alt=#hegymászó|bélyegkép|A harmadik ember szindrómáról brutális, kilátástalan helyzetbe kerülő személyek szoktak beszámolni; leggyakrabban eltévedt, oxigénhiányos hegymászók. A harmadik ember szindróma (más néven észlelt jelenlét) egy mai napig rejtélyes pszichológiai jelenség. Extrém, halálközeli élmények, állapotok közben jelentkeznek "tünetei" a bajba jutott embereknél. Ilyenkor az áldozat úgy érzi, hogy egy láthatatlan társ vagy segítő van mellette, aki bátorítja és irányítja őt. Bár hivatalosan hallucinációnak van nyilvántartva, a kifejezés nem egészen pontos; a hallucinációk általában összezavarják, megőrjítik az adott személyt, de a harmadik ember szindrómát átélt túlélők arról számoltak be, hogy az általuk érzékelt hang vagy jelenlét nagyon is megnyugtatta őket, és segített nekik józan ésszel gondolkozni.
Tüneteinek jelentkezései A legtöbbször olyan emberek számolnak be harmadik ember szindrómáról, akik egy kilátástalan, életveszélyes helyzetbe kerülnek (például eltévedt hegymászók, hajótöröttek, tűzben ragadt áldozatok, autóbalesetet átélők). Azt mondták, hogy amikor úgy tűnt, már semmilyen kiút nincs, és minden remény, motiváció elveszett, egy titokzatos, ámde nyugalmat árasztó aurával rendelkező hang vagy személy megnyugtatta, és kivezette őket a veszélyes helyszínről. Egyesek szerint még a vállukat is megveregette, sőt, voltak akik súlyos sebeik miatt mozdulni sem tudtak, de az a bizonyos személy felsegítette, és végig fizikailag is támogatta őket. Autóbalesetet átélők közül voltak akik azt állították, hogy a segélyhívószámot nem is ők, hanem az általuk érzékelt jelenlét tárcsázta.
Ismert, dokumentált esetek
Sir Ernest Shackleton – Az Antarktisz túlélői (1916) A jelenség erről az esetről kapta a nevét. Miután Shackleton Endurance nevű hajója összetört a jég fogságában, legénységével együtt megpróbált eljutni a legközelebbi lakott pontra. Az utolsó fázisban Shackleton és két társa egy embert próbáló, 36 órás folyamatos menetelésre kényszerült a Déli-Georgia sziget fagyos gleccserein és hegyein keresztül. Később mindhárman egymástól függetlenül bevallották: a gyilkos menetelés során végig az volt az abszolút reális érzésük, hogy három helyett négyen gyalogolnak, és egy láthatatlan útitárs segíti őket a túlélésben.
Charles Lindbergh – Kísértetek az Atlanti-óceán felett (1927) Lindbergh volt az első, aki egyedül, leszállás nélkül repülte át az Atlanti-óceánt. A 33 órás út során a brutális alváshiány és az egyhangúság miatt hallucinációi voltak. Később leírta, hogy a repülőgép pilótafülkéjében ködszerű, mégis emberi alakokat érzékelt maga mögött. Ezek a lények beszéltek hozzá, navigációs tanácsokat adtak neki, és ébren tartották, amikor majdnem elaludt a botkormány mögött.
Frank Smythe – Megosztott csokoládé az Everesten (1933) A brit hegymászó teljesen egyedül próbálta megmászni a Mount Everestet. A zord és oxigénhiányos környezetben olyan erősen érezte egy láthatatlan társ jelenlétét, hogy az teljesen elűzte a magányérzetét. A hallucináció annyira valóságosnak tűnt, hogy amikor Smythe megállt enni, automatikusan letört egy darabot a mentás csokoládéjából, megfordult, és át akarta nyújtani a nem létező társának. Csak ekkor eszmélt fel, hogy senki sincs mögötte.
Reinhold Messner – Hang a hegycsúcson A hegymászó legenda, Reinhold Messner, a Nanga Parbat és a Mount Everest szóló (oxigénpalack nélküli) megmászásakor is átélte ezt az élményt. Az Everest csúcstámadása előtt a végletekig kimerült, és már arra sem volt ereje, hogy havat olvasszon ivóvíznek. Ekkor tisztán hallotta, ahogy egy hang olaszul rászól: "Fai la cucina" (Főzz!). Messner engedelmeskedett a hangnak, sőt a nála lévő szárított húst is reflexből elfelezte, hogy megossza a láthatatlan segítővel.
Ron DiFrancesco (2001) – Menekülés a World Trade Centerből bélyegkép|A New York- i World Trade Center (WTC) Lower Manhattanben található. Az eredeti, 1973-ban átadott hét épületből álló komplexumot – benne az ikertornyokkal – a 2001. szeptember 11-i terrortámadások pusztították el. A tragédia során körülbelül 2753 ember vesztette életét. Ron DiFrancesco volt az utolsó ember, akinek sikerült élve kijutnia a World Trade Center déli tornyából, mielőtt az összeomlott. A férfi a lángoló, füsttel teli lépcsőházban már feladta a harcot és összeesett. Ekkor elmondása szerint egy láthatatlan alak „kézen fogta”, megnyugtatta, és pontosan elvezette a sötét füstön keresztül az egyetlen, még járható menekülőútig.
Magyarázat bélyegkép|Bár a jelenségre van tudományos magyarázat, sokan szentül hiszik, hogy a harmadik ember szindróma az őrangyalok létezését bizonyítja. A jelenséget több okkal is megpróbálták megmagyarázni, de a ma legelfogadottabb elmélet 2006- ban látott napvilágot egy agyműtét után; a páciens a beavatkozás során végig ébren volt, hogy monitorozni tudják agyának működését. A beteg - amíg fejéhez elektróda voltak hozzákötve - harmadik ember szindrómát élt át. De amint lecsatlakoztatták róla a gépezetet, az érzés azonnal elmúlt. Az elektróda ugyanis stimulálta az agy azon részét, amely az érzékszervekből beérkező információk alapján megállapítja, hogy a test hogyan helyezkedik el a térben. De ha ez a terület leáll, az elme összezavarodik, és leklónozza önmagát. Ezt a szemlélődő úgy éli meg, mintha egy külön személlyel lépne kapcsolatba (holott az valójában saját maga).
Jegyzetek