Nikétasz Sztéthatosz (; ), bizánci misztikus és teológus volt, akit a keleti ortodox egyház szentként tisztel. Új Teológus Szent Simeon tanítványa volt, és ő írta mestere legteljesebb életrajzát, a „Simeon élete” című művet.
Élete Nikétasz körülbelül 1005-ben született, és tizennégy éves korában belépett a Sztudion kolostor közösségébe Konstantinápolyban. Később Új Teológus Szent Simeon közeli tanítványa lett, majd megírta mestere legrészletesebb életrajzát. Később a Sztudion kolostor apátja lett. A „Sztéthatosz” melléknevet — amely „bátort” jelent — azért kapta, mert nyíltan fellépett IX. Kónsztantinosz bizánci császár ellen, amiért törvénytelen szeretőt tartott.
Nikétasz Sztéthatosz jelentős szerepet játszott Simeon hészüchaszta imamódról szóló tanításainak védelmében, amelyeket még a keleti egyház bizonyos vezetői is gyanakvással fogadtak. Támogatását megnyerte Mihály Kerulláriosz pátriárka, aki végül elérte Simeon szentté avatását. 1054-ben Nikétasz Kerulláriosz oldalán részt vett abban a konfliktusban, amely később a Keleti egyházszakadás néven vált ismertté. Latinellenes értekezéseket írt, amelyekben bírálta: a kovásztalan kenyér használatát, a szombati böjtöt, valamint a papok kötelező cölibátusát.
Írásai
Nikétasz legismertebb műve a „Simeon élete” (Vita), amely Új Teológus Szent Simeon legteljesebb életrajza. Emellett ő szerkesztette Simeon írásait és beszédeit is. A hagyomány szerint egy látomás után adta ki Simeon műveinek gyűjteményét. Saját művei között találhatók: vitairatok, értekezések a lélekről, a paradicsomról, a hierarchia jelentéséről, valamint az emberi élet határairól. Írt egy máig kiadatlan szabálygyűjteményt is a Sztudion szerzeteseinek belső lelki életéről. Széles körben olvasott műve még az aszketikus gyakorlatokról szóló értekezése, amely a Philokalia angol kiadásának negyedik kötetében található „Három század gyakorlati, természeti és gnósztikus fejezetekről” címen.
A három cím a lelki út három fő szakaszát jelöli: praktiki — a parancsolatok gyakorlása, physiki — a teremtett világ lényegén való elmélkedés, gnózis — Isten közvetlen megismerése.
Nikétasz sok olyan témáról írt, mint mestere, Simeon: Isten megtapasztalása mint isteni fény, a lelki atya fontossága, az embertársak szeretetének elsőbbsége még az imával szemben is, valamint annak felelőssége, hogy aki közvetlenül megtapasztalta Isten kegyelmét, ossza meg ezt másokkal.
Azt is hangsúlyozta, hogy a lelki élet minden külső körülménytől függetlenül lehetséges: nem szükséges fizikailag elvonulni a világtól, mert az igazi lemondás belső folyamat. Felfogása alapvetően pozitív: szerinte a valódi szentség nem más, mint az ember eredeti természetes állapotához való visszatérés Isten kegyelme által.
Legismertebb misztikus-teológiai művei közé tartoznak:
„A lélekről”, „A paradicsomról”, valamint „A hierarchiáról” szóló írásai.
Leveleiben védelmezte mestere, Simeon nézeteit, és azt tanította, hogy minden szerzetes vagy pap, aki rendelkezik a Szentlélek ajándékával, egyenrangú lehet egy püspökkel. Írt egy „Azok ellen, akik a szenteket vádolják” című művet is, amelyben szembeszállt azzal a korabeli nézettel, hogy az emberek többé már nem válhatnak szentté.
Fordítás
Források Vasiliĭ (Abp. of Brussels and Belgium.) (1986). In the Light of Christ: Saint Symeon, the New Theologian (949-1022), Life, Spirituality, Doctrine. St Vladimir's Seminary Press. p. 43. . Retrieved 4 August 2012. Michael Angold (21 September 2000). Church and Society in Byzantium under the Comneni, 1081-1261. Cambridge University Press. p. 269. . Retrieved 4 August 2012. G.E.H. Palmer; Philip Sherrard; Kallistos Ware (31 January 1999). The Philokalia, Volume 4: The Complete Text; Compiled by St. Nikodimos of the Holy Mountain & St. Markarios of Corinth. Macmillan. pp. 76–77. . Retrieved 4 August 2012. Michael Angold (21 September 2000). Church and Society in Byzantium under the Comneni, 1081-1261. Cambridge University Press. pp. 28–29. . Retrieved 4 August 2012. Andrew Louth (2007). Greek East and Latin West: The Church, Ad 681-1071. St Vladimir's Seminary Press. pp. 333–334. . Retrieved 4 August 2012. Stephanos Efthymiadis (1 October 2011). Ashgate Research Companion to Byzantine Hagiography: Volume I: Periods and Places. Ashgate Publishing, Ltd. p. 149. . Retrieved 4 August 2012. G.E.H. Palmer; Philip Sherrard; Kallistos Ware (31 January 1999). The Philokalia, Volume 4: The Complete Text; Compiled by St. Nikodimos of the Holy Mountain & St. Markarios of Corinth. Macmillan. p. 145. . Retrieved 4 August 2012.
Kapcsolódó szócikkek Bizánci irodalom Ortodox szentek listája Patrologia Graeca
Kategória:Görög ortodox szentek Kategória:Bizánci szentek, boldogok Kategória:Bizánci teológusok