ezért mind távolságtartóan mutatták be, kerülve a bárminemű feltételezésbe való bonyolódást. Bár a helyi gyerekeknek szokása volt szándékosan ingerelni a jószágot, ám a The Times napilap november 20-i cikke kizárta az emberi beavatkozás lehetőségét, ugyanis ennyi állat egyszerre egy időben történő megbolygatásához a cikk szerint még ezer felnőtt ember összehangolt akciója is kevés lett volna.
A zavart csak fokozta, hogy egy évvel később a berkshire-i Reading mellett is pont ugyanígy vadultak meg birkát, jóllehet számszerűleg kevesebb állat volt érintve, mint Oxfordshire-ben. A helyi Oakshott és Millard gyapjúfeldolgozók értesítették erről a sajtót levelükben, amely kiemeli, hogy a readingi esemény is pont november 3-án és pontban este nyolckor következett be. Azt is megemlítették, hogy a Temzétől északra fekvő hegyvidéki területek voltak érintve a pánikban néhány kivételtől eltekintve.
Ennek tetejében Oxfordshire-ben, ugyanazon a helyen is volt még egy birkapánik 1893. december 4-én, de az is elmaradt méretét tekintve mind az 1888-as, mind az 1889-es esettől, bár hatását érezték a szomszédos Warwickshire, Gloucestershire és Berkshire megyékben is. Az eseménnyel foglalkozó Oliver Vernon Aplin természettudós szerint voltak, akik a kutyákat és a rókákat okolták, ugyanakkor hozzátette, hogy semmilyen szokatlan időjárási vagy égi jelenség nem volt tapasztalható a környéken. A szemtanúk, akikkel Vernon beszélt, említettek sűrű sötétséget, egyikük egy rendkívül sötét felhőt is, amely nagyon gyorsan haladt az égen.
Lehetséges magyarázatok A brit tudományos folyóirat, a Nature 1921-ben közölt egy tanulmányt, amely elsőként próbálta meg az oxfordshire-i birkapánik okait megmagyarázni. 1888. november 3-án viharos, villámlásokkal kísért időjárás volt a területen, amely rendkívül megrémíthette a természetüknél fogva eleve félős, stresszre és ingerültségre hajlamos jószágokat. Az erős sötétség szintén megzavarhatja a normális sötétben amúgy látni képes állatokat is. Továbbra is fennáll viszont az ún. logisztikai paradoxon, hogy vajon hogy voltak képesek egymástól elszigetelt, több kilométerre lévő nyájak több tízezres nagyságban pontosan ugyanabban az időben szétszaladni, még akkor is, ha ezen állatok nyájösztöne elég erős?
Laikusként, a readingi birkapánikról hírt adók nem hitték, hogy az időjárás okozhatta mindezt (Readingben ugyanis szintén viharos, villámokkal kísért idő volt akkor), hanem úgy gondolták talán földrengés játszott ebben szerepet.Ennek ellentmond, hogy akkoriban nem volt semmilyen feljegyzés bármilyen nemű földmozgásról a környéken. Ráadásul az 1893-as második oxfordshire-i birkapánikot az Angol Királyi Mezőgazdasági Társaság (Royal Agricultural Society – RASE) újságja megint más okkal, az akkor tapasztalható szokatlanul erős és hirtelen leereszkedő éjszakai sötétséggel magyarázta.
Annak ellenére, hogy az állattani és az állatok viselkedésével kapcsolatos ismeretek bővültek a tudomány fejlődése révén, még a mai napig sem találnak a választ a tudósok arra, hogy mi idézte elő az oxfordshire-i nagy birkapánikot.
Megjegyzések
Jegyzetek
Kategória:1888 Kategória:Anglia történelme Kategória:Juhok Kategória:Rejtélyek