Isabelle Wilhelmine Marie Eberhardt (Genf, 1877. február 17. – Aïn Séfra, 1904. október 21.) svájci felfedező és írónő. Tizenévesként Eberhardt, akit apja nevelt Svájcban, férfi álnéven publikált novellákat. Érdeklődni kezdett Észak-Afrika iránt, és a téma jártas írójának tartották, annak ellenére, hogy a régióról csak levelezés útján szerzett ismereteket. Louis David fotós meghívására Eberhardt 1897 májusában Algériába költözött. Férfinak öltözött, és áttért az iszlámra, végül felvette a Si Mahmoud Saadi nevet. Szokatlan viselkedése miatt kitaszítottá vált az algériai európai telepesek és a francia kormányzat körében.
Eberhardt elfogadása a Qādiriyya nevű iszlám rendAz al-Ṭarīqa al-Qādiriyya) egy szunnita szúfi rend (ṭarīqa), amelyet Abd al-Qádir al-Dzsílání (1077–1166) alapított, aki egy hanbali tudós volt az iráni Gilanból. által meggyőzte a francia kormányzatot arról, hogy kém vagy agitátor. Röviddel ezután túlélt egy merényletet. 1901-ben a francia kormányzat kiutasította Algériából, de a következő évben engedélyezték a visszatérését, miután feleségül ment partneréhez, Slimane Ehnni algériai katonához. Hazatérése után Eberhardt írt egy Victor Barrucand által kiadott újságnak, és Hubert Lyautey tábornoknak dolgozott. 1904-ben, 27 éves korában egy hirtelen árvíz ölte meg Aïn Séfrában.
1906-ban Barrucand elkezdte kiadni fennmaradt kéziratait, amelyek kritikai elismerést kaptak. Posztumusz a dekolonizáció szószólójaként tekintettek rá, és Bécharban és Algírban utcákat neveztek el róla. Élete számos mű témája volt, köztük az 1991-es Isabelle Eberhardt című filmIsabelle Eberhardt (film) és a 2012-es Song from the Uproar: The Lives and Deaths of Isabelle Eberhardt című opera.
Fiatalkora és családi háttere Isabelle Eberhardt Genfben, Svájcban született Alexandre Trophimowsky és Nathalie Moerder (született Eberhardt) gyermekeként. Trophimowsky örmény anarchista, nevelő és korábbi ortodox pap, később ateista volt, aki jobbágyként született. Nathalie egy középosztálybeli német lutheránus és egy orosz zsidó törvénytelen lánya volt. Nathalie-t az orosz arisztokrácia részének tekintették, ami azt jelentette, hogy törvénytelen származását valószínűleg titokban tartották. Feleségül ment az özvegy Pavel deMoerderhez, egy negyven évvel idősebb orosz tábornokhoz, aki felfogadta Trophimowsky-t, hogy tanítsa gyermekeiket, Nicolas-t, Nathalie-t és Vladimir-t.
1871 körül Nathalie magához vette a gyerekeket, és elhagyta férjét Trophimowsky miatt, aki elhagyta saját feleségét és családját. Elhagyták Oroszországot, Törökországban, majd Olaszországban maradtak, mielőtt Genfben telepedtek le. 1872 körül Nathalie életet adott Augustinnak; majd deMoerder, aki Svájcba érkezett, miután sikertelenül próbált kibékülni Nathalie-val, elfogadta a fiút sajátjaként, és megengedte neki, hogy a vezetéknevét viselje, de Augustin idősebb testvérei úgy hitték, hogy Trophimowsky az apja. DeMoerder tábornok néhány hónappal később meghalt, és válásuk ellenére elintézte, hogy hagyatéka jelentős rendszeres jövedelmet biztosítson Nathalie-nak. A család Svájcban maradt. Négy évvel később megszületett Isabelle, akit Nathalie törvénytelen lányaként anyakönyveztek. Françoise d'Eaubonne életrajzíró feltételezése szerint Eberhardt biológiai apja Arthur Rimbaud költő volt, aki akkoriban Svájcban tartózkodott. Más történészek ezt valószínűtlennek tartják, és valószínűbbnek azt, hogy Trophimowsky volt az apa, megjegyezve, hogy Nathalie és Trophimowsky ritkán voltak külön, hogy Eberhardt születése nem befolyásolta negatívan a kapcsolatukat, és hogy Isabelle Trophimowsky kedvenc gyermeke volt. Cecily Mackworth életrajzíró feltételezése szerint Isabelle törvénytelensége Trophimowsky nihilista nézeteinek tudható be, amelyek elutasították a családról alkotott hagyományos elképzeléseket.
Isabelle jól képzett volt; a család többi gyermekével együtt Trophimowsky nevelte otthon. Folyékonyan beszélt franciául, beszélt oroszul, németül és olaszul, és tanult latinul, görögül és klasszikus arabul is. Ez utóbbit valószínűleg az apjától tanulta, aki lelkesen vallotta az iszlámot, mint gyarmatiellenes erőt. Filozófiát, metafizikát, kémiát, történelmet és földrajzot tanult, bár leginkább az irodalom érdekelte, tinédzserként olyan szerzők műveit olvasta, mint Pierre Loti, Jean-Jacques Rousseau, Lev Tolsztoj, Voltaire és Émile Zola, valamint csodálta Szemjon Nadszon és Charles Baudelaire költőket is. Már fiatalon férfiruhákat kezdett hordani, élvezve azok szabadságát, és nonkonformista apja sem riasztotta el. DeMoerder gyermekei nehezteltek mostohaapjukra, aki megtiltotta nekik, hogy szakmát szerezzenek vagy elhagyják az otthonukat, és gyakorlatilag rabszolgaként használta őket hatalmas kertjeinek gondozására. Eberhardt nővére, Nathalie 1888-ban Trophimowsky kívánsága ellenére férjhez ment, és ezt követően elvágták a háztartás többi tagjától. Nathalie távozása mély hatással volt Eberhardt gyermekkorára, mivel a háztartási teendők nagy részét ő végezte; a háztartás később a higiénia és a rendszeres étkezések hiányától szenvedett.
Költözés Észak-Afrikába Valamikor 1894 előtt Eberhardt levelezni kezdett Eugène Letord-dal, egy Szaharában állomásozó francia tiszttel, aki újsághirdetést adott fel levelezőtársat keresve. Eberhardt minden részletet kikérdezett tőle a szaharai életéről, és arról is beszámolt, hogy arról álmodik, hogy kedvenc testvérével, Augustinnal együtt elmenekül Genfből. Letord arra biztatta őket, hogy költözzenek az algériai Bône-ba, ahol segíthet nekik új életet kezdeni. Számos tisztázatlan körülmény között, amelyek pénzügyi adósságokat és az orosz forradalmi csoportokhoz fűződő kapcsolatait érintették, Augustin 1894-ben elmenekült Genfből. Eberhardt valószínűleg kezdetben segített neki, de a folyamatos érdeklődése ellenére sem tudta nyomon követni a hollétét. 1894 novemberében Eberhardt egy levélben értesült arról, hogy Augustin belépett a Francia Idegenlégióba, és Algériába osztották be. Bár eleinte dühös volt Augustin döntésére, Eberhardt haragja nem tartott sokáig; megkérte, hogy küldjön neki egy részletes naplót arról, amit Észak-Afrikában látott.
1895-ben Eberhardt novellákat publikált a La Nouvelle Revue Moderne folyóiratban Nicolas Podolinsky álnéven; az "Infernalia" (első publikált műve) egy orvostanhallgatónak egy halott nő iránti fizikai vonzalmáról szól. Később ugyanebben az évben kiadta a "Vision du Moghreb" [sic] (magyarul: Magreb látomása) című művét, amely az észak-afrikai vallási életről szól. Eberhardt „figyelemre méltó betekintéssel és tudással” rendelkezett Észak-Afrikáról, ahhoz képest, hogy csak levelezés útján ismerte a régiót, és írásai erős antikolonialista témát öltöttek. Louis David, egy Svájcban utazó algériai-francia fotós, aki felfigyelt Eberhardt munkásságára, találkozott vele. Miután meghallotta, hogy Algírba szeretne költözni, felajánlotta neki, hogy segít letelepedni Bône-ban, ha oda költözik. 1895-ben készített egy fényképet Eberhardtról matróz egyenruhában, amelyet később széles körben az ő személyével azonosítottak. 1896 körül Eberhardt levelezést kezdett Yaqub Sanu egyiptomi színésszel, aki később közeli barátja lett, és bemutatta Eberhardtot különböző tunéziai kapcsolatainak.
Eberhardt 1897 májusában édesanyjával Bône-ba költözött. Kezdetben Davidnél és feleségénél éltek, akik mindketten helytelenítették, hogy Eberhardt és édesanyja mennyi időt töltött arabokkal. Eberhardtnak és édesanyjának nem tetszett a Davidék hozzáállása, amely jellemző volt a környék európai telepeseire, és később kerülték az ország francia lakosait, egy arab stílusú házat bérelve, messze az európai negyedtől. Eberhardt, tudatában annak, hogy egy muszlim nő sem egyedül, sem fedetlenül nem mehet ki az utcára, burnuszban és turbánban férfinak öltözött. Kibővítette korábbi arab tanulmányait, és néhány hónapon belül folyékonyan beszélt arabul. Édesanyjával áttértek az iszlámra. Mackworth azt írja, hogy bár Eberhardt „természetes misztikus” volt, megtérése nagyrészt gyakorlati okokból történt, mivel ez nagyobb elfogadottságot biztosított számára az arabok körében. Eberhardt könnyen elfogadta az iszlámot; Trophimowsky fatalistának nevelte, és az iszlám értelmet adott a fatalizmusának. Magaévá tette az iszlám felfogást, miszerint minden eleve elrendeltetett és Isten akarata szerint történik.
Bár Eberhardt nagyrészt a muszlim életmódnak szentelte magát, gyakran fogyasztott marihuánát és alkoholt is, és sok szeretője volt, köztük számos algériai ismerőse is. Egy barátja szerint Eberhardt „többet ivott, mint egy légiós, több kiefet szívott, mint egy hasisfüggő, és a szerelem szeretetéért szeretkezett”. Heteroszexuális volt, de a nemi aktust gyakran személytelennek tekintette. Arab társai életmódja iránti toleranciájának okát az életrajzírók vitatják. Mackworth szerint az „arabok finom udvariassága” arra késztette őket, hogy férfiként kezeljék Eberhardtot, mert férfiként akart élni. Mark Sedgwick továbbá kijelenti, hogy Eberhardt komolyan gondolta a szúfi gyakorlat tanulmányozását és elköteleződését, annak ellenére, hogy a saría számos aspektusát nem tartotta be. Eberhardt viselkedése kitaszítottá tette a francia telepesek és a gyarmati adminisztráció körében, akik szigorúan figyelték. Mivel nem látták okát, hogy egy nő miért választaná az elszegényedett arabok társaságát európai társaival szemben, végül arra a következtetésre jutottak, hogy a nő egy angol ügynök, akit azért küldtek, hogy ellenszenvet szítson a franciák iránt.
Eberhardt történeteket kezdett írni, többek között megírta Trimardeur (magyarul: Csavargó) című regényének első vázlatát. Yasmina című történetét, amely egy fiatal beduin nőről szól, aki beleszeret egy francia tisztbe, és arról, hogy „tragédiát hoz az életébe ez a lehetetlen szerelem”, egy helyi francia újságban tették közzé. Édesanyja, aki szívproblémákkal küzdött, 1897 novemberében szívrohamban halt meg, és Fatma Mannoubia néven temették el. Eberhardtot a gyász lesújtotta. Trophimowsky, akit akkor hívtak, amikor élettársa egészségi állapota megromlott, de csak a halála után érkezett meg, nem mutatott együttérzést Eberhardt iránt. Amikor a nő elmondta neki, hogy kétségbeesetten szeretne meghalni és újra csatlakozni anyjához, a férfi nyugodtan felajánlotta neki a revolverét, amit a nő visszautasított.
Utazások Európába