A satnya gyepihangya (Tetramorium atratulum) a bütyköshangyaformák alcsaládjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában honos, élősködő hangyafaj.
Megjelenése A satnya gyepihangyának nincsenek dolgozói.
A nőstény (királynő) 2,5–3 mm hosszú. Teste sötétbarna vagy fekete, lábai, csápjai és rágói sárgák. Teste finoman pontozott, finom, elálló serték borítják. Rágója eléggé széles, fogazatlan, csúcsban végződik. Feje hátulsó része homorú. Állkapcsi tapogatója kétízű, ajaktapogatójuk egyízű. Fejpajzsának pereme megvastagodott. Homlokléce és a homlokbarázda rövidis, a homlokmező mélyített. Szemei nagyok. Három pontszemük a fej háromszögű kiemelkedésén helyezkedik el. Csápja 11-ízű, a csápnyél vastag, kissé hajlott. Csápostoruk a vége felé gyengén vastagodó, az első ostoríz kétszer olyan hosszú, mint a következő. A középhát eltakarja az előhátat, az áltorszelvény sarkai tompák. Potrohnyele kétízű, mindkettőn nagy bütyökkel. Oldalnézetben mindkét bütyök kétszer olyan magas, mint amilyen széles, felszínük viszonylag sima. A potroh rövid, felül a potroh harmadánál középen hosszanti bemélyedés húzódik. A petékkel teli potroh rendkívüli módon megduzzad, a hátlemezek csak kis lécek rajta. Fullánkja csökevényes. Szárnyuk egy nyitott sugársejttel és egy, gyakran többé-kevésbé nyitott könyöksejttel rendelkezik, a korongsejt hiányzik.
A hím 2,7–3 mm-es, színe sárga, teste finoman pontozott, a bütyköket és potrohot apró, elálló sörték borítják. Feje széles, rövid; a fejtető enyhén domború, majdnem egyenes. Rágója rövid, fogazat nélküli, vége lekerekített. Homlokbarázdája nincs. Szemei kisebbek. Csápja rövid, az utolsó ostoríz olyan hosszú, mint a három előtte levő együttesen. Altorszelvényük erősen domború. Az első nyélbütyök kétszer olyan magas, mint amilyen széles, a második jóval magasabb, szinte egybeolvad a potrohhal. Nagy potroha lefelé előrehajlik. Szárnyuk nincs.
Elterjedése Eurázsiában (az Ibériai-félszigettől és a Brit-szigetektől Közép-Szibériáig) őshonos, Észak-Amerikába behurcolták. Magyarországon ritka.
Életmódja Saját fészket nem készít, különféle gyepihangya-fajok (elsősorban Tetramorium caespitum, de T. impurum, T. diomedeum, T. moravicum, T. immigrans is) bolyában él és az azok által felhalmozott élelmet fogyasztja. A hímek fejletlenek, bábszerűek, szárnyuk nincs, járni is alig tudnak. A nőstény potroha a petéktől borsó nagyságúra dagad, a lábai nem is érik a földet. Évente két nemzedéke van, májustól szeptemberig rajzanak. A párzás a fészekben vagy annak kijáratánál történik, utána a megtermékenyített nőstény elrepül, hogy új gazdafészkeket keressen. Többnyire idős gyepihangya-bolyokat keres, amelyeknek királynője már elpusztult; vagy ha nem talál ilyet a bolyban ráveszi a dolgozókat hogy öljék meg a királynőjüket, így minden erőforrást a saját utódai felnevelésére tudnak fordítani. Fontos, hogy rövid idő alatt sok petét rakjon, mert a gazdaboly királynő nélkül 1–5 év alatt kihal.
Kapcsolódó cikkek Magyarország hangyafajainak listája
Források Somfai Edit: Hangya alkatúak - Formicoidea Fauna Hungariae XIII. kötet Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 Tetramorium atratulum AntWiki Tetramorium atratulum Bees, Wasps & Ants Tetramorium atratulum GBIF
Kategória:Hangyák Kategória:Rovarfajok