Salusinszky Gyula (Balázsfalva, 1885. március 17. – Ljubljana, 1939. július 18.) magyar ügyvéd és bankvezető. Az Est-lapok jogtanácsosa, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. igazgatósági tagja, valamint a Lloyd Bank alelnöke és vezérigazgatója volt. Ügyvédként több jelentős sajtó-, gazdasági és közéleti ügyben vett részt. Az 1920–1921-es Tisza-perben Fényes László védelmét látta el. Miklós Andor legközelebbi munkatársainak egyike volt, halála után végrendeletének végrehajtásában is részt vett.
Élete és családja
Salusinszky Gyula 1885-ben született az erdélyi Balázsfalván, Salusinszky Samu és Trattner Fáni gyermekeként. Apja szerény anyagi körülmények között élő cipészmester volt. Kempelen Béla családtörténeti munkája „szegénysorsú cipészmesterként” említi apját, és kiemeli, hogy fiai később jelentős társadalmi pozíciókba emelkedtek.
Bátyja, Salusinszky Imre (1883–1946) újságíró és szerkesztő volt, aki fiatalon került az újságírói pályára, 1910-ben pedig „Az Est” segédszerkesztője lett. Később a lap felelős és főszerkesztőjeként működött.
Gyula jogi pályára lépett. Egy 1911. március 7-én kelt levél tanúsága szerint ekkor Belényesen élt, ugyanakkor már kapcsolatban állt Az Est körével. Később Budapesten folytatott ügyvédi gyakorlatot.
Felesége Oesterreicher Lili (1893–1975) volt. Házasságukból három gyermek született: István, Endre és Marika. Fiuk, Salusinszky István (1918–1984) jogász, diplomata és bankvezető lett.
Ügyvédi pályája
Salusinszky Budapesten jelentős ügyvédi praxist épített ki. Kempelen Béla az 1930-as években „egyike a legnagyobb forgalommal bíró ügyvédeknek” megfogalmazással jellemezte.
Tevékenysége szorosan összekapcsolódott a korszak sajtó-, könyvkiadói és gazdasági életével. Az Est-lapok jogtanácsosaként működött, emellett több részvénytársaságban vállalt vezető vagy igazgatósági szerepet.
A Tisza-per
Salusinszky egyik legismertebb ügyvédi szereplése az 1920–1921-ben zajló Tisza-per volt. A Tisza István meggyilkolásával összefüggésben megvádolt újságíró, Fényes László védelmét látta el.
Védőként részt vett a bizonyítási eljárásban és a tanúk kihallgatásában. Fényes Lászlót a perben végül felmentették.
A Tisza-per 1921-es főtárgyalásán Vasadi Ottó fényképet készített Salusinszkyról a budapesti Királyi Büntető Törvényszék Markó utcai épületében. A fényképet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye őrzi.
Az Est és az Athenaeum
Salusinszky hosszú időn keresztül Az Est-lapok jogtanácsosa volt. A sajtókonszernhez fűződő kapcsolata bátyja, Salusinszky Imre révén is szoros volt, aki Az Est vezető szerkesztői közé tartozott.
Az első világháború végén Salusinszkyt beválasztották az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. igazgatóságába. Az Athenaeum történetéről szóló korabeli összefoglaló báró Kohner Jenő, Miklós László és Sebestyén Arnold mellett név szerint említi dr. Salusinszky Gyulát az új igazgatósági tagok között.
Salusinszky tevékenysége révén a korszak irodalmi életével is kapcsolatba került. 1920. december 30-án nála jött létre az a megállapodás, amely Babits Mihály Az Est-lapokban történő publikálását szabályozta. Az irodalomtörténeti szakirodalom ebben az összefüggésben Az Est-lapok jogtanácsosaként és az Athenaeum vezetőségi tagjaként azonosítja.
Az Est jogtanácsosaként sajtójogi ügyekben is eljárt. Ő látta el a lap képviseletét az 1921-ben kirobbant úgynevezett „ál-Az Est” ügyben.
Miklós Andor bizalmi körében
Salusinszky Miklós Andor, Az Est alapítója és a korszak egyik legjelentősebb sajtóvállalkozója legközelebbi munkatársainak egyike volt.
Miklós Andor 1933-ban bekövetkezett halálakor teljes vagyonát özvegyére, Gombaszögi Fridára hagyta. Végrendeletének végrehajtásával három legközelebbi munkatársát bízta meg: Salusinszky Imrét, aki átvette a konszern szellemi irányítását, Vadnai Bélát, a kiadóhivatal vezetőjét, valamint dr. Salusinszky Gyulát, a vállalat jogtanácsosát.
Salusinszky az Athenaeum jogi képviseletét később is ellátta. A Palladis által az Athenaeum ellen szerzői jogbitorlás és tisztességtelen verseny miatt indított per 1936. január 28-i tárgyalásán az Athenaeum képviselőjeként járt el.
Gazdasági tevékenysége
Lloyd Bank
Ügyvédi tevékenysége mellett Salusinszky a pénzügyi életben is jelentős szerepet vállalt. 1923-ban a Lloyd Bank igazgatósága helyettes elnökké választotta, egyúttal az intézet vezérigazgatójává nevezte ki.
A későbbi gazdaságtörténeti szakirodalom a Lloyd Bank alelnökeként és jogtanácsosaként is említi.
Herendi Porcelángyár
Salusinszky a Herendi Porcelángyár Rt. igazgatóságának is tagja volt. A társaság részvénytársasággá történő átszervezésében a Lloyd Bank is szerepet vállalt.
A Herendi Porcelángyár történetét feldolgozó kutatás Salusinszkyt a Lloyd Bank alelnökeként és jogtanácsosaként azonosítja, aki a pénzintézeti érdekeltséget képviselte a porcelángyár igazgatóságában.
Igazgatósági tagságáról 1926-ban mondott le.
Halála és sírhelye
Salusinszky Gyula 1939 júliusában Jugoszláviában tartózkodott. Közlekedési baleset érte: egy gépkocsi elütötte, amikor az úttesten haladt át. Súlyos sérüléseket szenvedett, és 1939. július 18-án belső vérzés következtében meghalt. Szabó Lőrinc levelezésének kritikai jegyzete ugyancsak megörökítette halálának körülményeit.
Ugyanez a forrás ügyvédi irodájának működéséről is megőrzött egy adatot: Salusinszky irodája díjmentesen kezelte a Mikes-féle tízezer dolláros biztosítási összeget, amelyet kamatra helyezett, és annak hozamából havi jövedelmet biztosított. Salusinszky halála után helyettese, Timár István megszüntette ezt a gyakorlatot.
Salusinszky Gyulát Budapesten, a Kozma utcai izraelita temetőben helyezték nyugalomra. Sírja a 113D parcella 11. sírhelyén található. Később ugyanitt helyezték nyugalomra feleségét, Oesterreicher Lilit (1893–1975) is.
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar bankárok Kategória:1885-ben született személyek Kategória:1939-ben elhunyt személyek Kategória:Közúti balesetben elhunyt személyek Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek