Otto Hersing (1885. november 30. – 1960. július 1.) egy német tengerésztiszt volt, aki a Császári Haditengerészetnél, illetve a Császári és Királyi Haditengerészetnél tengeralattjáróparancsnokként szolgált az első világháború ideje alatt. 1914 szeptemberében az U 21 jelzésű tengeralattjáró parancsnokaként ő hajtotta végre az első sikeres támadást önjáró torpedóval, mikor elsüllyesztette a brit Pathfinder cirkálót. A Dardanellák ostroma idején a német hadvezetés őt küldte a törökök megsegítésére a Gibraltári-szoroson át a Földközi-tengerre 1915-ben, és az Égei-tengerre megérkezve két nap alatt két, a partokat nehézágyúkkal támadó brit csatahajót is elsüllyesztett, jelentősen hozzájárulva a védőkre nehezedő nyomás csökkentéséhez, ami miatt „a csatahajók pusztítójaként” és „a Dardanellák megmentőjeként” is emlegették őt. A háborúban összesen 40 hajót süllyesztett el, köztük két csatahajót és két cirkálót. Származása és családja Otto Hersing egy orvoscsaládba született. Apja, Friedrich Wilhelm Hersing (1846–1926) Straßburgban volt szemészprofesszor, anyja Luise Eicher (1863–1927) egy speyeri kereskedő lánya volt. Nagyapja, id. Friedrich Wilhelm Hersing Geistingenben volt orvos. Otto Hersing az első világháború után házasodott meg, 1923-ban a Német Vöröskeresztnél nővérként dolgozó Klara Buschert (1894–1985) vette feleségül. A házasságuk gyermektelen maradt.
Pályafutása Kiképzése Hersing 1903. április 11-én lépett be a Német Császári Haditengerészet kötelékébe. Első hajói a Stosch iskolahajó, a torpedókiképzéshez alkalmazott Blücher korvett, és a Mars tüzérségi oktatóhajó voltak. Ezt követően a Kaiser Wilhelm II csatahajón zászlósként szolgált. 1906 szeptemberében hadnaggyá léptették elő, és átkerült a Hamburg könnyűcirkálóra. Egy évig az I. torpedódivízió századtisztje volt, majd őrszolgálatos tiszt volt torpedónaszádokon. 1909-ben főhadnaggyá léptették elő. 1911-től 1913-ig őrszolgálatos tiszt volt a Hertha védett cirkálón, és lehetősége nyílt körutat tenni a Földközi-tengeren és a Nyugat-Indiákon (a Karib-térségben).
Első világháború Északi-tengeri hadműveletek Hersinget 1914-ben sorhajóhadnaggyá léptették elő, és tengeralattjárós képzésen esett át. Az első világháború kitörésekor a Helgoland szigetén lévő bázison állomásozó U 21 parancsnokságát bízták rá. Augusztus-szeptember fordulóján a tengeralattjárójával felderítő bevetésen vett részt az Északi-tengeren, de miután a nyílt tengeren nem talált ellenséges hadihajókat, a brit bázisul szolgáló Firth of Forth vizeire próbált meg bejutni, sikertelenül. bélyegkép|A Pathfinder pusztulásáról készült festmény bélyegkép|Willy Stöwer festménye a (túldimenzionált) Linda Blanche elsüllyesztéséről A skót partok közelében maradva szeptember 5-én észlelte a Pathfinder könnyűcirkálót, mely a szénhiány miatt erősen lecsökkentett, mindössze 5 csomós sebességgel magányosan haladt, miután a rombolóflottilla, melynek vezérhajója volt, előzőleg magára hagyta. Hersing úgy döntött, hogy támadást intéz a cirkáló ellen, és kilőtt rá egy G6 típusjelzésű torpedót, ami pont a hajóhíd alatt találta el, közel a kivetőtöltetek lőszerraktárához, ami egy hatalmas robbanással a levegőbe repült. A cirkáló rövid idő alatt elsüllyedt, 261 tengerészt rántva magával a halálba. Ez volt az első eset, hogy egy modern hadihajót egy torpedókkal felszerelt tengeralattjáró süllyesszen el.
November 14-én az U 21 elfogta a francia Melachite gőzhajót. Hersing a hajó elhagyására szólította fel a tengerészeket, majd pedig ágyútűzzel elsüllyesztette a gőzöst. Három nappal később a brit Primo szénszállító ugyanígy járt.Gray, 67-68. o. Ez a két hajó esett először áldozatául a brit és francia hajóforgalom ellen meghirdetett (még korlátoltan folytatott) német tengeralattjáró-hadjáratnak.
Hersing november 19-én azt a parancsot kapta, hogy Le Havre előtt hadihajókat, csapatszállítókat, és hadianyagszállító teherhajókat süllyesszen el. A kivitelezés problematikájáról a következőket jegyezte fel a hadinaplójába:
1914 decemberében sorhajóhadnaggyá léptették elő, 1915 elején a Vaskereszt Másodosztályával tüntették ki, és új küldetése értelmében a Brit-szigetek nyugati partjaira kellett kiterjesztenie a német tengeralattjáró-hadjáratot. Január 21-én Wilhelmshavenből a Doveri-szoros irányába indult útnak az Ír-tenger felé, ahova megérkezve megpróbálta tűz alá venni a Walney szigeten lévő légibázist, de ez sikerült neki. Január 30-án az U 21 három kereskedelmi hajót süllyesztett el, melyek a Ben Cruachan, a Linda Blanche és a Kilcuan voltak. Hersing mindegyik esetében a zsákmányjog szerint járt el, az elfogott hajókról az elsüllyesztés előtt leszállítva a tengerészeket. Ezt követően visszatért Németországba, és február elején Wilhelmshavenben állt dokkba a hajója. A Doveri tengerzáron következmények nélkül tudott áthaladni rövid idő alatt kétszer is.
Hadműveletek a Dardanelláknál Hersinget 1915 áprilisában átirányították a Földközi-tengerre, hogy segítse az Oszmán Birodalom védekezését a Dardanelláknál, ahol brit és francia csapatok szálltak partra. Az U 21 április 25-én hagyta el Kielt, és 18 nap hosszú útja végén érte el Cattarót. Az üzemanyagvételezésnél felmerült problémák miatt lassítania kellett a sebességén, és még a Gibraltári-szoroson is részben a felszínen haladva kellett átjutnia, kitéve magát annak a veszélynek, hogy az antant hadihajói észrevehetik.Gray, 121–122. o. bélyegkép|A brit Triumph csatahajó a Dardanelláknál – még Hersing fellépése előtt bélyegkép|A Majestic csatahajó süllyedőben Egy hét baráti kikötőben töltött idő után Hersing az új bevetési területéhez, a Gallipoli-félszigethez hajózott tovább, ahova május 25-én érkezett meg. Még aznap észlelte a Triumph brit csatahajót, melyet -re megközelített, majd kilőtt rá egy torpedót. A torpedó célba talált, a csatahajó pedig felborult és elsüllyedt. Három tiszt és 75 tengerész veszett oda a hajó elsüllyedésekor. Ezután a tengeralattjáróját leültette a tengerfenékre, és 28 órát várakozott itt, mikor felemelkedett ismét, hogy feltöltse az akkumulátorait.
Május 27-én az U 21 ismét egy csatahajót süllyesztett el a Dardanelláknál, a Majesticet. Hersingnek sikerült a Hellész-foknál a kísérő hajók és a csatahajót oltalmazó torpedóvédő hálók között megközelítenie a célpontját, és megtorpedóznia azt. A Majestic négy percen belül elsüllyedt,Gray, 124. o. legalább 40 ember veszítette életét a legénységéből, közülük sokan a védőhálókba gabalyodtak bele.
Hersing sikerei az antant hadvezetését arra késztették, hogy minden nagyobb hajóját visszavonja a Hellész-foktól, Nagy-Britannia pedig jutalmat ígért annak, aki elfogja a német tengeralattjáró parancsnokát. Június 5-én Hersinget a legmagasabb német katonai kitüntetéssel, a Pour le Mérite-tel tüntette ki Vilmos császár a Földközi-tengeren elért sikerei elismeréseként. Otto Weddigen után ő volt a második tengeralattjáróparancsnok, aki ebben a megtiszteltetésben részesült. Még 1915-ben apja szülővárosa, Bad Kreuznach tiszteletbeli polgárává fogadta, és sikeres égei-tengeri bevetése nyomán a „csatahajók pusztítója” (Zerstörer von Schlachtschiffen) jelzővel emlegették.
Míg a tengeralattjárójukat javították, az U 21 legénysége egy hónapot töltött Konstantinápolyban. A városban nagy fogadtatásban részesültek, és hősökként kezelték őket. Az U 21 javítási munkálatainak végeztével Hersing újabb bevetésre indult a Dardanellákon át. Július 4-én rátalált a francia Carthage lőszerszállítóra, és egyetlen torpedóval elsüllyesztette. Közvetlenül ezután vissza kellett térnie Konstantinápolyba, mert ráfutott egy tengeralattjáró elleni aknára, ami azonban nem okozott komolyabb kárt benne.Gray, 126-128. o. A javítások után a Fekete-tengeren tevékenykedett, de sikereket itt nem ért el.Gray, 129. o. A Földközi-tengerre visszatérve szeptemberben Hersing úgy találta, hogy az antant teljes blokád alá vette a Dardanellákat, és a tengeralattjárók elleni védekezésül aknákkal, hálókkal teljesen körbezárta az itteni vizeket, csaknem teljesen ellehetetlenítve a tengeralattjáró-bevetéseket. Hersinget ezután visszarendelték CattaróbaO'Connell, 77. o.
Ebből az időből a német Ázsia-hadtestnél szolgáló egyik tiszt és ismert író, Wolf Justin Hartmann a „Der Tod ist ist kein Lump” című művében így emlékezett vissza Hersing sorhajóhadnagynak a hadtestparancsnok sátrában tett látogatására:
A Császári és Királyi Haditengerészet kötelékében Cattaróba való megérkezése után az osztrák-magyar haditengerészetet kellett támogatnia az olaszokkal szemben. Az U 21 és legénysége a Császári és Királyi Haditengerészet állományába került, ahol a tengeralattjáró új sorszámozása U 36 lett. Erre azért volt szükség, hogy a tengeralattjáró felléphessen az olasz kereskedelmi flotta hajóival szemben is, mivel Németország ekkor hivatalosan még nem állt háborúban Olaszországgal. Hersing hajója egészen az olasz hadüzenetig, 1916. augusztus 27-ig ezzel a számozással szerepelt. 1916 februárjában Hersing elsüllyesztette a brit Belle of France gőzhajót, majd a francia Amiral Charner páncélos cirkálót a szír partoknál. A cirkáló elsüllyesztésekor 427 fő veszítette életét.Sondhaus 2014, 181. o.
1916 áprilisa és októbere között az U 36 számos kereskedelmi hajót süllyesztett el, köztük a brit City of Lucknow-t Málta közelében április 30-án, három kisebb olasz hajót Korzika közelében október 26–28. között és a Glenlogan gőzöst október 31-én. November első három napján Hersing Szicíliától északra vett fel pozíciót, ahol további négy olasz hajót süllyesztett el, összesen közel hajótérrel. December 23-án az U 36 Kréta közelében a brit Benalder gőzösre talált rá, és bár egy torpedóval megrongálta, az el tudott jutni Alexandriába. Az U 36 1916 folyamán 12 hajót süllyesztett el összesen több mint hajótérrel.
Visszatérés az Északi-tengerre 1917 elején Hersing elhagyta a Földközi-tengert, hogy a korlátlan tengeralattjáró-háború megvívását az Atlanti-óceánon segítse. Február 16–17-én két brit kereskedelmi hajót és két kisebb portugál hajót fogott el, majd süllyesztett el Portugália partjainál. Négy nappal később a francia Cacique teherhajó () került sorra a Vizcayai-öbölben. bélyegkép|A robbantásos elsüllyesztési kísérletet túlélő holland Menado
Február 22-én az U 21 a Kelta-tenger vizeire érkezett, ahol a holland Bandoeng gőzöst süllyesztette el, miután azt megrongálta már korábban egy másik német tengeralattjáró. Ugyanezen a napon Hersing egy konvojt támadott további hat hajót elsüllyesztve, közülük öt volt holland. A legnagyobbak közülük a holland Noorderdijk () és a norvég Normanna () voltak. A hetedik megtámadott hajó a Menado volt, melyen egy német különítmény robbanótölteteket helyezett el, és bár ezektől súlyos károkat szenvedett, de felszínen tudott maradni. Ezen az egyetlen napon hajóteret semmisített meg a hét hajó elsüllyesztésével.
Ezt követően a Skócia és Norvégia közötti vizekre hajózott, ahol április 22-én elsüllyesztette a Giskö és a Theodore William gőzhajókat. Április 29–30-án elsüllyesztette a norvég Askepot és az orosz Borrowdale gőzösöket. Ugyanebben a körzetben a brit Adansi gőzös és a Killarney bark jutott hasonló sorsra május 6-án, illetve május 8-án. Június 27-én a faárut szállító svéd Balticot süllyesztette el.Lowell, p. 76
Hersing egészen 1918 szeptemberéig volt az U 21 parancsnoka, mikor is az Eckernfördében lévő tengeralattjárónavigációs iskolába helyezték át oktatónak. Ezzel egyidőben a front-tengeralattjárók félflottillájának parancsnoka (Chef der Front-Boots-Halbflottile) is volt.
A háború alatt Hersing 40 hajót süllyesztett el, ebből 36 volt kereskedelmi hajó, és 4 hadihajó. Az általa megsemmisített hajótér volt, amivel az egyik legsikeresebb tengeralattjáróparancsnok lett az első világháborúban.
A háború után A fegyverszünet után Hersinget a német csapatok Riga városából való kivonásának megszervezésével bízták meg. bélyegkép|Az U 21 az első sorba a kép jobb oldalán(Kiel, 1914)