Rozgonyi Iván (Budapest, 1926. január 23. – Budapest, 1998. szeptember 21.) magyar költő, művészettörténész és művészeti író.
Életútja Budapesten született értelmiségi családban; nagybátyja, Rozgonyi Alfréd festőművész volt. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte 1944 és 1949 között. A második világháború utáni nehéz, sokszor fojtogató politikai légkörben tudatosan a belső emigrációt és a szellemi függetlenséget választotta: távol tartotta magát a politika felszíni harsogásától, és a tudománynak, valamint a művészeteknek szentelte életét. 1952-től az MTA Művészettörténeti Dokumentációs Központjának tudományos kutatójaként dolgozott.
Művészettörténészi munkássága Művészettörténészként leginkább a kortárs művészettel és a fotográfiával foglalkozott. Pályája során mintegy negyven jelentős magyar művésszel készített mélyreható interjút. Nem csupán kérdezőként volt jelen ezekben a beszélgetésekben, hanem kritikai reflexióival, partneri polémiáival ösztönözte a művészeket a felmerülő problémák tisztázására. Felkarolta a fotóművészet új, modern törekvéseit, és következetesen segítette a legtehetségesebb fiatal művészek érvényesülését. Életútjáról és interjúiból ad átfogó képet a Párbeszéd művekkel című gyűjteményes kötete.
Költészete Rozgonyi Iván neve a kulturális körökben elsősorban a művészettörténeti kutatásokhoz, a szakíráshoz és a hazai fotóművészet megújításához kapcsolódott, költői munkássága azonban évtizedekig szinte rejtve maradt a nagyközönség előtt. Verseket a nyilvánosság zajától visszahúzódva, belső kényszerből és komoly szellemi fegyelemmel írt, életében önálló verseskötete nem jelenhetett meg. Költészetét áthatotta a klasszikus műveltség biztos talaja és a modern ember egzisztenciális útkeresése. Lírájában nem találkozunk harsány gesztusokkal vagy a korszellemnek való megfelelni akarással; versei csendes, elmélyült meditációk a létezés alapkérdéseiről. Verseit a pontos, megmunkált formakultúra és a kristálytiszta gondolatiság határozza meg, ahol minden egyes szó helye és súlya gondosan ki volt mérve. Műveiben hitelesen szólaltatta meg a század közepén élő, történelmi és morális válságokkal szembesülő ember magányát, kiszolgáltatottságát és a kapaszkodók utáni vágyát. Költészetének egyik központi motívuma emellett a kultúra, a vizuális művészetek és a teremtő szellem ereje, amely utat mutathat a morális sötétségben, és képes megőrizni az emberi méltóságot. Ez a rejtőzködő, de rendkívül gazdag költői világ szervesen egészíti ki művészettörténészi és szerkesztői életművét: egy olyan érzékeny, belső autonómiáját végig megőrző alkotó portréját rajzolja elénk, akinek a szellem szabadsága és a megértés vágya jelentette a legfőbb mércét.
Emlékezete 1998-ban bekövetkezett halála óta szellemi hagyatéka – kötetei, folyóirat-szerkesztési elvei és a magyar művészpanteon legfontosabb alakjaival készített interjúi – a magyar művészettörténet-írás és kritikatörténet becses részét képezik.
Fia, Rozgonyi Ádám ismert televíziós rendező.
Jegyzetek
Kategória:1926-ban született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek