Bardóczi Sándor (Hajdúnánás, 1973. szeptember 4. –) magyar tájépítész mérnök, település- és területrendezési tervező, szakíró, címzetes egyetemi docens. 2019-ben kérte fel Budapest új városvezetése a főtájépítészi feladatok ellátására; a főtájépítészi pozíció 2020-ban a Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal szervezetén belül önálló tájépítészeti szervezeti egység létrehozásával intézményesült.
Szakmai pályafutása során regionális és településtervezéssel, táj- és természetvédelemmel, városi zöldhálózatok és zöldinfrastruktúra tervezésével, közterület- és kerttervezéssel, valamint szakmai érdekképviselettel és szakírással foglalkozott. 2012-ben szakírói munkásságáért Ezüst Ácsceruza-díjat, 2022-ben Év Tájépítésze díjat, 2026-ban pedig Podmaniczky-díjat kapott.
Tanulmányai és pályakezdése
Felsőfokú tanulmányait a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Táj- és Kertépítészeti Karán végezte. 1997-ben szerzett abszolutóriumot, majd 1998-ban okleveles tájépítész mérnökként diplomázott .
Diplomamunkáját Tokaji Borút – a térség fejlesztésének eszköze címmel készítette. A dolgozat eredményeit később felhasználták a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi nevezési folyamatának előkészítésében.
Pályáját a VÁTI-nál kezdte, majd az Urbanitás Kft.-nél és az Ökoplan GIS Kft.-nél szerzett tervezői tapasztalatot. 2007-től önálló, illetve szabadúszó tervezőként dolgozott. Táj- és kertépítész vezető tervezői, települési zöldfelületi és tájrendezési, valamint területrendezési tervezői jogosultságokat szerzett. A Budapesti Építész Kamara tagja, és 2009-től a Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozatának vezetőségi tagjaként is tevékenykedett.
A Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karán meghívott előadóként a táj- és településrendezés oktatásában vett részt; szakmai életrajzai címzetes egyetemi docensként tüntetik fel.
Tervezői munkássága
Bardóczi pályájának első két évtizedében regionális tervezési, településrendezési, környezetvédelmi és tájépítészeti feladatokon dolgozott. Regionális kutatási és tervezési munkát végzett többek között a Szigetközben, a Duna magyarországi szakaszán, a Tisza térségében és Vas megyében. Sopronban, Budapesten, Komáromban, Egerben, Zala megyében és a budapesti agglomeráció településein településrendezési tervek, környezeti hatásvizsgálatok és településfejlesztési dokumentumok készítésében vett részt.
Jelentősebb regionális és települési munkái között szerepelt a Szigetköz vízpótlásával és a Duna rehabilitációjával kapcsolatos tervezés, Vas megye területrendezési terve, valamint a Tokaj-Hegyalja világörökségi előterjesztésének előkészítéséhez kapcsolódó munka.
A Levegő Munkacsoport szakmai életrajza szerint irányító társtervezőként vett részt többek között: a Népliget Akcióterületi Terv, a Margitszigeti Stratégia, a Rákos-patak XIII. kerületi szakaszának rehabilitációs tanulmányterve, az Országbíró lakótelep részvételi tervezésen alapuló rehabilitációs koncepciója, Balatonboglár integrált városfejlesztési stratégiája, valamint a máriagyűdi kegyhely környezetrendezési terve kidolgozásában.
Szakmai bemutatkozásaiban jelentősebb munkái között szerepel továbbá a XIII. kerületi AngyalZÖLD program, Óbuda-Békásmegyer integrált településfejlesztési stratégiája, valamint a polgári Kálvária-domb rekonstrukciója.
Munkásságának visszatérő eleme a közösségi, illetve részvételi tervezés. Az Országbíró lakótelep megújításának koncepciója és későbbi szakmai publikációi, illetve szerkesztett kiadványai is foglalkoztak a helyi közösségek bevonásával a városi környezet alakításába.
Szakmai közéleti tevékenysége
2003-ban alapító tagja lett a TÁGSZEM – Tájépítész Gondolkodók Szellemi Műhelyének, amely a magyar tájépítész szakma internetes szakmai fórumaként működött; a fórum moderálásában is részt vett.
A Levegő Munkacsoport szakértői testületében tájépítészeti, településrendezési és városi környezeti kérdésekkel foglalkozott.
A kortárs magyar tájépítészet periodikus bemutatását célzó TÁJodüsszeia kiállítás az ő kezdeményezésére jött létre. A kiállítás kurátori feladatait is ellátta, szerkesztette annak katalógusát, majd a 2010 és 2015 közötti időszak jelentős magyar tájépítészeti alkotásait bemutató 2015-ös TÁJodüsszeia kötetet.
Társalapítója és hosszú időn keresztül egyik szervezője volt az Év Tájépítésze Díjnak. A díj szervezésében végzett munkája miatt éveken keresztül összeférhetetlenségre hivatkozva nem vett részt a díjért folyó pályázatban. A szervezői tevékenységből való visszavonulása után 2022-ben maga is pályázott, és elnyerte az Év Tájépítésze Díjat.
Szakírói tevékenysége
A 2000-es évek közepétől rendszeresen publikál az Építészfórumon. Írásai elsősorban a tájépítészet, környezetrendezés, természet- és környezetvédelem, közterület-tervezés, urbanisztika, várospolitika és regionális politika kérdéseivel foglalkoznak.
Szakírói tevékenységének fontos eleme a tájépítészeti és várostervezési kérdések közérthető bemutatása és a városfejlesztési döntések szakmai kritikája. A 2012-es Ezüst Ácsceruza-díj laudációja addigi munkásságában 165 önálló publikációt és több mint 800 esszé terjedelmű szakmai hozzászólást említett.
2012-ben a Honi Művészetért Alapítvány szakírói tevékenységéért Ezüst Ácsceruza-díjjal tüntette ki.
Budapest főtájépítésze
2019-ben a főváros új vezetése kérte fel Budapest főtájépítészi feladatainak ellátására. A főtájépítészi pozíció a Főpolgármesteri Hivatal szervezetében 2020-ban vált hivatalossá, Bardóczi pedig az újonnan létrehozott tájépítészeti szervezeti egység első vezetője lett. Hivatali munkájának első időszakában az addig nem létező Tájépítészeti Osztály megszervezése és szakmai felépítése volt az egyik fő feladata.
A szervezeti egység feladata Budapest zöldfelületi stratégiájának és jövőképének kialakítása, valamint a fővárosi zöldinfrastruktúra fejlesztésével és fenntartásával kapcsolatos szakmai munka koordinálása lett.
Főtájépítészi szemléletének egyik hangsúlyos eleme, hogy a városi fasorokat a műszaki infrastruktúrával egyenrangú infrastruktúra-elemként kell kezelni. A faültetések és zöldfelület-fejlesztések tervezésében az ökológiai szempontok, a megfelelő termőhely és a hosszú távú fenntarthatóság erősebb érvényesítését képviselte.
Radó Dezső Terv
Főtájépítészi működésének egyik meghatározó stratégiai dokumentuma a Radó Dezső Terv, Budapest zöldinfrastruktúra-fejlesztési és -fenntartási akcióterve. A Fővárosi Közgyűlés által elfogadott terv a 2030-ig terjedő időszakra foglalja rendszerbe a fővárosi zöldinfrastruktúrával kapcsolatos feladatokat.
A 2022-es Év Tájépítésze-díjhoz kapcsolódó szakmai méltatás a főtájépítészi időszak első éveinek eredményei között emelte ki a Stockholm-módszerhez hasonló korszerű faültetési megoldások megjelenését, a biodiverz zöldfelületeket, a rakparti fásításokat, további zöldterületek védelem alá helyezését, valamint a kiemelt budapesti parkok részvételi szemléletű stratégiai tervezését.
A terv felülvizsgált változatát 2025-ben a fővárosi Zöld Budapest civil munkacsoport előtt is bemutatta; a Főpolgármesteri Hivatal ekkor főtájépítész, tájépítészeti osztályvezető megnevezéssel tüntette fel.
Szakmai irányok
Főtájépítészi és szakmai kommunikációjának visszatérő témái: a városi zöldinfrastruktúra hálózati szemléletű fejlesztése; a klímaadaptáció és a városi hőszigethatás mérséklése; a városi fák életfeltételeinek javítása; a talajok védelme és a korszerű faültetési technológiák alkalmazása; a csapadékvíz helyben tartása és hasznosítása; a biodiverzitás növelése; a természetközelibb, extenzívebb gyepgazdálkodás; a helyi jelentőségű természeti értékek védelme; a közparkok és zöldterületek részvételi tervezése.
Tervpályázati és bírálati tevékenysége
Főtájépítészként több budapesti építészeti, tájépítészeti és közterület-fejlesztési pályázat szakmai bírálatában vett részt.
2021-ben tagja volt a Nagykörút megújítására kiírt közösségi ötletpályázat szakmai zsűrijének, Erő Zoltán főépítész, Vitézy Dávid, Kádár Bálint és más városi, közlekedési és urbanisztikai szakemberek mellett.
2022-ben a Városháza Park tervpályázat bírálóbizottságának tagja volt. A főváros hivatalos pályázati dokumentációja főtájépítészként nevesítette a bizottság tagjai között.
A Városmajor megújítására kiírt tájépítészeti tervpályázat szakmai testületében szintén tagként vett részt.
A Rákosrendező jövőjét megalapozó mesterterv urbanisztikai és közterület-alakítási tervpályázat szakmai testületében ugyancsak tagként szerepelt.
2025-ben a Budapest Építészeti Nívódíja bírálóbizottságának tagja volt. A 2026-os díj bírálóbizottságában ismét tagként vett részt.
Oktatási és kutatási tevékenysége
A Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karán meghívott előadóként és a táj- és településrendezés szakoktatójaként vett részt az oktatásban. Szakmai életrajzai címzetes egyetemi docensként hivatkoznak rá.
Részt vett a Mőcsényi Mihály életművét feldolgozó kutatásban is. Gerzánics Annamáriával és M. Szilágyi Kingával közösen szerkesztette a 2021-ben megjelent MM_C: Mőcsényi Mihály – Egy polihisztor tájépítész. Tanulmányok és esszék Mőcsényi Mihály életéről című kötetet, amelynek egyik szerzője is volt.
Válogatott szerkesztett kiadványai
Bardóczi Sándor – Giczey Péter (szerk.): Kézikönyv a részvételi városmegújításról (2010). TÁJodüsszeia kiállítási katalógus – kurátor és szerkesztő. TÁJodüsszeia 2015 – a 2010–2015 közötti magyar tájépítészeti alkotásokat bemutató kötet szerkesztője. Bardóczi Sándor – Gerzánics Annamária – M. Szilágyi Kinga (szerk.): MM_C: Mőcsényi Mihály – Egy polihisztor tájépítész. Tanulmányok és esszék Mőcsényi Mihály életéről. TERC, Budapest, 2021. Bardóczi a kötet egyik szerzője is.
Díjai és elismerései
2012 – Ezüst Ácsceruza-díj. A Honi Művészetért Alapítvány szakírói tevékenységéért adományozta az elismerést; 2012-ben Gerle Jánossal együtt részesült a díjban. 2014 – az Év Tájépítésze Díj elnöki különdíja. A korabeli beszámolók szerint a Duna rehabilitációs tervezésében végzett munkája, valamint szakmai közéleti és közírói tevékenysége elismeréseként kapta. 2022 – Év Tájépítésze Díj. A szakmai zsűri 2022-ben Bardóczi Sándornak ítélte a díjat. 2026 – Podmaniczky-díj. A Ráday Mihály Város- és Faluvédő Szövetség 43. országos találkozójának budapesti nyitónapján részesült az elismerésben.
Szakmai szemlélete
Bardóczi szakmai és publicisztikai munkásságában a tájépítészetet az urbanisztikát, ökológiát, vízgazdálkodást, közlekedést, közterület-tervezést és társadalmi szempontokat összekapcsoló szakterületként kezeli. A települési zöldfelületeket nem elszigetelt parkok és kertek összességeként, hanem egymással kapcsolatban álló zöldinfrastruktúra-hálózatként értelmezi.
Főtájépítészi munkásságának egyik központi kérdése a városok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása, ezen belül a fák és talajok életfeltételeinek javítása, a csapadékvíz helyben tartása, a biológiai sokféleség növelése, valamint a hagyományos intenzív zöldfelület-fenntartási módszerek természetközelibb átalakítása.
Jegyzetek
További információk
Bardóczi Sándor írásai az Építészfórumon Bardóczi Sándor a Budapest Te+Én podcastban – Budapest.hu Bardóczi Sándor az év tájépítésze – Magyar Mezőgazdaság A tájépítészet kalapos királya – Octogon A Levegő Munkacsoport szakértői testülete
Kategória:Magyar tájépítészek Kategória:Magyar szakírók Kategória:1973-ban született személyek Kategória:Élő személyek