Tinja Donja (, eredeti neve Tinja Srpska volt) település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Srebrenik községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 14, közúton 23 km-re észak-északnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 12 km-re délkeletre, a Ratiš-hegység lejtőin és a Tinja-folyó bal partján, 280-420 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_9/tz_9.html Topografska karta Tuzla 426-3-1
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi hőmérséklet gyakran eléri 28 °C-ot. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet 0 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. Az éves átlaghőmérséklet 11 °C körüli. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 700-800 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, de júniusban valamivel több, januárban valamivel kevesebb csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb72934Bosnyák6341395Horvát208Jugoszláv1490Egyéb2845Összesen15601482
Története Őskor Amint azt a környék számos lelőhelyéről származó régészeti leletek is bizonyítják, ez a terület már az őskorban lakott volt. A közeli Straža falu feletti Grabovik–Zaketuša lelőhelyen található egy őskori dombvidéki erőd maradványa, amelyet Bosznia-Hercegovina nemzeti emlékhelyévé nyilvánítottak. A leletek alapján a település főként a késő bronzkorban (kb. i. e. 1200–1100 után), valamint a vaskorban (kb. i. e. 9–3. század között) volt lakott, de a 2013-as terepbejárás során nagy mennyiségű kerámiát, házfalakból származó égett agyagot, pattintott kőeszközöket és egy gondosan kialakított kovakő kést találtak. Két mikrolitikus kovakő eszköz arra utal, hogy a helyet már a késő neolitikum végén, az i. e. 4. évezred végén is használhatták. A lelőhely azért különösen értékes, mert több korszak emlékeit őrizheti, a késő neolitikumtól a vaskorig.
Középkor A középkorban ez a terület a Jasenicai zsupániához tartozott, mely a középkori bosnyák állam egyik közigazgatási egysége volt. A rendelkezésre álló történeti adatok alapján a Jasenicai zsupánia a mai Tinja, Srebrenik és részben Gradačac környékét foglalta magában. A terület a középkori Bosznia északi tartományaihoz, a történelmi Ozorai és Sói bánságok határvidékéhez tartozott. A Jasenicai zsupánia létezését több földrajzi és történeti utalás is megerősíti, nevét valószínűleg a mai Jasenica település vagy egy azonos nevű korábbi központ őrizte meg. Területe a Tinja vízgyűjtőjének középső és alsó részén feküdt, délnyugati határa a Ratiš-hegynél találkozott a Smolućai és Sokoli zsupániákkal.
Az oszmán uralom Srebrenik várának 1512 körüli meghódítását követően az egész térség az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került és a terület et a Zvorniki szandzsákba integrálták. Az oszmán közigazgatás átvette a középkori közigazgatási beosztást, így a Jasenicai zsupániából az oszmán uralom alatt Jasenicai náhije lett. A történészek szerint a Jasenicai náhije területe nagyjából megfelelt a mai Srebrenik község déli és délnyugati részének, különösen a Tinja-folyó völgyének és a Ratiš-hegység északkeleti előterének.
Az oszmán korban a terület szerény szerepet játszott a birodalom mezőgazdaságában, középpontjában az állattenyésztés és a dombos tájhoz illő gabonatermesztés állt.
Tinja települést már az 1528-as első oszmán defter is említi az azonos nevű folyó felső folyásánál. Tinja a Jasenicai náhijében egyike volt annak a 13 falunak, ahova ortodox vlach lakosság telepedett le. >Adem Handžić, Tuzla i njena okolina u XVI. vijeku, Sarajevo, 1975. 84. o. A Tinjában letelepedett vlach lakosság jelentős szerepet játszott a helyi gazdaságban, különösen az állattenyésztésben és a fontos útvonalak fenntartásában. A Majevicán átvezető útvonalak jelentősége különösen Szlavónia 1552-es török meghódítása után nőtt meg, ezek őrzésében is jelentős szerepet játszott az itteni lakosság. A településszerkezet az oszmánok azon politikáját tükrözi, hogy a határvidéki és gazdaságilag fontos területekre pásztorkodó népcsoportokat telepítettek.
A települést a mezőgazdaság alakította, a középkor utáni erdőirtás lehetővé tette a termékeny lejtőkön a gazdálkodás bővítését, valamint a vízforrások közelségét az állatállomány és az öntözés számára. A tágabb boszniai hálózatokkal összekötő regionális kereskedelmi és katonai útvonalak mentén történő elhelyezkedés elősegítette a gazdasági kapcsolatokat, bár a terület határvidéki státusza a portyázások miatt időszakos elnéptelenedéshez vezetett, mielőtt az oszmán áttelepítési politikák alatt stabilizálódott volna.
A timar alapú földadományokat, amelyeket a mezőgazdasági termelés és a katonai szolgálat céljából adtak az oszmán kapitányok felügyelték. A lakosság ebben az időszakban elsősorban boszniai muszlimokból, horvátokból és szerbekből állt, akik főként állattenyésztéssel foglalkoztak, bár az oszmán hatóságok időszakos razziáinak és pénzügyi követeléseinek voltak kitéve.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Lisovići községhez tartozó Tinja Srpska településen 38 háztartást és 200 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 122. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez, Srebrenik pedig megőrizte regionális központ szerepét a környező falvak és kisebb bazárok számára.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A közeli Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között. A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A második világháborút követő jugoszláv szocialista korszakban a falu és környéke az 1949-ben kezdeményezett nemzeti politika részeként mezőgazdasági kollektivizáláson esett át, amelynek célja a kisgazdaságok szövetkezetekbe tömörítése volt, de a parasztok ellenállása és a gyenge hozamok miatt 1953-ra nagyrészt felhagytak ezzel a folyamattal. Az 1947-től kezdődő ötéves tervek prioritásként kezelték az infrastruktúra fejlesztését, beleértve a vidéki majevicai falvakat Srebrenikkel és Tuzlával összekötő úthálózatokat, elősegítve a piacokhoz és szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, bár a vidéki Bosznia elmaradt a városfejlesztés mögött. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A Srebrenik környéki terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. A település szerb lakosságát elűzték, helyükre a Podrinje vidékéről menekült bosnyákok települtek. Így a háborút követően Donja Tinja is muszlim többségű településsé vált.
Gazdaság A helyi gazdaság a hagyományos mezőgazdaságra épül, mint elsődleges megélhetési forrásra. Az egész kantonra jellemző, hogy a strukturális kihívások ellenére a mezőgazdaság ma is a lakosság jelentős részét tartja el. A település földjeit szántóföldként, gyümölcsösökként, rétekként és legelőkként hasznosítják, bár olyan problémák, mint a földterületek feldarabolódása, az elavult gépek, az alacsony gépesítési szint és a terepviszonyok miatti erózió korlátozzák a termelékenységet. A termesztés a mérsékelt kontinentális éghajlathoz és a dombos lejtőkhöz alkalmazkodó zöldségekre, gyümölcsökre és gabonafélékre összpontosít, míg az állattenyésztés – a szarvasmarha- és juhtenyésztés hangsúlyozásával – a tejtermék-, hús- és egyéb megélhetési szükségletek alapvető eleme.
Oktatás A helyi iskola az 1948/49-es tanévben kezdte meg működését négyosztályos általános iskolaként, és így is működött az 1951/52-es tanévig, amikor később hatosztályos általános iskolává fejlődött. Az 1961/62-es tanévtől az iskola teljes értékű nyolcosztályos általános iskolává bővült.
Az első iskolaépületet főként önkéntes alapon építették. A környékbeliek munkaerővel és az építőanyagok egy részével vettek részt az építkezésben. Az iskolát a tinjai Szövetkezeti Otthon helyiségeivel bővítették. Az 1973-as földrengés után a vasútállomáson, egy kávézóban, egy üzletben és a régi iskolaépületben tartották az órákat. A közösség megértésének köszönhetően új iskolaépületet építettek. A boszniai háború során, 1991 és 1995 között az iskola számos kárt szenvedett. Az iskola szerepe mellett a háborús évek alatt a Podrinjéből kitelepített személyek menedékhelye is volt. Ezért az iskolaépület felújításra, a kabinetek és tantermek felszerelésére volt szükség a minőségi oktatás biztosítása érdekében.