Barabás András (angol nyelvterületen gyakran: András P. Barabás) (Gödöllő, 1934. december 19. – Bury St Edmunds, 2026. június 6.)magyar származású brit sebészfőorvos, egyetemi oktató és orvosi szakíró. Az 1956-os forradalom után elhagyta Magyarországot, az Egyesült Királyságban telepedett le, ahol elismert sebészeti karriert futott be, és a Királyi Sebészeti Kollégium tagjává (FRCS) választották. Jelentős klinikai kutatásokat publikált az Ehlers–Danlos-szindróma témakörében, emellett társszerzője volt az orvosi szakírásról és tudományos prezentációkról szóló gyakorlati kézikönyveknek.
Családi háttere és gyermekkora Családja révén mélyen kötődött a magyar értelmiségi és tudományos elithez. Édesanyja Pesthy Zsuzsanna volt, akinek családjától a kommunista rezsim Pusztamérgesen szőlőt, Tolna megyében pedig kiterjedt földbirtokot államosított 1950-ben.
Anyai nagyanyja Thinagl Szerafin (1880–1956) gyógyszerész volt, aki 1903-ban a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet, és ezzel Magyarország első okleveles gyógyszerésznőjeként vonult be a szakmatörténetbe. Emlékét bronz domborműves emléktábla őrzi a Semmelweis Egyetem központi épületének lépcsőházában, egy másik emléktábla pedig a Budapest VIII. kerületi Üllői út 26. szám alatt található.
Nagybátyja dr. Pesthy István fogorvos, egyetemi oktató, karikaturista és humorista volt. A második világháború idején a Pesti Posta című élclapban közölt rendszerkritikus karikatúrákat, amelyek miatt a nyilas hatóságok halálra ítélték, de sikerült elmenekülnie. A háború után a kommunista rendszer is korlátozta publikációs lehetőségeit.
Gyermekként Isaszegen élte át a második világháború borzalmait. Élénken emlékezett a falu bombázására, amikor családjával a házuk pincéjében kerestek menedéket, miközben a repeszek szétlyuggatták a tetőt és a vizeshordókat. A háború után, a Rákosi-korszakban családját megbélyegezték polgári származásuk és birtokaik miatt.
Egyetemi évei Budapesten (1953–1956) Polgári származása és szülei egyetemi végzettsége miatt osztályidegennek számított, így a felsőoktatás kapui zárva maradtak előtte. Kiváló érettségi bizonyítványának, valamint nagybátyja háborús ellenálló múltját tisztelő egyetemi professzoroknak (különösen a felvételi bizottságban helyet foglaló, jóindulatú oktatóknak) köszönhetően 1953 őszén sikerült „becsempészni” a Budapesti Orvostudományi Egyetemre.
Az egyetemen olyan professzorok oktatták, mint a mélyen vallásos, „parasztpróféta” stílusáról ismert Kiss Ferenc anatómus professzor, aki szigorú fegyelmet tartott a bonctermekben (a hallgatóknak kötelező volt kalap nélkül, tiszta fehér köpenyben megjelenniük, és tilos volt dohányozniuk). Barabás leckekönyve hűen tanúskodott a korszakról: az orvosi alaptárgyak mellett kötelező jelleggel nagy óraszámban kellett marxizmus-leninizmust, orosz nyelvet és hadtudományt tanulnia.
Nagy hatással volt rá Haynal Imre belgyógyász professzor, a kommunista rezsimmel nyíltan dacoló, köztiszteletben álló orvosegyéniség, aki a zsidó diákoknak a háború alatti megvédéséért és szakmai pótolhatatlanságáért élvezett átmeneti védettséget, s aki Barabás nagymamáját, Thinagl Szerafint is kezelte. Az 1956-os forradalom leverését követően Haynalt Kádárék kényszernyugdíjba küldték, mert a Magyar Tudományos Akadémián egy kommunista felszólalót nyersen számonkért gyáva magatartásáért.
A hallgatók kezdetben titkolt ellenszenve 1955–1956-ra nyílt intellektuális ellenállásba csapott át; az előadások alatt a pad alatt kézről kézre adták a kormánykritikus Irodalmi Újságot. Az egyetemisták alapítottak egy illegális „pinceklubot” is az Üllői úton, ahol nyugati jazz-lemezeket hallgattak és politizáltak. A forradalom leverése után Barabás édesanyjával és öccsével (Barabás György) együtt, az aknamezőkön és a határőrök tüzén átszökve Ausztrián keresztül az Egyesült Királyságba menekült. Azért Angliát választották, mert Haynal professzor korábban mindig úgy hivatkozott rájuk, mint „az egyetlen felnőtt nemzetre”, amely megtartja az ígéreteit.
Orvosi karrierje Nagy-Britanniában Menekültként a Manchesteri Egyetem orvosi karára vették fel, ahol harmadéven folytatta tanulmányait angol nyelven. Az első hónapok rendkívül nehezek voltak a nyelvi akadályok miatt; Barabás kezdetben diktafonnal vette fel az előadásokat, és éjszakánként szótárazta ki az orvosi szakkifejezéseket. Manchesteri tanulmányai alatt kibontakoztatta nagybátyjától örökölt karikaturista tehetségét is: a Manchester Medical Gazette közölte professzorairól készített szatirikus rajzait. Medical Gazette-ben megjelent, professzorairól készített szatirikus rajzai nagy feltűnést keltettek. Itt kötött életre szóló szakmai barátságot és mentori kapcsolatot Professor Boyd sebészprofesszorral, az alsóvégtagi érszűkületek elismert kutatójával, akinek excentrikus és zseniális egyénisége nagy hatást gyakorolt rá.
Sikeres sebészeti szakvizsgája után elnyerte a brit Királyi Sebészeti Kollégium tagságát (FRCS), majd Boyd professzor intelmei ellenére – aki arra figyelmeztette, hogy Londonban „csak egy büdös külföldi lesz” – megpályázott és elnyert egy presztízsértékű forgó sebészorvosi állást a világhírű londoni Hammersmith Hospital továbbképző kórházában (Postgraduate Medical School). Londonban Professor Welbourn kutatóosztályán dolgozott feszített tempóban, tudományos értekezése megírásának szentelve minden idejét.
Ezt követően Kelet-Angliába, Norwich-ba költözött, ahol Alan Birt ér- és szívsebész főorvos asszisztense lett. Birt, aki a II. világháborúban katonaorvos-vezérezredesként szolgált, a brit National Health Service (NHS) egyik leginnovatívabb vidéki sebésze volt (felesége ejtőernyő-anyagból varrt mű-aortákat a műtéteihez). Barabás nemcsak szakmailag kapcsolódott mentorához: feleségül vette Alan Birt egyik lányát, Alix Birtet. 1973-ban belőle is kelet-angliai sebész főorvos lett, majd később Dél-Anglia (Bury St Edmunds és környéke) nyugalmazott fősebészeként és egyetemi professzorként tartották számon, ahol több generációnyi brit sebészrezidenst nevelt fel.
Kutatásai az Ehler-Danlos-szindróma területén
Barabás András nemzetközi hírnevét elsősorban az Ehlers–Danlos-szindróma kutatásában végzett munkájával szerezte. Az 1960-as években megjelent közleményei alapvetően hozzájárultak a betegség klinikai altípusainak elkülönítéséhez és a vaszkuláris forma felismeréséhez. Már 1966-ban felhívta a figyelmet arra, hogy az Ehlers–Danlos-szindróma összefügghet a koraszüléssel és a magzatburok idő előtti megrepedésével, ami a betegség szülészeti jelentőségére is ráirányította a figyelmet.
1967-ben a British Medical Journal-ban megjelent, mérföldkőnek tekintett tanulmányában három klinikai típust különített el, és részletesen leírta az úgynevezett artériás–ecchymotikus formát, amelyet később Georg Sack munkásságával együtt Sack–Barabas-szindróma néven említettek a nemzetközi szakirodalomban. Ezt a kórképet ma vaszkuláris Ehlers–Danlos-szindróma (vascular Ehlers–Danlos syndrome, vEDS) néven ismerik.
A következő években Barabás tovább finomította az Ehlers–Danlos-szindróma klinikai osztályozását, ismertette a betegség vaszkuláris szövődményeit, valamint elsőként számolt be a szindrómához társuló csigolyaartéria-aneurizma eseteiről. Közleményei hosszú időn át alapvető hivatkozási pontnak számítottak az Ehlers–Danlos-szindróma kutatásában.
A modern szakirodalom Barabás munkásságát a vaszkuláris Ehlers–Danlos-szindróma korai felismerésének és klinikai leírásának egyik meghatározó mérföldköveként tartja számon.
Orvosi kommunikáció és szakírás Nagy hangsúlyt fektetett az orvosok kommunikációs és retorikai képzésére. Saját egyetemi élményeiből kiindulva (amikor Kiss Ferenc professzor táblai rajzainak hatásosságát vizsgálta) tanulmányt írt a táblára rajzolás módszertani előnyeiről az orvosképzésben (BMJ, 1965). James Calnan neves brit sebészprofesszorral közösen két, évtizedekig alapműnek számító orvosi kézikönyvet írt az orvosi szakcikkek módszeres megírásáról (1973) and a tudományos konferenciákon való szakszerű előadásokról (1981).
Kapcsolata Magyarországgal Bár élete nagyobbik részét Angliában élte le, mindvégig hűen magyarnak vallotta magát. A rendszerváltást követően, 1989-ben tizennégy fiatal magyar orvos számára szervezett és koordinált szakmai sebészképzést Nagy-Britanniában, hogy megismerhessék a brit klinikai modelleket. Érdemei elismeréseként a Magyar Sebész Társaság 1994-ben tiszteletbeli tagjává választotta.
Mindhárom gyermeke a középiskola és az egyetem között egy évet Budapesten töltött, ahol az Eötvös Loránd Tudományegyetem kurzusán tanultak magyar nyelvet, történelmet és kultúrát. 2007 áprilisában a Semmelweis Egyetem Baráti Körének meghívására Budapestre látogatott, ahol megtartotta híres visszaemlékező előadását.
Főbb művei Barabás, A. P. (1965). „Blackboard Drawing in Medical Teaching”. British Medical Journal 1, 782–784. o. Barabás, A. P. (1966). „Ehlers-Danlos syndrome: associated with prematurity and premature rupture of foetal membranes; possible increase in incidence”. British Medical Journal 2, 682–684. o. Barabás, A. P. (1967). „Heterogeneity of the Ehlers-Danlos syndrome: description of three clinical types and a hypothesis to explain the basic defect(s)”. British Medical Journal 2 (5552), 612–613. o. Calnan, James – Barabás, András (1973). Writing Medical Papers: A Practical Guide. London: Heinemann. Calnan, James – Barabás, András (1981). Speaking at Medical Meetings: A Practical Guide''. 2nd ed. London: Heinemann Medical Books.
Jegyzetek
Kategória:1934-ben született személyek Kategória:2026-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar sebészek Kategória:Isaszegiek