Az Admiralitás (oroszul: Здание Главного адмиралтейства) történelmi épületegyüttes Szentpétervár központjában, a Néva partján. Ez a város egyik legjelentősebb történelmi épülete és legismertebb jelképe, egyben az egyik legkorábbi, I. (Nagy) Péter cár megrendelésére emelt épület. Ma az Orosz Haditengerészet főparancsnokságának ad otthont; korábban az Orosz Birodalmi Haditengerészet Admiralitási Tanácsának székhelyeként működött.
Története Az Admiralitást 1704-ben, I. Péter cár uralkodása alatt alapították a Néva torkolatának közelében, eredetileg hadihajók építésére szolgáló, erődített hajógyárként. Elhelyezkedését stratégiai szempontok határozták meg: közvetlen kapcsolatban állt a Néva vízi útjaival, így lehetővé tette az épülő hajók gyors kijuttatását a Finn-öbölbe. Az egyszerű, katonai jellegű létesítményt földsáncok és öt bástya vette körül, amelyeket vizesárok védett, és hamar a fiatal orosz haditengerészet egyik legfontosabb központjává vált.Jelentősége Szentpétervár fejlődésével párhuzamosan nőtt: a 18. század folyamán többször átépítették és bővítették, ám ahogy a város köré nőtt, az eredetileg katonai célú erődítmény fokozatosan a központi városrész részévé vált, így fenntartása már nem volt indokolt.
Zaharov épülete A mai épületegyüttes a 19. század elején nyerte el végleges formáját: 1806-ban kezdődött nagyszabású átépítése Andrejan Zaharov építész tervei alapján, a munkálatok pedig 1823-ban fejeződtek be. Zaharov a korábbi épületet alapul véve monumentális, reprezentatív együttest tervezett, amely az empire stílus egyik jelentős szentpétervári alkotása lett; megtartotta a hajóépítéssel kapcsolatos funkció emlékét, ugyanakkor a cári főváros reprezentatív városképéhez igazította azt. Az épületegyüttes egy központi toronyból és az azt két oldalról körülvevő, hosszú, szimmetrikus szárnyakból áll; a Néva felé néző homlokzatot szigorú tengelyesség és monumentális lépték jellemzi. Az alsóbb szintek visszafogottabb kialakításával szemben a központi rész és a felső szintek gazdagabb klasszicista, illetve haditengerészeti motívumokkal díszített formát kaptak – mindez együttesen a birodalmi államhatalom és az orosz haditengerészet jelentőségét hangsúlyozta.
A torony és a hajófigura 225px|bélyegkép|balra|A vitorláshajót formázó szélkakas 225px|bélyegkép|balra|Az Admiralitás tornya. Egy ismeretlen művész metszete A Főadmiralitás legismertebb építészeti eleme a központi épület fölé emelkedő, 72 méter magas tűtorony, Szentpétervár egyik meghatározó tájékozódási pontja. Csúcsán aranyozott, vitorlás hajót formázó szélkakas látható – oroszul Korablik („kis hajó”) néven ismert –, amely a város tengeri jellegére és az orosz haditengerészet jelentőségére utal. A motívum már a 18. századi Admiralitáson is megjelent, és a jelenlegi épületegyüttes kialakításakor is megőrizték; aranyozott felülete a torony nagy magasságából messziről is jól látható, ezért az épület egyik legjellegzetesebb részlete. Itt fut össze a város három jelentős útvonala: a Nyevszkij proszpekt, a Gorohovaja utca és a Voznyeszenszkij sugárút.< Ez a városszerkezeti megoldás Szentpétervár klasszicista várostervezésének jellegzetes példája: az Admiralitás tornya nem csupán az épületegyüttes része, hanem a történelmi városközpont térszervezésének egyik központi eleme is. Az épület előtt elterülő Sándor-kert, valamint a Néva túlpartján és a környező tereken kialakított látványtengelyek tovább erősítik a Főadmiralitás jelentőségét.
Haditengerészeti szerepe Az Admiralitás eredeti funkciója a hajóépítés volt, és története során végig szoros kapcsolatban maradt az orosz haditengerészettel. A cári korszakban az Admiralitási Tanács egyik központjaként fontos szerepet töltött be az Orosz Birodalmi Haditengerészet irányításában. Az Admiralitási Kollégium 1718-tól az épület központi tornyában működött, és a flotta igazgatásának legfelsőbb szerve volt. A szovjet időszakban pedig haditengerészeti oktatási és igazgatási intézmények működtek benne: 1927 és 1998 között itt kapott helyet a haditengerészeti mérnökképzés, amelyet később Puskinba helyeztek át. Az épület 2009-ig a Leningrádi Haditengerészeti Bázis parancsnokságának is otthont adott, majd 2012-ben ide költözött vissza az Orosz Haditengerészet főparancsnoksága, amellyel az épület ismét a haditengerészet legfelsőbb vezetésének központjává vált.
Kulturális jelentősége A torony és a hajófigura számos városábrázoláson és műalkotáson megjelent, így a város tengeri identitásának egyik szimbólumává vált. A Szentpéterváron született Vladimir Nabokov 1933 májusában The Admiralty Spire címmel írt novellát.
Jegyzetek
Kategória:Szentpétervár építményei Kategória:Szentpétervár történelmi központja és a kapcsolódó műemlékegyüttesek Kategória:Orosz és szovjet haditengerészet Kategória:Neoklasszicista építészet Kategória:1705-ben átadott építmények Kategória:Hadi építmények