I. János, melléknevén Talaiai , rövid ideig Alexandria pátriárkája volt III. Timótheosz Szalophakiólosz halála után, 482 júniusától decemberéig.

Élete A Jánosra vonatkozó legfontosabb források Euagriosz Szkholasztikosz és Zachariasz Rhétór egyháztörténeti művei, Libérátus karthágói diakónus Breviariuma, valamint az Acacii Gesta („Akakiosz tettei”) című, az akakioszi egyházszakadás római eseményeit ismertető mű. Elődjéhez hasonlóan János is a kanóposzi Metanoia-kolostorban, más néven a tabennészióta szerzetesek kolostorában volt szerzetes. III. Timótheosz Szalophakiólosz pátriárka idején az alexandriai egyház megasz oikonomosza (főigazgatója, gazdasági vezetője) volt, ezért természetes jelöltnek számított a pátriárkai tisztségre. János két alkalommal is követséget vezetett Zénón bizánci császárhoz Konstantinápolyba. Az egyik küldöttségben Gennadiosz hermopoliszi püspök társaságában vett részt, a másikra röviddel Szalophakiólosz halála előtt került sor. Küldetései során jó kapcsolatot alakított ki Illusszal, a magister officiorum tisztségviselőjével, ugyanakkor ellenségévé vált Akakiosz konstantinápolyi pátriárkának.

János 482 elején követte Szalophakióloszt az alexandriai pátriárkai székben. A Konstantinápolyba küldött korábbi követségek során megfogalmazott aggodalmak azonban hamarosan beigazolódtak. 482. június 28-án I. Zénón császár és Akakiosz konstantinápolyi pátriárka kihirdette az Henótikont, amelynek célja a monofizitákkal való egyházi megegyezés elősegítése volt. Ezzel párhuzamosan 481–482 telén megszakadt Zénón és Illus kapcsolata. Illus, akivel János korábban jó viszonyt ápolt, híveivel együtt elhagyta Konstantinápolyt, és Antiochiába vonult, ahol a keleti hadsereg főparancsnoki tisztségét, a magister militum per Orientem címet viselte. János pátriárkává választása után állítólag egy diplomáciai hibát is elkövetett: hivatalosan értesítette megválasztásáról a pápát és az antiochiai pátriárkát, de nem tájékoztatta Akakioszt, és így magát a császárt sem.

János ezzel elveszítette a császári udvar támogatását. Ráadásul határozottan támogatta a khalkédóni zsinatot, ezért nem volt hajlandó aláírni az Henótikont. Monofizita riválisa, III. Péter ezzel szemben elfogadta és aláírta az ediktumot. Péter ugyanakkor az Henótikont a szöveg eredeti szándékán túlmenően úgy értelmezte, mintha az teljes egészében hatályon kívül helyezte volna a khalkédóni zsinatot. Ennek eredményeként 482 vége előtt Jánost eltávolították az alexandriai pátriárkai székből, és helyére Pétert nevezték ki. Akakiosz konstantinápolyi pátriárka ezt követően közösségre lépett Péterrel.

János Rómába utazott, ahol III. Félix pápa támogatásban részesítette. A pápa követséget küldött Konstantinápolyba, majd 484 júliusában zsinatot hívott össze, amely elítélte az Henótikont, és kiközösítette Akakioszt, valamint Pétert. Az események nyomán alakult ki az úgynevezett akakioszi egyházszakadás Róma és Konstantinápoly között. János ezt követően Itáliában maradt, ahol III. Félix, majd I. Geláz pápa keleti egyházi ügyekkel foglalkozó tanácsadójaként működött. 489-ben, Akakiosz halálakor, majd 491-ben, Zénón halálakor is megpróbálta érvényesíteni az alexandriai pátriárkai székre vonatkozó igényét, de sikertelenül.

Libérátus szerint III. Félix pápa kárpótlásul Nola püspökévé nevezte ki. Ha ez az adat helytálló, János 496-ban vagy valamivel korábban halt meg, mivel 496-ban már egy másik püspököt, Serenust említenek Nola püspökeként.

Fordítás

Források Charles Pietri, « D'Alexandrie à Rome : Jean Talaïa, émule d'Athanase au Ve siècle », Christiana Respublica (Publications de l'École française de Rome), vol. 1, no 234,‎ 1997, p. 589-607 (lire en ligne [archive])

Kapcsolódó szócikkek Kopt pápák listája

Kategória:Kopt ortodox egyház Kategória:Kopt pápák Kategória:496-ban elhunyt személyek