Az anarcho-pacifizmus (vagy pacifista anarchizmus) az anarchizmus egyik radikális irányzata, amely a társadalmi hierarchiák és az állam teljes eltörlését hirdeti, miközben kategorikusan elutasítja az erőszak minden formáját mind a célok elérése, mind a mindennapi élet során. Az irányzat alapvető tézise szerint az állam önmagában az erőszak megtestesülése (háborúk, rendőri kényszer, börtönrendszer útján), ezért egy igazságos és szabad társadalom nem építhető fel erőszakos forradalom útján, mivel az erőszak alkalmazása óhatatlanul egy újabb elnyomó hatalmi struktúra kialakulásához vezet. bélyegkép|Anarchopacifista zászló
Története és gyökerei Az anarcho-pacifizmus gyökerei a korai vallási és filozófiai mozgalmakig nyúlnak vissza. Az irányzat első komoly hulláma a keresztény anarchizmushoz kötődik.
Keresztény anarchizmus és Tolsztoj
19. század végén Lev Tolsztoj orosz író és filozófus fektette le a modern pacifista anarchizmus alapjait. Tolsztoj Jézus Hegyi beszédéből indult ki, különösen a „ne álljatok ellen a gonosznak [erőszakkal]” elvből. Úgy vélte, hogy minden kormányzat, amely katonaságot és rendőrséget tart fenn, ellentétes a keresztény erkölccsel. Írásai (például Isten országa bennetek van) világszerte inspirálták a tekintélyelv-ellenes pacifistákat.
A 20. századi fejlődés
A 20. század folyamán az irányzat elszakadt a tisztán vallási alapoktól. Mahatma Gandhi indiai függetlenségi mozgalma, a szatjágraha (erőszakmentes ellenállás) és a decentralizált, önellátó faluközösségekre (szarvódaja) épülő jövőképe óriási hatást gyakorolt a nyugati anarchistákra, noha Gandhi maga nem nevezte magát anarchistának.
A két világháború között Bart de Ligt holland antimilitarista fogalmazta meg az irányzat egyik legfontosabb alapvetését: „Minél több a fegyveres erőszak, annál kevesebb a forradalom.” A második világháború után olyan gondolkodók és aktivisták formálták a mozgalmat, mint Robert Lax, Paul Goodman, valamint a Katolikus Munkásmozgalmat (Catholic Worker Movement) alapító Dorothy Day.
Fő elméleti tézisek
Cél és eszköz egysége
Szemben a marxista-leninista vagy az erőszakos anarchista (pl. „a tett propagandája”) irányzatokkal, az anarcho-pacifisták szerint a cél és az eszköz nem választható el egymástól. Ha a cél egy erőszakmentes, szabad társadalom, akkor az oda vezető útnak is erőszakmentesnek kell lennie. Az erőszakos forradalom csupán a hatalom birtokosait cseréli ki, de a hatalmi struktúrát magát nem semmisíti meg.
Az állam mint intézményesített erőszak
Az anarcho-pacifisták definíciója szerint az állam nem a társadalmi szerződés eredménye, hanem egy olyan monopólium, amely a fizikai erőszak legitim használatára épül. A háborúkat az államok indítják saját hatalmuk kiterjesztésére, a sorkatonaság pedig az egyéni szabadság végső elnyomása.
Gyakorlari módszerek és aktivizmus
Az anarcho-pacifisták a társadalmi változást nem parlamenti politikával vagy fegyveres felkeléssel, hanem a közvetlen cselekvés (direct action) békés formáival kívánják elérni:
Antimilitarizmus és lelkiismereti okokból történő szolgálatmegtagadás: A katonai szolgálat és a fegyverviselés teljes elutasítása. Adómegtagadás: A katonai és védelmi kiadásokra fordított adóteher megfizetésének megtagadása. Polgári engedetlenség: Igazságtalan állami törvények békés, de határozott megszegése. Alternatív intézmények építése: Önszerveződő közösségek, élelmiszer-szövetkezetek és autonóm terek létrehozása, amelyek függetlenek a piaci és állami struktúráktól (prefiguratív politika).
Kritikák Az irányzatot mind a hagyományos politikai oldalak, mind az anarchizmus más ágai (például az anarcho-kommunisták vagy az inszurrekcionalisták) részéről számos kritika éri:
Utopizmus és naivitás: A kritikusok szerint az erőszakmentesség képtelen megvédeni egy közösséget a külső, fegyveres agresszióval vagy a belső, autoriter bűnözői csoportokkal szemben.
A passzivitás vádja: Egyes radikálisok szerint az erőszak teljes elutasítása a fennálló elnyomó status quo fenntartását segíti, mivel megfosztja a munkásosztályt az önvédelem és a fegyveres felszabadítás lehetőségétől.
Lásd még
• Anarchizmus
• Pacifizmus
• Antimilitarizmus