A kőrösi véres gyűlés összeesküvés volt: 1397. február 27-én a szlavóniai, ma horvátországi Kőrösön Zsigmond király hívei megszervezték Lackfi István volt horvát bán és követőinek meggyilkolását. Az esemény a magyar–horvát koronáért vívott, mintegy negyedszázados trónharc része volt, amely I. Lajos halála után lányai, majd Zsigmond és a nápolyi Anjouk között bontakozott ki. E küzdelemben Horvátország az Anjou–Durazzo-párt egyik fő támasza volt, amely Erzsébet és Mária királynő, majd Zsigmond király ellen harcolt vagy szervezkedett.
Előzmények és a mészárlás
A katasztrofális nikápolyi csata után, ahonnan Zsigmond király alig tudott elmenekülni, majd hetekig nem tudták, hogy hol van, nagyon meggyengítette a pozícióit. Hazatérte után lecsillapítandó a potenciális lázadókat, a király összehívta a szlavóniai gyűlést (a szábort) Körösre, és írásos garanciát (salus conductus) adott ki, amelyben kijelentette, hogy nem fog személyes bosszút állni lehetséges ellenfelein, és semmilyen módon nem árt nekik.Križevci Bloody Assembly krizevci.eu Ezt az ígéretét azonban megszegte, és titokban megszervezte II. Lackfi István (horvátul Stjepan Lacković) horvát bán és követői meggyilkolását, amiért az ellenfél királyjelöltjét támogatták. Zsigmond egy templomi gyűlésre hívta az urakat, ezért Lackfi bán és támogatói a templom előtt hagyták fegyvereiket. Lackfi támogató csapatai szintén a városon kívül maradtak. A király támogatói viszont már a templomban voltak, teljes fegyverzetben. Az ezt követő viharos vitában a király támogatói árulással vádolták Lackfit a nikápolyi csatában való tettei miatt. Kemény szavak hangzottak el, verekedés tört ki, és a király vazallusai kardot rántottak, megölve Lackfit, és a kíséretét, az unokaöccsét, III. Lackfi Istvánt, aki korábban Magyarország lovászmestere volt. Elsősorban a szlavóniai Cillei és a Garai család segítségével hajtotta végre Zsigmond ezt a leszámolást.
Következmények A bán halálhírére a horvát sereg Kőrösre rohant, és csatába kezdett Zsigmond támogatóival. Egy egyenlőtlen küzdelemben harminc horvát esett el, mielőtt visszavonulhattak volna.
A feldühödött horvát nemesek, élükön Stjepan Prodavićcsal, megpróbáltak bosszút állni a királyon Lackfi meggyilkolásáért, de leverték őket, és Zsigmond kihasználta az alkalmat, hogy március 2-án híveivel átkeljen a Dráva folyón, és Magyarországra meneküljön. Két nappal később Žakanjban kiadta híres oklevelét, amellyel Lackfi István Csáktornya (Čakovec), Muraköz (Međimurje) és más birtokait hűséges alattvalóinak adományozta, elsőként II. Cillei Hermann grófnak.
A véres gyűlés (szábor) miatt Zsigmond félt a Lackfi embereinek bosszújától, ami újabb nemesfelkelésekhez vezetett Horvátországban és Boszniában (amelyek 170 boszniai nemes kivégzését eredményezték). Nápolyi László 100 000 dukátért eladta Dalmáciát Velencének, de hamarosan meghalt. Végül, 25 évnyi harc után Zsigmondnak sikerült biztosítania a hatalmát Szlavóniában, Horvátországban és Dalmáciában is, és a horvát nemességnek adott kiváltságok révén királyként ismerték el.
Jegyzetek
Fordítás
További információk – említése – részletesebb leírása
Kapcsolódó szócikkek Lackfi István Kőrös (Horvátország) Szábor – ld. a Működése 1848-ig szakaszt
Kategória:Szlavónia Kategória:1397