Latinosan Manuel (vagy Emmanuel) Chrysoloras (), (Konstantinápoly, 1350 – Konstanz, 1415. szeptember 15.) bizánci görög klasszikafilológus, humanista, filozófus, egyetemi tanár és az ókori görög szövegek fordítója volt a reneszánsz idején. II. Manuél bizánci császár követe volt a középkori Itáliában, ahol a Firenzei Köztársaságban és a Velencei Köztársaságban a görög irodalom és történelem neves tanárává vált. Ma széles körben úgy tekintenek rá, mint aki úttörő szerepet játszott az ókori görög irodalom nyugat-európai bevezetésében a késő középkor idején.
Élete Chrysoloras Konstantinápolyban, a Bizánci Birodalom akkori fővárosában született, előkelő görög ortodox családban. 1390-ben követként a Velencei Köztársaságba utazott, akit II. Manuél küldött, hogy segítséget kérjen a középkori Európa keresztény fejedelmeitől a Bizánci Birodalmat támadó oszmán törökök ellen. A firenzei Roberto de’ Rossi Velencében találkozott vele, és 1395-ben Rossi ismerőse, Jacopo d’Angelo Konstantinápolyba indult, hogy görögül tanuljon Chrysolorasnál. 1396-ban Coluccio Salutati, Firenze kancellárja meghívta Firenzébe, hogy görög nyelvtant és irodalmat tanítson.
Egy Poggio Bracciolinihoz írt levelében, Cicero római jogász és államférfi szavait idézve, Salutati ezt írta:
„Saját Cicero ítélete megerősíti, hogy mi, rómaiak vagy bölcsebb újításokat vezettünk be, mint ők, vagy továbbfejlesztettük azt, amit tőlük vettünk át, de ő maga máshol, saját korára utalva azt mondja: »Itália legyőzhetetlen a háborúban, Görögország a kultúrában.« Ami minket illet, és nem sértésnek szánjuk, szilárdan hisszük, hogy a görögök és a latinok mindig is magasabb szintre emelték a tanulást azáltal, hogy egymás irodalmát is bevonták.”
Chrysoloras 1397 telén érkezett meg, amit egyik leghíresebb tanítványa, Leonardo Bruni nagy jelentőségű eseményként jegyzett fel: sok jogtanár volt ugyan, de Észak-Itáliában 700 éve senki nem tanított görögöt. Másik híres tanítványa Ambrogio Traversari volt, aki később a camaldoli rend főnöke lett. Chrysoloras csak néhány évig maradt Firenzében (1397–1400), ahol a görög nyelv alapjait tanította. Később Bolognában, Velencében és Rómában is oktatott.
Tanítványai között számos a reneszánsz görög tanulmányok újjáélesztésében kulcsszerepet játszó személy volt, többek között Leonardo Bruni, Jacopo d’Angelo, Ambrogio Traversari, Guarino da Verona, Coluccio Salutati, Roberto Rossi, Niccolò de’ Niccoli, Carlo Marsuppini, Pier Paolo Vergerio, Uberto Decembrio és Palla Strozzi.
Miután Milánóban és Paviában is járt, és több évet Velencében töltött, Rómába ment Leonardo Bruni meghívására, aki akkor VII. Gergely pápa titkára volt. 1408-ban Párizsba küldték egy fontos küldetéssel II. Palaiologosz Mánuel megbízásából. 1413-ban Németországba utazott Zsigmond német-római császárhoz, hogy előkészítse a később Konstanzban összeülő zsinat helyszínét. Út közben, amikor a görög egyház képviselőjeként haladt, hirtelen meghalt. Halála után emlékiratszerű esszéket írtak róla, amelyeket Guarino da Verona a Chrysolorina című gyűjteményben rendezett össze.
Művei Chrysoloras lefordította latinra Homérosz, Arisztotelész műveit, valamint Platón Állam című művét is. Saját művei – amelyek életében kéziratban terjedtek – rövid írásokat tartalmaznak a Szentlélek körmenetéről, valamint leveleket testvéreihez, Brunihoz, Guarinóhoz, Traversarihoz és Strozzihoz. Két műve később nyomtatásban is megjelent: az Erotemata („Kérdések”), amely az első alapvető görög nyelvtan volt Nyugat-Európában (1484-ben adták ki először, és széles körben újranyomtatták), valamint az Epistolae tres de comparatione veteris et novae Romae („Három levél az ókori és az új Róma összehasonlításáról”, vagyis Róma és Konstantinápoly összevetéséről).
Etikai és filozófiai művei főként a 17–18. században kerültek nyomtatásba antikvár érdeklődés miatt. Tanításával nagy hatást gyakorolt: olyan embereket ismertetett meg a nyugati filozófia és az ókori görög irodalom mesterműveivel, mint Leonardo Bruni, Coluccio Salutati, Jacopo d’Angelo, Roberto de’ Rossi, Carlo Marsuppini, Pietro Candido Decembrio és Guarino da Verona.
Jegyzetek
Fordítás
Források Arabatzis, George (2011). "Manuel Chrysoloras". In Lagerlund, Henrik (ed.). Encyclopedia of Medieval Philosophy: Philosophy between 500 and 1500. Dordrecht: Springer Verlag. pp. 709–711. doi:10.1007/978-1-4020-9729-4. . "Manuel Chrysoloras (c. 1350–1415) was a Byzantine writer and scholar better known as professor of Greek language in Florence after 1397, the first one to hold public teaching office of Greek in Italy. His audience included famous Italian humanists like Guarino da Verona (his most loyal pupil), Jacopo Angeli da Scarperia, Coluccio Salutati, Roberto Rossi, Niccolò Niccoli, Leonardo Bruni, Carlo Marsuppini, Pier Paolo Vergerio, Uberto Decembrio, and others. After 1400, Chrysoloras left his teaching position and carried out mainly diplomatic missions in the service of the Byzantine emperor Manuel II Palaiologos." "Manuel Chrysoloras | Greek scholar". Encyclopædia Britannica. Retrieved 20 July 2021. Salutati, Coluccio; Novati, Francesco (1891). Epistolario di Coluccio Salutati. PIMS – University of Toronto. Roma : Forzani E.C. Tipografidel Senato. pp. vol. 3, p. 119 ff. Salutati, Coluccio; Novati, Francesco (1891). Epistolario di Coluccio Salutati. PIMS – University of Toronto. Roma : Forzani E.C. Tipografidel Senato. pp. vol. 4, par. 1, p. 132.
Kategória:Humanisták Kategória:1350-ben született személyek Kategória:1415-ben elhunyt személyek