A tiranai Jézus szíve templom () egy római katolikus templom az albán fővárosban, Tiranában, a Kavajë utcában (Rruga e Kavajës), a Szkander bég tértől nyugatra.

Az 1930-as évek végén épült, és a kommunizmus előtti korszakban Tirana három katolikus templomának egyike volt. Bár ma már csak a római rítust szolgálja, a kommunizmus idejéig egy oldalkápolnát tartottak fenn benne a bizánci rítusú albán katolikus hívők (Albán Görögkatolikus Egyház) számára. A templom, amely a Tirana-Durrësi római katolikus főegyházmegye alá tartozik, 2007 óta Albánia kulturális örökségének műemléke („Építészet” kategóriában, „122-es számmal, 2007.03.05-én” jóváhagyva).

Története Bár az évszázados oszmán uralom után kevés katolikus élt a túlnyomórészt muszlim Közép-Albániában, már 1856-ban épült egy kis katolikus templom Tiranában.Gazmend Bakiu: Tirana e vjetër. Mediaprint, Tirana 2013, ISBN 978-9928-08101-8, Besimtarët katolikë dhe faltoret e tyrë, S. 101–103. A Szűz Mária-templomot vagy „Szeplőtelen Fogantatás-templomot” I. Ferenc József osztrák császár adományozta a helyi albán katolikusok megsegítésére.

A tiranai katolikus templom tervét 1937-ben készítette el Giovanni Santi olasz építész, Luigi Santi atya, az albániai jezsuiták elöljárójának testvére. A templomot az egykori Mussolini körútra, a mai tiranai Kavajë utcára tervezték. Ez volt az első katolikus templom, amely az új albán fővárosban épült.

Mintegy tíz évvel korábban kezdődtek meg a törekvések az engedélyek megszerzésére és annak a területnek a kijelölésére, ahol megépülhetett az első modern katolikus templom Tiranában. Az archív dokumentáció 1929-re nyúlik vissza. 1938. június 24-én tették le az új tiranai templom alapkövét. A templomot Vinçens Prennushi érsek szentelte fel. Apponyi Geraldine királyné 10 000 aranyfrankot adományozott az építésére. Az ólomüveg ablakokat Maja Jacomoni di San Savino, Francesco Jacomoni olasz kormányzó felesége adományozta. A templom egyik apszisában egy ikonosztázzal ellátott oltár is helyet kapott a bizánci liturgia számára. Eredetileg egy harangtornyot és egy a rend számára fenntartott szomszédos épületet is terveztek, de a második világháború és egyéb körülmények miatt ezek felépítésére nem került sor.

A templom építéséhez nyújtott hozzájárulások jelentősek voltak, és bizonyos mértékig az épület szellemi alapkövét is jelentették. A kivitelezéshez minden vallás egyszerű emberei hozzájárultak, de még a Vatikán két pápája is, akik a templom építése idején uralkodtak: XI. Piusz és XII. Piusz pápa (aki az oltárt rendelte meg). Még az arberes (olasz-albán) bizánci egyház és olyan kiemelkedő személyiségek is részt vettek a megvalósításában, mint az arberes Terenc Toçi.

A vallási közösség olyan türelmetlen és lelkes volt a katolikus templom felépítésével kapcsolatban, hogy a miséket már a munkálatok befejezése előtt elkezdték megtartani. A templomot 1939. december 24-én, egy éjféli misével nyitották meg.Markus W. E. Peters: Geschichte der Katholischen Kirche in Albanien seit der Pariser Friedenskonferenz 1919/20 bis zur Pastoralvisite Papst Johannes Pauls II. im Jahre 1993. Dissertation. Bonn 2001, S. 102 (später unter dem Titel Geschichte der Katholischen Kirche in Albanien 1919–1993 veröffentlicht (Harrassowitz, Wiesbaden 2003, ISBN 3-447-04784-4)). Ez az épület egy olyan építészeti megtestesülés volt, amelyben a nyugati neoklasszicista stílus tökéletes harmóniában ötvöződött a neobizánci stílussal. A templom elemei lenyűgözőek és újszerűek voltak az albán vallási környezetben. A falfestmények, az ólomüveg ablakok és a színes ábrázolások, a Shkodrai Szűzanya képe, az orgona és más, helyenként bizánci elemek tették a Jézus szíve katolikus templomot az albán főváros ékszerdobozává.

1967 után, a kommunista hatóságok vallásellenes politikájának nyomán – amikor Albániát a világ első ateista államává nyilvánították – a Jézus szíve katolikus templomot bezárták és kiürítették, és a hívek kénytelenek voltak a házaikban titokban miséket tartani. Liturgikus-művészeti öröksége elveszett, az épületet pedig „Rinia” (Ifjúság) Filmiszínházzá alakították át. Az épület utcára néző homlokzatát erősen módosították, hogy elrejtsék eredeti rendeltetését, és a freskókat is eltávolították. Szerencsére nem pusztították el, mint sok más hasonló épületet, és Maks Velo disszidens építésznek köszönhetően olyan homlokzatot kapott, amely nem károsította a falakat és az eredeti épület hitelességét. A harangtorony megsemmisült, de a harangot sikerült megmenteni. Mivel a szomszédos ortodox templomnak harangtornya volt, de harangja nem, a rendszerváltást követően a katolikus templom harangját nekik adták. Így a két templom szimbolikusan ugyanazt a harangot használja a hívek összehívására.

Az albán katolikus papság mártíromsága a kommunista rezsim alatt példátlan volt. A templomhoz köthető olyan vértanúk, mint Dom Stefan Kurti, Vinçens Prennushi érsek és mintegy negyven másik mártír, a hit apostolai az albánok számára.

A kommunista rezsim bukása után a Durrës-Tiranai főegyházmegye székhelye a fővárosba költözött, így a templom ideiglenes székesegyházzá vált, ugyanakkor a durrësi Szent Luca-székesegyház társszékesegyház maradt. 1991. március 23-án Kalkuttai Teréz anya nyitotta meg újra a tiranai Jézus szíve templomot. A kulcsokat Don Ndoc Sahatçija pap adta át neki. Ugyanannak az évnek a nyarán a templom ismét a jezsuita atyák irányítása alá került, ezzel újraalapítva a plébániát.

Az épület homlokzatát 1990 után ismét felújították. 1999-ben új freskókkal díszítették. A keresztény hagyományok – mint például az utolsó vacsora – ábrázolása mellett realista képekkel tisztelegtek a kommunista korszakban tanúsított katolikus hit (és mártíromság) előtt is. Az albán keleti katolikus liturgia számára készült bizánci oltárt és ikonosztázt nem állították helyre.

2002-ben a székesegyház székhelye a Jézus szíve templomból az újonnan felépült Szent Pál-főszékesegyházba költözött, mint a város főtemploma és az érsekség székesegyháza; a társszékesegyház továbbra is a régi durrësi templom, az érsek ősi székhelye maradt, így a templom ismét egyszerű plébániává vált.Markus W. E. Peters: Geschichte der Katholischen Kirche in Albanien seit der Pariser Friedenskonferenz 1919/20 bis zur Pastoralvisite Papst Johannes Pauls II. im Jahre 1993. Dissertation. Bonn 2001, S. 102 (später unter dem Titel Geschichte der Katholischen Kirche in Albanien 1919–1993 veröffentlicht (Harrassowitz, Wiesbaden 2003, ISBN 3-447-04784-4)). Egy 2021-ben kezdődő bővítés során új épületekkel gazdagodott a plébánia, és a harangtornyot is felépítették. 2024-ben a templom mellett megnyitották a misszionárius és albán szakértő, Zef Valentini atya emlékének szentelt könyvtárat.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Tirana-Durrësi római katolikus főegyházmegye Kategória:Tirana Kategória:Jézus szíve templomok Kategória:Albánia vallási építményei