Az Erzsébet-park Gödöllő egyik jelentős történelmi jelentőségű ligete és védett természeti területe, amelyet Erzsébet királyné 1898-ban bekövetkezett tragikus halálát követően, 1898 novemberében létesítettek. Egyike volt az országban elsőként létrehozott emlékparkoknak a királyné tiszteletére.

Története Erzsébet királyné halála után Darányi Ignác földművelésügyi miniszter felhívására országszerte több mint hárommillió fát telepítettek és több mint száz ligetet hoztak létre, amelyek közül a legimpozánsabb a Gödöllői Erzsébet-park volt. Pirkner Ernő erdőmester, a Gödöllői Erdőhivatal vezetője által javasolt három lehetséges helyszín közül az I. számú területet (a Kálvária és a Haraszti erdő között) választották ki, amelynek kiterjedése 39,9 katasztrális hold (22,9610 hektár) volt. A munkálatokat 1898 novemberében kezdték el Räde Károly fővárosi főkertész terve alapján. A területet léckerítéssel vették körül, terepegyengetést végeztek, és a bejárattól egy 20 méter széles, 240 méter hosszú, egyenes, négyes krími hárs fasort létesítettek. 1899-ben mintegy 48 000 darab cserjét, lombos és tűlevelű fát ültettek el, kitisztították a tölgyerdőt, kiépítették az út- és locsolóvíz-hálózatot, valamint megkezdték a sziklacsoport összeállítását. A park építése 1900-ban fejeződött be.

A park történetének két fő korszaka:

1898-tól a II. világháború végéig:

A Gödöllői Erdőhivatal, majd Erdőigazgatóság által igényesen gondozott, kulturált és népszerű pihenőhely volt a látogatók számára. E korszak fényes eseményei közé tartozott, hogy 1933-ban a 4. Cserkész Világdzsembori egyik helyszíne lett: a sziklacsoport előtt állították fel Lord Robert Baden-Powellnek, a világ főcserkészének a sátrát, és számos külföldi nemzet csapata táborozott a parkban.

A II. világháború végétől napjainkig:

A háború után a gazdátlanság, a pusztítás, a fasorok csonkítása és a falopások időszaka köszöntött be. A park sorsát pecsételte meg, amikor 1949 januárjától a Ganz Árammérőgyár telephely céljára több mint 7 hektárt vett igénybe, szétszabdalva az íves úthálózatot. Ezt követte a szobor letaszítása, óvodatelepítés és a közművek általi folyamatos bolygatás. 1958-ban ugyan védetté nyilvánították, de a rehabilitációra csak évtizedek múlva nyílt valódi esély. 1993 óta Gödöllő Város Önkormányzatának tulajdonában áll, helyi védettséget élvezve.

A park műalkotásai

1. Az Erzsébet királyné-szobor

A park tengelyében, a krími hársak által szegélyezett sétány végén található a világ első egész alakos Erzsébet királyné-szobra, amely közadakozásból valósult meg. Róna József szobrászművész alkotása egy virágfüzéres kőtalapzaton álló, életnagyságnál nagyobb, két és fél méteres bronzszobor. Érdekesség: „Kezében virággal és napernyővel – ahogyan a gödöllőiek magányos sétái során oly gyakran látták” – így örökíti meg a Gödöllőt otthonának tekintő királynét. A szobrot 1901. május 19-én leplezték le I. Ferenc József császár és király jelenlétében. Sorsa viharos volt: 1951-ben a kommunista időkben letörték a fejét, behorpadt a melle, és elhurcolták. Lakossági nyomásra és titokban, Gesztesi József lakatos által hoztak rendbe, majd 1964-ben állították vissza (akkor egy időkapszulát is rejtettek belé). 2011-ben, a Norvég Alap támogatásával teljes körűen restaurálták, és az eredeti avatás 110. évfordulóján, május 19-én egy harmadik időkapszulával egészítették ki.

A sziklahalom (sziklacsoport)

A szobor háta mögötti ligetben, a park legmagasabb pontján álló, 4 méter magas mesterséges dombon terül el a sziklacsoport, amelyet 1898 késő őszén kezdtek építeni – valószínűleg Zala György, a budapesti Hősök tere szobrainak megalkotójának tervei alapján. A sziklák a történelmi Magyarország négy részéről (illetve egyes adatok szerint a korábbi hatvannégy vármegyét szimbolizálva) származnak. A kompozíció alsó átmérője 10 méter, magassága 9 méter, a tetején pedig fehér mészkőből faragott királyi korona látható. A domb belsejébe egykor 5 méter átmérőjű, vasból készült vízmedencét süllyesztettek, amelyből csővezetéken juttatták el a vizet a park távolabbi pontjaira.

A Kálvária

Gödöllő egyik legszebb barokk kori műemléke, amelyet I. Grassalkovich Antal gróf megrendelésére építettek 1771–1775 között (tervezője feltehetőleg a kastély építésze, Mayerhoffer András volt). A Golgota építménye: Egy belül üreges, rokokó kőkorláttal szegélyezett kőépítmény, amely a három keresztet és alatta Szűz Mária, Mária Magdolna, valamint Szent János szobrait hordozza (közülük Mária Magdolna alakja 1827-ből való). Technikai bravúr a mélyben: Az épület üreges belseje nem szakrális célokat szolgált, hanem vörös márvánnyal burkolt víztározó volt. Ebbe kezdetben a Pazsaki-forrás vizét vezették cserépcsöveken, majd a királyi korszakban az Alsó-park Hattyús tavának vizét nyomatták fel gőzgépekkel, hogy onnan föld alatti csöveken át a kastély Felsőkertjét öntözzék.

Jegyzetek

Kategória:Magyarország parkjai Kategória:Gödöllő