A szájüregi allergiaszindróma (angol nevén oral allergy syndrome, rövidítve OAS; a magyar szakirodalomban korábban „orális allergiaszindróma” néven is szerepelt) azoknak a szájüregi és torki tüneteknek az összefoglaló neve, amelyeket pollenallergiában szenvedő betegeknél nyers növényi élelmiszerek – főként gyümölcsök, zöldségek, olajos magvak és fűszerek – fogyasztása vált ki. A tünetegyüttes hátterében álló kórkép neve pollen–étel allergiaszindróma (PFAS, angolul pollen-food allergy syndrome), amelyet a brit szakirodalom pollen food syndrome néven említ. A szindróma úgynevezett 2-es osztályú (szekunder) táplálékallergia: az immunglobulin E (IgE) által közvetített érzékenyítés nem az élelmiszer elfogyasztásával, hanem a légutakon, a pollenek belélegzésével alakul ki. A pollenallergén ellen termelt IgE-ellenanyagok ezt követően felismerik a növényi élelmiszerek szerkezetileg hasonló (homológ) fehérjéit is, és azok elfogyasztásakor hisztamint szabadítanak fel a nyálkahártya hízósejtjeiből. A tünetek jellemzően a fogyasztást követő percekben jelentkeznek, az ajkak, a szájnyálkahártya, a nyelv és a torok viszketése, bizsergése vagy enyhe duzzanata formájában, és rendszerint rövid idő alatt maguktól megszűnnek. A kórkép ezért többnyire jóindulatú, azonban nem tekinthető kivétel nélkül veszélytelennek: egy összefoglaló közlemény adatai szerint a betegek 8,7%-ánál a szájüregen túlterjedő, szisztémás tünetek, 1,7%-ánál pedig anafilaxiás sokk is előfordult. A tünetek súlyosságát elsősorban az határozza meg, hogy a keresztreakciót melyik fehérjecsalád közvetíti: a hőre és a gyomorsavra érzékeny fehérjék (PR-10 fehérjék, profilinek) esetén a panaszok jellemzően a szájüregre korlátozódnak, és a hőkezelt élelmiszer általában tünetmentesen fogyasztható, míg a hőstabil nem specifikus lipidtranszfer-fehérjék (nsLTP) szisztémás reakciót is okozhatnak.
Elnevezés és fogalomtörténet A pollenallergia és a friss gyümölcsök fogyasztása utáni panaszok összefüggését elsőként Louis Tuft és George I. Blumstein írta le 1942-ben. Nyírfapollenre érzékeny, szénanáthás betegeiknél szájpadviszketést és a szájnyálkahártya duzzanatát figyelték meg friss gyümölcs fogyasztása után, míg a hőkezelt formák nem okoztak panaszt; a reaktivitást frissen préselt gyümölcslevekkel végzett bőrpróbákkal igazolták, és a jelenséget egy „labilis antigén” jelenlétével magyarázták. Az angol „oral allergy syndrome” (OAS) – magyarul szájüregi allergiaszindróma – kifejezést Amlot és munkatársai vezették be 1987-ben, gyűjtőfogalomként az élelmiszerek által kiváltott, az oropharyngealis régióra lokalizálódó IgE-mediált tünetek leírására. A fogalmat Ortolani és munkatársai szűkítették a pollenallergiához társuló gyümölcs- és zöldségérzékenységre; 1988-ban 262 szénanáthás beteg vizsgálatában mutatták ki a pollen- és élelmiszer-érzékenység jellegzetes társulásait, 1989-ben pedig 100 betegen igazolták, hogy a friss élelmiszerrel végzett szúrásos bőrpróba érzékenyebb a kereskedelmi kivonatokkal végzett tesztnél. A molekuláris allergológia fejlődésével nyilvánvalóvá vált, hogy az OAS csupán egy tünetegyüttes megnevezése, és nem utal a kórkép eredetére. Rudolf Valenta és Dietrich Kraft 1996-ban ezért javasolta a „pollen–étel allergiaszindróma” elnevezést, amely egyértelműen kifejezi, hogy másodlagos táplálékallergiáról van szó, amelynek előfeltétele az elsődleges légúti pollenszenzibilizáció. A jelenlegi nemzetközi állásfoglalások és irányelvek a kórkép egészére a pollen–étel szindróma, illetve PFAS megnevezést használják, a szájüregi allergiaszindróma (OAS) kifejezést pedig szűkebb értelemben, kizárólag a szájüregre korlátozódó tünettan jelölésére tartják fenn.
Előfordulás A PFAS gyakorisága a pollenallergiás populációban nagy szórást mutat, ami elsősorban a vizsgált földrajzi régió pollenflórájával, valamint a felmérések módszertani különbségeivel magyarázható. Egy szakirodalmi áttekintés szerint a közölt prevalenciaértékek felnőttek körében 13–58%, gyermekek körében 4,7–20% között mozognak. A nyírfapollen-allergiához társuló táplálékallergia a nyírfában bővelkedő nyugat- és közép-európai régiókban a leggyakoribb táplálékallergia-forma. A kórkép hagyományosan a serdülők és a felnőttek betegségének számított, mivel a légúti érzékenyítés kialakulásához évekig tartó, ismételt pollenexpozíció szükséges. Újabb vizsgálatok szerint azonban gyermekkorban is gyakori: egy dél-koreai felmérésben a pollinózisban szenvedő gyermekek 42,7%-át érintette. Európában jellegzetes észak–déli különbség figyelhető meg. Észak- és Közép-Európában a bükkfavirágúak rendjébe tartozó fák, elsősorban a nyír pollenje a fő szenzibilizáló, és a keresztreakciókat túlnyomórészt hőérzékeny PR-10 fehérjék közvetítik. A mediterrán térségben a nyír hiányzik vagy ritka, a szenzibilizációban a platán, az olajfa és a gyomnövények pollenjei, valamint maguk az élelmiszerek játszanak nagyobb szerepet; itt a hőstabil lipidtranszfer-fehérjékhez kötődő, úgynevezett LTP-szindróma a leggyakoribb elsődleges táplálékallergia.
Kórmechanizmus A keresztreaktivitás molekuláris feltételei A keresztreaktivitás alapja a szerkezeti és aminosav-szekvenciális hasonlóság: a rokon fehérjék közötti klinikailag jelentős keresztreakció jellemzően 70% fölötti szekvenciaazonosság esetén várható, 50% alatti azonosságnál ritka. A lineáris szekvencia azonban nem az egyetlen meghatározó tényező, mert az IgE-kötődést a fehérje háromdimenziós szerkezete, azaz a térbeli felszíni epitópok hasonlósága is lehetővé teheti. Epitópok és a tünetek súlyossága A klinikai kép szempontjából döntő, hogy az IgE milyen típusú epitópot ismer fel. A lineáris epitópok – az aminosavak folyamatos láncolatai – ellenállnak a hőkezelésnek és az emésztésnek, ezért az így felismert allergén a tápcsatornából felszívódva szisztémás reakciót is kiválthat. A pollen–étel keresztreakciók többségét ezzel szemben konformációs epitópok közvetítik, amelyek a fehérje térbeli feltekeredéséből adódnak, és hő, illetve a gyomor savas-proteolitikus környezetének hatására elveszítik szerkezetüket. Ez magyarázza a kórkép jellegzetes lefolyását: a nyers élelmiszer a szájnyálkahártyán még reakciót vált ki, a gyomorba érve azonban az allergén szerkezete felbomlik, így szisztémás tünetek általában nem alakulnak ki, és a főzött vagy sütött étel tünetmentesen fogyasztható.
A keresztreakciót közvetítő fehérjecsaládok PR-10 fehérjék A PR-10 (pathogenesis-related protein 10) család prototípusa a nyírfapollen fő allergénje, a Bet v 1; a családba 15–17 kDa molekulatömegű, a növényekben stresszhatásra termelődő, hidrofób zsebet tartalmazó fehérjék tartoznak. Homológjaik számos növényi élelmiszerben megtalálhatók: az almában (Mal d 1), a cseresznyében (Pru av 1), a mogyoróban (Cor a 1), a sárgarépában (Dau c 1), a zellerben (Api g 1), a szójában (Gly m 4) és a földimogyoróban (Ara h 8). A földimogyoró Ara h 8 allergénjének szerkezetvizsgálata igazolta a Bet v 1-hez hasonló térszerkezetet és ligandumkötő üreget. Mivel ezek a fehérjék hőérzékenyek és a pepszin könnyen lebontja őket, a hozzájuk köthető panaszok jellemzően a szájüregre korlátozódnak. Kivételek azonban ismertek: nyírfapollen-allergiás betegeknél a szója PR-10 fehérjéje (Gly m 4, korábbi nevén SAM22) nagy mennyiségű szójaital vagy szójaizolátum elfogyasztása után súlyos, akár anafilaxiás reakciót is kiválthat, és a zeller szintén a súlyosabb reakciók egyik ismert kiváltója. A PR-10 fehérjék diagnosztikai jelentősége abban is áll, hogy elkülönítik a jóindulatú keresztérzékenységet a valódi, elsődleges táplálékallergiától: földimogyoró esetén az Ara h 8 iránti érzékenység jellemzően enyhe szájüregi panaszt jelez, míg a magtároló fehérje Ara h 2 iránti érzékenység anafilaxia kockázatával jár. Profilinek A profilinek 12–15 kDa méretű, aktinkötő fehérjék, amelyek minden eukarióta sejtben megtalálhatók, és a sejtváz működésében betöltött alapvető szerepük miatt evolúciósan igen konzervatívak; a különböző növényfajok profilinjei között a szekvenciaazonosság általában meghaladja a 75%-ot. Emiatt a klasszikus panallergének közé tartoznak. Legismertebb légúti képviselőik a nyír Bet v 2, a fekete üröm Art v 4 és a parlagfű Amb a 8 profilinje. A profilinérzékenység igen gyakori, klinikai jelentősége azonban változó, sok esetben tünetmentes marad; ha panaszt okoz, az jellemzően szájüregi tünet sárgadinnye, görögdinnye, paradicsom, banán vagy citrusfélék fogyasztása után. A profilinek erősen hő- és emésztésérzékenyek, ezért szisztémás reakciót ritkán váltanak ki. Nem specifikus lipidtranszfer-fehérjék A PR-14 családba tartozó nem specifikus lipidtranszfer-fehérjék (nsLTP) 7–10 kDa méretű, bázikus polipeptidek, amelyek a növényi kutin- és viaszréteg felépítéséhez szükséges lipideket szállítják. Szerkezetüket négy diszulfidkötés stabilizálja, ezért ellenállnak a hőkezelésnek és a gyomor-bél rendszer emésztőenzimjeinek is. Kísérletesen kimutatták, hogy az őszibarack Pru p 3 allergénjének IgE-kötő képességét sem az autoklávban végzett hőkezelés, sem az azt követő mikrohullámú és ultrahangos kezelés nem szüntette meg. Az nsLTP-érzékenység klinikai súlyossága ennek megfelelően eltér a PR-10 és profilin által közvetített keresztreakciókétól: a mediterrán térségben leggyakoribb LTP-szindróma szisztémás tünetekkel, csalánkiütéssel és anafilaxiával is járhat, amelynek kialakulásában társtényezők – fizikai terhelés, nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, alkohol – is szerepet játszanak. A pollen felőli érzékenyítés útja jellemzően a fekete üröm Art v 3 vagy a platán Pla a 3 lipidtranszfer-fehérjéje; a zeller Api g 2 allergénje mind az Art v 3-mal, mind a Pru p 3-mal keresztreakcióba lép. Egy kínai vizsgálatban az ürömpollen-allergiához társuló táplálékallergiában a tünetek súlyossága a lipidtranszfer-fehérjék iránti érzékenységgel mutatott összefüggést. További allergéncsaládok Az utóbbi években további fehérjecsaládok kerültek a klinikai érdeklődés középpontjába, köztük a gibberellinszabályozott fehérjék (GRP) és a taumatinszerű fehérjék. Kelet-Ázsiában például a japán cédrus pollenjének Cry j 7 allergénje és a paprika Cap a 7 fehérjéje között írtak le klinikailag jelentős keresztreakciót. Jellegzetes pollen–élelmiszer társulások + A leggyakoribb pollen–élelmiszer keresztreakciók és molekuláris hátterük Elsődleges pollen Fő allergéncsalád Jellemző kiváltó élelmiszerek Hőstabilitás, tünetek nyír, éger, mogyorófa (bükkfavirágúak) PR-10 (Bet v 1-homológok), profilin alma, körte, cseresznye, őszibarack, sárgarépa, zeller, mogyoró, mandula, szója, kivi hőérzékeny; jellemzően szájüregi tünetek, a főtt étel általában tolerálható pázsitfüvek profilin, PR-10 paradicsom, sárgadinnye, görögdinnye, burgonya, földimogyoró hőérzékeny; jellemzően szájüregi tünetek fekete üröm nsLTP (Art v 3), profilin (Art v 4) zeller, sárgarépa, fűszerek (kömény, koriander, ánizs, bors, paprika), napraforgómag, mustár részben hőstabil; szisztémás reakció is előfordul parlagfű profilin (Amb a 8) és egyéb komponensek sárgadinnye, görögdinnye, banán, uborka, cukkini, tök hőérzékeny; jellemzően szájüregi tünetek olajfa, platán nsLTP (Ole e 7, Pla a 3) őszibarack és egyéb rózsafélék, olajos magvak hőstabil; szisztémás reakció kockázata
Tünetek és lefolyás A panaszok a kiváltó nyers élelmiszer elfogyasztása után néhány perc alatt jelentkeznek: az ajkak, a nyelv, a szájpad és a torok viszketése, bizsergése, égő érzése, ritkábban körülírt duzzanata. A tünetek általában rövid idő alatt, kezelés nélkül is megszűnnek. Ritkábban orrfolyás, kötőhártya-tünetek, csalánkiütés, hasi panaszok vagy nehézlégzés is kísérheti a reakciót, és kivételesen anafilaxia is előfordul; utóbbi elsősorban a hőstabil allergénekhez, valamint az olajos magvakat, a szójaitalt és a zellert érintő reakciókhoz köthető. Egyes betegeknél a tünetek a megfelelő pollenszezonban kifejezettebbek, azon kívül mérsékeltebbek vagy elmaradnak.