Nicole Krauss (New York, 1974. augusztus 18. –) amerikai írónő, akit leginkább négy regényéről – Man Walks into a Room (2002), The History of Love (2005), Great House (2010) és Forest Dark (2017) – ismerünk, amelyeket 35 nyelvre fordítottak le. Szépirodalmi művei megjelentek a The New Yorker, a Harper's, az Esquire és a Granta Best American Novelists Under 40 című kiadványokban, és szerepelnek a The Best American Short Stories 2003, -2008 és -2019 gyűjteményekben is. 2011-ben Nicole Krauss Anisfield-Wolf-könyvdíjat nyert Great House című regényéért. Novellákból álló gyűjteménye, a To Be a Man 2020-ban jelent meg, és 2022-ben elnyerte a Wingate Irodalmi Díjat.

Fiatalkora Krauss, aki a New York állambeli Long Islanden nőtt fel, Manhattanben, New York Cityben született brit zsidó anyától és amerikai zsidó apától, aki mérnök és ortopéd sebész volt, aki részben Izraelben nőtt fel. Krauss anyai nagyszülei Németországban és Ukrajnában születtek, majd Londonba emigráltak. Apai nagyszülei Magyarországon és a fehéroroszországi Szlonyimban születtek, Izraelben ismerkedtek meg, majd New Yorkba emigráltak. Ezen helyek közül sok központi szerepet játszik Krauss 2005-ös regényében, a The History of Love című könyvben, amelyet nagyszüleinek ajánlott.

Krauss, aki tinédzserként kezdett írni, főként verseket írt és publikált, amíg 2001-ben el nem kezdte első regényét.

1987-ben, amikor Krauss édesapja családjával Svájcba utazott, hogy orvosi ösztöndíjat kapjon Bázelben, őt bentlakásos diákként beíratták a Genfi Nemzetközi Iskolába, ahol 9. évfolyamon folytatta középiskolai tanulmányait. Krauss erről az élményről szóló emlékeit a 2020-ban megjelent "Switzerland" című önéletrajzi novellája meséli el.

Krauss 1992-ben beiratkozott a Stanford Egyetemre, és azon az őszön találkozott Joszif Brodszkijjal, aki a következő három évben szorosan együttműködött vele a költészetén. Brodszkij olyan írók munkásságával is megismertette, mint Italo Calvino és Zbigniew Herbert. 1999-ben, három évvel Brodszkij halála után, Krauss dokumentumfilmet készített Brodszkij munkásságáról a BBC Radio 3 számára. Szentpétervárra utazott, ahol abban a „másfél szobában” állt, ahol Brodszkij felnőtt, akit az azonos című esszéje ("Полторы комнаты") tett híressé. Krauss angol szakon tanult, és kitüntetéssel végzett, számos alapképzési díjat nyert költészetéért, valamint a dékáni díjat is elnyerte tanulmányi eredményeiért. Emellett egy felolvasósorozatot is szervezett Fiona Maazellel a Russian Samovar nevű New York-i étteremben, amelyet Roman Kaplan, Brodszkij és Mihail Barisnyikov alapított.

1996-ban Krauss Marshall-ösztöndíjat kapott, és beiratkozott egy mesterképzésre az oxfordi Somerville College-ban, ahol Joseph Cornell amerikai művészről írta szakdolgozatát. Ösztöndíjának második évében a londoni Courtauld Intézetben tanult, ahol művészettörténetből szerzett mesterdiplomát, a 17. századi holland művészetre szakosodva, és Rembrandtról írta szakdolgozatát.

Pályája

2002-ben a Doubleday kiadta Krauss elismertJoy Press (May 21, 2002). Living in Oblivion,Village Voice, Retrieved May 14, 2011. "Krauss is a fluent, thoughtful writer who takes on a lot of complex ideas and rarely loses her grip on them... Man Walks into a Room is a chilling addition to the annals of amnesia lit. It's a novel that grapples with the ephemeral experience of being human and the realization that we create a lifetime of memories that vanish when we do". első regényét, a Man Walks into a Room-ot. Az emlékezetről és a személyes történelemről, a magányról és az intimitásról szóló elmélkedést Susan Sontag dicséretével jutalmazta, és a Los Angeles Times Book Prize döntőse is volt. A regény megfilmesítési jogait Richard Gere vásárolta meg.

Krauss második regénye, The History of Love, először részletként jelent meg a The New Yorkerben 2004-ben, The Last Words on Earth (Az utolsó szavak a Földön) címmel. A regény, amelyet 2005-ben adtak ki az Egyesült Államokban W. W. Norton kiadó gondozásában, összefonja Leo Gursky, egy 80 éves szlonyimi holokauszt-túlélő, a fiatal Alma Singer, aki apja halálával küzd, és egy elveszett kézirat – címe szintén The History of Love – történetét. A könyv 2006-ban döntős volt az Orange-díjra a szépirodalom kategóriában, és elnyerte a 2008-as William Saroyan Nemzetközi Írói Díjat a szépirodalom kategóriájában. A könyvből Radu Mihăileanu rendezésében 2016-ban filmet is forgattak.

2007 tavaszán Krauss a Holtzbrinck kiadó csoport díszvendége volt az Amerikai Akadémián Berlinben.

Harmadik regénye, a Great House, négy szereplő történetét köti össze egy sokfiókos íróasztallal, amely hatalmat gyakorol azokra, akik birtokolják vagy elajándékozták. A regény bekerült a 2010-es National Book Award for Fiction döntősei közé, és bekerült a 2011-es Nők szépprózai díja rövid listájára, valamint 2011-ben elnyerte az Anisfield-Wolf Book Awards díját is.

2015-ben arról számoltak be, hogy Krauss 4 millió dolláros szerződést írt alá a HarperCollins kiadóval két következő művének kiadására: egy regénynek és egy novelláskötetnek. A regény címe: Forest Dark, és 2017-ben jelent meg. Francesca Segal a Financial Timesban „két élet gazdagon rétegzett történeteként” írja le, amely „az identitás és a hovatartozás – valamint a tel-avivi Hilton csábításának – gondolatait” boncolgatja. A regény címe Dante Inferno című művének nyitó soraiból származik, Henry Wadsworth Longfellow fordításában."Midway upon the journey of our life I found myself within a forest dark, For the straightforward pathway had been lost." A To Be a Man című novelláskötet 2020-ban jelent meg, és elnyerte a 2022-es Wingate Irodalmi Díjat.

2020-ban Krauss egyike volt a Columbia Egyetem Mortimer B. Zuckerman Mind Brain Behavior Institute három rezidens művészének.

2021-ben Krauss megkapta a Sami Rohr zsidó irodalmi díjat, és ő volt az első, aki megkapta az újonnan létrehozott Inspiration díjat, amelyet a díj 15. évfordulója alkalmából vezettek be.

Témái Krauss munkái gyakran a zsidó történelem és identitás kapcsolatát, a nyelv és a kommunikáció korlátozott megértést, magányt és emlékezést teremtő képességét vizsgálják. Ezek a témák már első regényétől, a Man Walks into a Room-tól kezdve könnyen felismerhetők, amelyben a főszereplő évekre visszanyúló emlékezetét veszíti el, miközben minden kognitív funkcióját megtartja. A Man Walks into a Room a kognitív idegtudomány és a metafizika tételeivel játszva vizsgálja a megélt tapasztalat, az anyagiasság és a kognitív emlékezet relatív szerepét a személyes identitás és lét alakításában.

Krauss korábbi munkáitól eltérően, későbbi regényeiben fokozatosan megkérdőjelezi és elhagyja a hagyományos narratív struktúrát, a késő posztmodern irodalomra jellemzőbb témákat követve. A fragmentáció és a nemlineáris narratíva egyre inkább jelen van munkásságában a több narrátor használata révén, akiknek narratív ívei nem feltétlenül találkoznak közvetlenül, de jelentéseik a rezonanciából és a mintázat-hasonlóságból származnak (lásd The History of Love, Great House, Forest Dark). A The History of Love és a Forest Dark a metafikció és az intertextualitás technikáit alkalmazza, megkérdőjelezi a regény formájának hitelességét, és ellentmond az olvasó és a szöveg közötti hagyományos szerződésnek. Különösen a Forest Dark társszereplője egy regényíró, aki osztozik a szerző nevén és számos életrajzi részletén, beleértve a kétgyermekes férfival kötött kudarcba fulladt házasságról szóló elmélkedéseket, a fikció korlátainak megfontolását, Franz Kafka élete és írása iránti lenyűgöződést, valamint a „zsidó miszticizmus, Izrael és a teremtés” iránti érdeklődését. Egy 2017 augusztusi The Guardian interjúban Krausst idézik: „Bizonyos értelemben az én többé-kevésbé egy találmány az elejétől a végéig. Mi valótlanabb, mi inkább alkotás, mint az én? Miért fektetünk ennyi energiát abba, hogy tudjuk, mi igaz és mi nem az emberek életében? Miért érvényes egyáltalán különbséget tenni az önéletrajz, az autofikció és maga a fikció között? Melyik fikció nem tartalmazza a szerző nézőpontjának, emlékezetének és világérzékének mély tükröződését?”

A valóság és a fikció közötti határvonalnak ez a nyilvánvaló elmosódása az objektivizmus elutasítását tükrözi a fenséges relativizmus javára, és Krausst a posztmodern kortársaira jellemző tágabb gestalttal egyesíti.

Magánélete Krauss Brooklynban él. Két gyermeke van, Sasha és Cy, és a felügyeleti jogot apjukkal, korábbi férjével, Jonathan Safran Foer regényíróval osztja meg. Foerrel 2004-ben házasodtak össze, majd 2014-ben váltak el. Krauss ezt követően ötéves kapcsolatot kezdett az izraeli újságíróval és regényíróval, Gon Ben Arival, akinek néhány évvel korábban interjút adott.

Krauss szeret úszni és táncolni.

Könyvei Regények

Novellagyűjtemény

Magyarul megjelent Betéved az ember egy szobába (Man Walks into a Room) – Magvető, Budapest, 2007 · · Fordította: Mesterházi Mónika Nagy Palota (Great House) – Magvető, Budapest, 2012 · · Fordította: Berta Ádám A szerelem története (The History of Love) – Magvető, Budapest, 2013 · · Fordította: Mesterházi Mónika Sötétlő erdő (Forest Dark) – Magvető, Budapest, 2018 · · Fordította: Mesterházi Mónika

Díjak és elismerések Wingate Irodalmi Díj nyertese, 2022 Sami Rohr Zsidó Irodalmi Inspirációs Díj, 2021 Anisfield-Wolf Könyvdíj nyertese, 2011 Nők szépprózai díja rövidlistája, 2011 National Book Award döntőse, 2010 A The New Yorker „20 figyelemre méltó 40 év alatti” írója közé választotta, 2010 William Saroyan Nemzetközi Írói Díj, 2008 A Granta legjobb 40 év alatti amerikai regényírói díja, 2007 Prix du Meilleur Livre Étranger (Legjobb külföldi könyv díja) (Franciaország), 2006 Médicis-díj rövidlistája (Franciaország), 2006 Femina-díj rövidlistája (Franciaország), 2006 Nők szépprózai díja rövidlistája (Egyesült Királyság), 2006 Edward Lewis Wallant-díj, 2005 Az Esquire „Legjobb és legfényesebb” írónak nevezte, 2002

Jegyzetek

Fordítás

További információk Honlapja

Kategória:1974-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Amerikai írók Kategória:Amerikai nők Kategória:New York-iak