A kiszervezés egy olyan üzleti gyakorlat, amelyben a vállalatok külső szolgáltatókat vesznek igénybe olyan üzleti folyamatok elvégzésére, amelyeket egyébként belsőleg kezelnének.Smale, T., In-House or Outsourced? How Do You Decide?, Entrepreneur, published 1 March 2017, accessed 24 December 2022 A kiszervezés néha magában foglalja az alkalmazottak és az eszközök egyik cégtől a másikhoz történő áthelyezését, vagy egy különálló jogi személy létrehozását, amely menedzsment szolgáltató szervezetként (MSO) működik.

Az outsourcing” (kiszervezés) kifejezés, amely az outside resourcing” (külső erőforrás-beszerzés) kifejezésből ered, 1981 körül jelent meg, abban az időben, amikor az Egyesült Államok a feldolgozóipari álláshelyeit külföldre helyezte át, hozzájárulva a kis iparvárosok gazdasági és kulturális összeomlásához.Outsource 1979, outsourcing 1981: Bizonyos összefüggésekben az „okosforrás-beszerzés” (smartsourcing) kifejezést is használják.

A koncepció, amelyről a The Economist azt állítja, hogy „a második világháború óta érezhető”, gyakran magában foglalja egy üzleti folyamat (pl. bérszámfejtés, kárigények feldolgozása), operatív és/vagy nem alapvető funkciók, például gyártás, létesítménygazdálkodás, call center /call center támogatás kiszervezését. bélyegkép|375x375px|A globális kommunikációs technológiák fejlődése lehetővé tette az ügyfélszolgálati szolgáltatások kiszervezését alacsony bérszínvonalú országokba, call centerekbe A közszolgáltatások működtetésének magánvállalkozásoknak való átadásának gyakorlata (privatizáció), még ha korlátozott és rövid távú alapon is történik, szintén kiszervezésnek is nevezhető.

A kiszervezés magában foglalja mind a külföldi, mind a belföldi szerződéskötést, és nem szabad összetéveszteni az offshoringgal, amely egy üzleti folyamat egy másik országba való áthelyezését jelenti, és amely magában foglalhatja harmadik fél bevonását vagy nem bevonását. A gyakorlatban a fogalmak összefonódhatnak, azaz offshore kiszervezés, és külön-külön vagy együttesen, részben vagy teljesen felcserélhetők, ahogyan a következő kifejezések írják le, mint a reshoring, inshoring és insourcing.

Motiváció

Elméleti keretek A globális munkaerőköltségek jelentős pénzügyi megtakarításokat hozhatnak a vállalatok számára, ami a kiszervezés egyik fő motivációja lehet. A méretgazdaságosságból és a specializációból származó költségmegtakarítás szintén motiválhatja a kiszervezést, még akkor is, ha nem ténylegesen külföldre való kiszervezésről van szó. 2015 óta a közvetett bevételi előnyök egyre inkább további motiválóvá válnak.Forrester Research, Inc.

Egy másik motiváció a piacra jutás gyorsasága. Ennek működése érdekében egy új folyamatot dolgoztak ki: a „kiszervezési folyamat kiszervezése”. A DuPont informatikai igazgatójának, Cinda Hallmannak a Computer Sciences Corporationnel és az Accenture-rel kötött 4 milliárd dolláros, 10 éves kiszervezési szerződésének kezelését kiszervezték, így elkerülve, hogy „olyan folyamatot találjunk fel, mintha házon belül csináltuk volna”. Ennek leírására később kidolgoztak egy kifejezést, ami a midsourcing.The term "Midsourcing" subsequently became known as contracting a local or regional manufacturing service provider to arrange for the outsourced task(s).

A kiszervezés nagyobb rugalmasságot és jobb költségkontrollt biztosíthat a szervezetek számára azáltal, hogy lehetővé teszi, hogy a szervezetek szükséges szolgáltatásokért és üzleti funkciókért akkor fizessenek, amikor szükségük van rájuk. A kiszervezést gyakran azért alkalmazzák, mert csökkentheti a speciális szaktudással rendelkező munkatársak felvételéhez és képzéséhez kapcsolódó költségeket, hozzáférést biztosíthat külső szakértői tudáshoz, valamint mérsékelheti a beruházási és működési költségeket, illetve az üzleti kockázatokat.

A „Csináld azt, amihez a legjobban értesz, és a többit szervezd ki” („Do what you do best and outsource the rest”) mára világszerte ismert üzleti szlogenné vált. A kifejezést az 1990-es években Peter Druckermenedzsment tanácsadó alkotta meg és népszerűsítette. A szlogen célja az volt, hogy a kiszervezést életképes üzleti stratégiaként mutassa be. Drucker már 1989-ben ismertette ezt a gondolatot a The Wall Street Journalban megjelent „Sell the Mailroom” című cikkében.Drucker, Peter F. (1989), "Sell the Mailroom", Wall Street Journal, accessible at

Peter Drucker szerint egy vállalatnak elsősorban azokat a tevékenységeket érdemes kiszerveznie, amelyek nem tartoznak a saját kiemelkedő képességei vagy alapvető kompetenciái közé. Az általa megfogalmazott üzleti stratégia lényege, hogy a vállalatok használják ki a specializált szolgáltatók szaktudását és a méretgazdaságosságból fakadó előnyeit annak érdekében, hogy javítsák működésük hatékonyságát, és a szükséges szolgáltatásokat magasabb színvonalon vehessék igénybe.

2009-ben Peter Drucker munkásságát posztumusz jelentős szakmai elismeréssel jutalmazták: felvették az Outsourcing Hall of Fame tagjai közé, a kiszervezés területén végzett kiemelkedő és úttörő jelentőségű munkájának elismeréseként..

A kiszervezés és a vállalaton belüli ellátás (in-house működtetés) közötti legfontosabb különbség a tulajdonosi és irányítási viszonyokban rejlik. Kiszervezés esetén az adott üzleti folyamatokat egy másik tulajdonosi körhöz tartozó külső szolgáltató végzi, amely felett a megrendelő vállalatnak csak korlátozott, vagy egyáltalán nincs közvetlen irányítása. Ezért különösen fontos a szolgáltatóval kialakított kapcsolat tudatos és strukturált menedzselése (outsourcing relationship management)..

Előfordulhat, hogy ami az egyik fél szemszögéből kiszervezésnek tűnik, az a másik fél oldaláról belső kapacitásbővítésként (insourcingként) jelenik meg. Ennek hatása nem mindig egyértelmű. A The New York Times 2001-ben arról számolt be, hogy az Egyesült Államokban mintegy 6,4 millió ember dolgozott külföldi tulajdonú vállalatoknál. Ugyanakkor a lap szerint ekkoriban még így is több munkahely került kiszervezésre, mint amennyi ilyen módon létrejött.

A kiszervezés okai Bár az amerikai cégek általában nem a felsővezetői vagy menedzsmentköltségek csökkentése érdekében alkalmazzák a kiszervezést, elsődleges céljuk többnyire a járulékos, illetve a vállalat alaptevékenységéhez közvetlenül nem kapcsolódó („nem core”) költségek mérsékléseForey, Gail, and Jane Lockwood. Globalization, Communication and the Workplace: Talking across the World. New York: Continuum, 2011. Electronic Book #21-26.. A kiszervezés leggyakoribb mozgatórugói közé tartoznak a munkaerőköltségek országonkénti különbségei, az adózási szempontok, a világ legjobb szakembereihez való hozzáférés, valamint a jogszabályi és megfelelőségi követelmények teljesítése.

A kötelező juttatások, jogszabály által előírt kötelezettségek, mint például a társadalombiztosítás, a Medicare és a biztonsági védelem (pl. a Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Hivatal előírásai) szintén motiváló tényezők. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a vezetői fizetések 2007-ben, amelyek akár 400-szor is meghaladhatták az átlagos munkavállalók fizetését – ez a különbség 20-szor nagyobb, mint 1965-ben volt, nem játszanak szerepet.

A kiszervezés alkalmazásának számos oka lehet. Ezek közé tartozik például a működési költségek csökkentése és hatékonyabb ellenőrzése, a vállalat fő tevékenységének erősítése, a magas szintű szakértelemhez való hozzáférés, az adókedvezmények kihasználása, valamint a belső erőforrások felszabadítása más feladatok számára.

A kiszervezés emellett hozzájárulhat az időigényes tevékenységek egyszerűsítéséhez és hatékonyabbá tételéhez, továbbá a külső erőforrások jobb kihasználásához. Kisvállalkozások esetében a külső szolgáltatások szerződéses igénybevétele a munka és a magánélet közötti egyensúly javítását is elősegítheti.

Kiszervezési megállapodások Két szervezet szerződéses megállapodást köthet egymással, amely szolgáltatások, szakértelem és pénzügyi ellenszolgáltatás cseréjére irányul. A kiszervezés hozzájárulhat ahhoz, hogy a vállalatok erőforrásaikat alapvető kompetenciáikra összpontosítsák, elősegítsék az innovációt, valamint pótolják azokat a készség- és szakértelemhiányokat, amelyek az adott tevékenységi területen jelentkeznek.Overby, S. (2007), ABC: An Introduction to Outsourcing . CIO.com.

A bevált gyakorlatok közé tartozik, hogy a kiszervezési szerződés már a megkötéskor tartalmazza az együttműködés megszüntetésének feltételeit is. Ennek része lehet egy előre meghatározott kilépési időszak, valamint a felek kölcsönös kötelezettségvállalása arra, hogy a szolgáltatás folyamatosságát a kilépési szakasz teljes lezárásáig biztosítják.

Történelem

20. század Az 1950-es és 1960-as években a vállalatok a méretgazdaságosság elérése érdekében egyre több vezetői szintet építettek ki működésük támogatására. Később felismerték, hogy nagyobb rugalmasságot és magasabb nyereséget érhetnek el, ha erőforrásaikat elsősorban alapvető erősségeikre és fő kompetenciáikra összpontosítják. Ez a szemléletváltás vezetett az 1970-es és 1980-as években ahhoz a gyakorlathoz, amelyet később kiszervezésnek neveztek el.

1989-ben a Eastman Kodak Company a legtöbb informatikai rendszerének működtetését külső szolgáltatókra bízta. Ezt a lépést az 1990-es években számos más vállalat is követte.

2013-ban az International Association of Outsourcing Professionals elismerésben részesítette Morton H. Meyersont, az Electronic Data Systems vezetőjét. Meyerson már 1967-ben olyan üzleti modellt javasolt, amely később a kiszervezés (outsourcing) alapjául szolgált.

IT-alapú szolgáltatások offshore kiszervezése Az informatikai eszközökkel támogatott szolgáltatások külföldre helyezése (offshoring) – akár a vállalat saját külföldi leányvállalataihoz, akár külső szolgáltatókhoz (offshore outsourcing) – a 2000-es évek elején jelentős növekedésnek indult, de ennek megítélése nem volt mindenütt egyértelműen pozitív. E fejlődés szorosan összefüggött azzal, hogy az 1990-es évek végén a távközlési hálózatok és az internet gyors terjedésének köszönhetően világszerte elérhetővé vált a megbízható és viszonylag alacsony költségű kommunikációs infrastruktúra.

A kiszervezés leggyakrabban az alábbi területeket érinti:

Háttértámogató és adminisztratív funkciók, például a pénzügy és számvitel, a humánerőforrás-menedzsment (HR), valamint a jogi tevékenységek. Call centerek és egyéb ügyfélkapcsolati területek, mint például a marketing- és értékesítési szolgáltatások. Informatikai infrastruktúra és alkalmazásfejlesztés. Tudásintenzív szolgáltatások, ideértve a mérnöki támogatást, a terméktervezést, a kutatás-fejlesztést (K+F), valamint az adatelemzést.

21. század eleje A 21. század elején a vállalkozások egyre inkább kiszervezték a feladataikat saját országukon kívüli beszállítókhoz, amit néha offshoringnak vagy külföldi kiszervezésnek is neveztek. Ezt követően további lehetőségek is felmerültek, többek között: a nearshoring, a crowdsourcing, a multisourcing, a stratégiai szövetségek / stratégiai partnerségek, a stratégiai kiszervezés.

A Forbes a 2016-os amerikai elnökválasztást „a kiszervezési iparág legmeghatározóbb változását előidéző tényezőnek” tartotta, különösen a kampányban kiemelt, megújult „befektetés Amerikába” célkitűzést, de a magazin 2019-ben langyosan megfordította az irányt a foglalkoztatás szempontjából. A fegyverbeszerzés esetében a 2014. évi Nemzetvédelmi Engedélyezési Törvény 323. szakasza előírja a katonai személyzet számára, hogy „információkat kérjenek az összes amerikai tulajdonban lévő fegyvertártól az adott fegyvertár gyártási követelménynek való megfelelési képességéről”, amikor gyártás-vagy-vásárlás elemzést végeznek.

Továbbá egyre több jogi követelmény vonatkozik az adatvédelemre, ahol a kötelezettségeket és a végrehajtás részleteit mindkét félnek meg kell értenie. Ez magában foglalja az ügyfelek jogainak kezelését és megfelelő érvényesítését is.