IX. Henrik vagy Fekete Henrik (németül Heinrich der Schwarze; 1075 – 1126. december 13., Ravensburg) Bajorország hercege 1120-tól haláláig.
Élete 180px|bélyegkép|balra|IX. Henrik képe az 1510-es weingarteni apátsági kódexben Henrik I. Welf bajor herceg (†1101) és felesége, Flandriai Judit (†1095, IV. Balduin flandriai gróf lánya) második fia volt. Felnőtté válását követően a család itáliai (estei) birtokait igazgatta.
1095 körül feleségül vette Magnus szász herceg lányát, Wulfhildét és a házasság révén megszerezte a Billung-család lüneburgi birtokainak egy részét (ebből lett később a braunschweig-lüneburgi Welfek hercegsége). Apósa 1106-ban fiúörökös nélkül halt meg és Henrik benyújtotta igényét Szászországra, de azt végül V. Henrik császár hű támogatója, Supplinburgi Lothár kapta meg. Henrik továbbra is a császár híve maradt és 1116-ban elkísérte őt itáliai útjára, amely során biztosították az elhunyt Matilda toszkánai őrgrófnő birtokainak birodalmi örökösödését.
Bátyja, II. Welf bajor herceg 1120-ban gyermektelenül meghalt és Henrik megörökölte a Bajor Hercegséget. 1122-ben Henrik részt vett a wormsi konkordátum megkötésében, amely véget vetett a német-római császár és a pápa közötti több évtizedes invesztitúraharcnak. Az 1120-as évek elején a weingarteni apátsággal megíratta családjának történetét, a Genealogia Welforum-ot (jórészt ebből merített a későbbi és részletesebb Historia Welforum). Ebben ösztönzőül hathatott rá a Welf-dinasztiához tartozó 10. századi konstanzi püspök, Konrád 1123-as szentté avatása, amely felkeltette érdeklődését családjának történet iránt és összeíratta a családi temetkezőhely sírjait is., esp. 167–168.
1125-ben V. Henrik császár törvényes örökös nélkül halt meg és kihalt a Száli-dinasztia. Az ezután tartott királyválasztáson Henrik először vejét, II. Stauf Frigyes sváb herceget támogatta; de végül korábbi riválisát, Supplinburgi Lothár szász herceget választotta,; feltehetően azért, mert az feleségül ígérte egyetlen lányát és örökösét, Gertrúdot Henrik fiának, akit szintén Henriknek hívtak. Az esküvőre 1127 májusában került sor. "Árulása" ellenségeskedést indított el a Welf és Stauf házak között, amely a 13. századig tartott.
A királyválasztáson győztes Lothár követelte a Száliak családi birtokait, de azok átadását Frigyes (V. Henrik leányági unokaöccse) megtagadta, emiatt a király birodalmi átok alá helyezte. Henrik herceg 1126-ban lemondott a trónról fia, X. Henrik javára és visszavonult az elődei által alapított weingarteni apátságba; valószínűleg nem akart részt venni veje megbüntetésében. Még abban az évben meg is halt és az apátságban temették el. Felesége, Wulfhilde 16 nappal később szintén elhunyt. "Fekete" melléknevét először csak a 13. században említették.
Családja Henriknek és Wulfhildének nyolc gyermeke született:
X. Henrik (†1139), bajor herceg Konrád (†1154. március 17.), cisztercita szerzetes, 1832-ben szentté avatták Judit († 1130/31), feleségül ment II. Frigyes sváb herceghez, Barbarossa Frigyes császár anyja Zsófia (1105–1145), feleségül ment III. Bertold zähringeni herceghez, majd I. Lipót stájer őrgrófhoz Matilda, feleségül ment IV. Diepold vohburgi őrgrófhoz, majd III. Gebhard sulzbachi grófhoz VI. Welf (†1191), spoletói herceg és toszkánai őrgróf Wulfhild (†1160 után), feleségül ment I. Rudolf bregenzi grófhoz
Jegyzetek
Források
Bernd Schneidmüller: Die Welfen. Herrschaft und Erinnerung (819–1252) (= Urban-Taschenbücher 465). Kohlhammer Verlag, Stuttgart etc., 2000, , pp. 149 ff. Sigmund Ritter von Riezler (1880). "Heinrich IX" . Allgemeine Deutsche Biographie Vol. 11. Leipzig: Duncker & Humblot. pp. 461–462. Kurt Reindel (1969). "Heinrich IX. der Schwarze". Neue Deutsche Biographie Vol. 8. Berlin: Duncker & Humblot. pp. 343–343.
Fordítás
Kategória:Bajor hercegek Kategória:1075-ben született személyek Kategória:1126-ban elhunyt személyek