A mioregulin SERCA-inhibitor, melyet a 10. kromoszómán található MRLN (más néven MLN) gén kódol, melyet korábban hosszú nem kódoló RNS (lncRNS) részének tartottak. E gén emlősökben a CCDC6 és SLC16A9 gének közt van. Szerkezet A regulinok családjába tartozó, 1 transzmembrán α-hélixből álló 46 aminosavas mikrofehérje. A 35. helyen aszparaginsav van, amely igen ritka a transzmembrán hélixekben (0,16% gyakorisággal fordul elő). Mindössze 46 aminosavból áll, ami lehetővé teszi mellékhatásmentes funkcióját.
A SERCA-hoz annak többi szabályzó mikrofehérjéjéhez hasonlóan monomerként kötődik, de a SERCA-n kívül oligomerként van jelen. Funkció A SERCA-t gátolja, ezt a 35. helyen lévő aszparaginsav stabil kölcsönhatással segíti, és a DWORF gátolhatja. A mioregulin az izom-hipertrófia csökkentésében játszik szerepet. Ugyane funkciót a foszfolambánban (PLN) leucin, a szarkolipinben (SLN) valin tölti be.
A 27. helyen lévő lizin az SLN 11. és a PLN 34. aszparaginjának helyét foglalja el, melyek a -affinitást csökkentik az E1•H elfoglalásával, de a vad típusú mioregulin velük szemben nem képes a -affinitás jelentős befolyásolására.
Expressziós profil Vázizom-specifikus, korábban hosszú nem kódoló RNS-nek tekintett gén kódolja.
2 változata ismert, az egyik 857, a másik 735 bp hosszú mRNS-ről íródik át.
Expresszióját befolyásolja az izomban felhalmozódó -szabályzó (MCARE).
Klinikai jelentőség Szerepet játszhat a miopátia kialakulásában, mivel a szarkoplazmatikus retikulumba kerülését blokkolja. Összefügg továbbá a szívelégtelenséggel és az izomdisztrófiával is.
A -transzport-szabályozás E1•-en keresztül történő mechanizmusa befolyásolása terápiás célokra használható lehet.
Evolúciós jelentőség Mivel csak a gerincesekben ismert, Pirkmajer szerint a számos SERCA-inhibitorhoz hasonlóan a gerincessé váláshoz szükséges fiziológiai változásokban fontos lehetett. Erre utaló bizonyíték az is, hogy a gerincesekben a vázizom-kontrakció -felszabaduláson alapul, így a többi állatklád izomkontrakcióitól eltérően nem igényel sejten kívüli -ot.
A szívizom-kontrakció a gerincesekben hasonlóan fejlődött: a külső kalciumforrástól függőből (halak, kétéltűek) elsősorban az endoplazmatikus retikulumból származó kalciumot felhasználóvá (például emlősök és madarak). Ehhez köthető az FXYD1 megjelenése is, mely a szív -homeosztázisának fejlődésében szintén jelentős lehetett.
A mioregulinra jelentős tisztító szelekció jellemző létfontosságú szerepe miatt.
Kölcsönhatások A következő fehérjékkel lép kölcsönhatásba: SERCA2a DWORF WNT
Jegyzetek
További információk