II. Kallisztosz Xanthopulosz (), konstantinápolyi pátriárka (1397), bizánci hészüchaszta szerzetes és aszketikus író, valamint az Ignatiosz Xanthopulosszal közösen alapított kolostor idősebb testvére és társszerzője.

Élete II. Kallisztosz Xanthopuloszról és testvéréről, Ignatioszról rendkívül kevés életrajzi adat maradt fenn. II. Kallisztosz Xanthopulosz és Ignatiosz Konstantinápolyban született. Mindketten remeteként éltek az Athoszon, amíg létre nem hoztak egy kisebb szerzetesi közösséget, majd a Xanthopuloszok kolostorát. Ebben a kolostorban valószínűleg maga Szent Simeon, Thesszaloniki érseke is megfordult, aki közelebbről ismerte II. Kallisztoszt és Ignatioszt.

Szent Simeon a következőket írja a testvérekről: „Bár a királyi város [Konstantinápoly] sarjai voltak, mindent elhagyva először ártatlanul és magányosan, engedelmességben éltek, majd együtt, elválaszthatatlanul, aszketikusan és mennyei módon élve… az élet világosságaiként tűntek fel, akik magukban hordozzák az élet igéjét. A megszenteltek közül talán senki másnál jobban mutatták meg a Krisztusban való egységet és szeretetet, olyannyira, hogy soha nem lehetett közöttük még a legkisebb nézet- vagy szokásbeli különbséget, sem akár egy pillanatnyi szomorúságot sem látni, ami az emberek között szinte elkerülhetetlen.”

A Xanthopuloszok kolostorának pontos helye ismeretlen. Kezdetben egyszerűen „kellának” (szerzetesi cellának) nevezték, azonban a 14. század végén – a 15. század elején Konstantinápoly egyházi életének egyik legfontosabb központjává vált. A kolostorban élt legismertebb személyek közé tartozott Makariosz hieromonachosz, II. Manuél bizánci császár gyóntatója, valamint II. Izidor konstantinápolyi pátriárka. A 15. század első éveiben a Xanthopuloszok kolostorának scriptoriuma fontos szerepet játszott Nikolaosz Kavaszilas és Démétriosz Kydónész műveinek terjesztésében; ezeket Ioaszaphosz nevű másoló írta le. A korszak számos jelentős egyházi személyisége kapcsolatban állt a Xanthopuloszok kolostorával. Iszidorosz pátriárka és Szent Simeon Thesszaloniki mellett ide tartozott Makariosz Ankirai, Szent Márk Eugenikosz, Epheszosz metropolitája, valamint a latinbarát Manuél Kalékasz is.

1397. május 17-én II. Kallisztosz Xanthopuloszt pátriárkává választották, és hitvallást tett. Püspöki-pátriárkai szolgálata azonban mindössze három hónapig tartott, mivel hamarosan meghalt. Ignatiosz Xanthopuloszról Szent Simeon szavain kívül szinte semmilyen adat nem maradt fenn. Valószínűleg túlélte idősebb testvérét, és a Xanthopuloszok kolostorának lelkiatyja lett. Erre utal Szent Simeon Thesszaloniki kolostorfőnökéhez, Makarioszhoz írt levele, amely 1423-ban keletkezett. Mindenesetre Ignatiosz még Szent Simeon életében meghalt, vagyis 1429 előtt.

II. Kallisztoszt és Ignatioszt már közvetlen kortársaik is „szentnek” (ἅγιοι) és „isteninek” (θείοι) nevezték. Így említi őket Iszidorosz Thesszaloniki és Szilveszter Szüropulosz is. Mindazonáltal a testvérek tényleges szentként való tiszteletének nyomai egészen a 18. századig nem találhatók. Ekkor Athosz-hegyi Szent Nikodémosz a a „Szinaxárionban” november 22-ét II. Kallisztosz Xanthopulosz emléknapjaként jelölte meg. Valójában azonban november 22. egy bizonyos Kallisztosz szerzetes emléknapja. Ez az emléknap jóval régebbi a 14. századnál: már a 13. századi görög–athoszi szinaxárionokban is megtalálható.

Műve Kallisztosz fő műve a testvérével, Ignatiosszal közösen írt „Módszer és pontos szabály a csendes és szerzetesi életet választók számára”, amely száz fejezetből áll. A mű 2. fejezetéből megtudjuk, hogy a „Száz fejezetből álló mű” (Hekaton) a hagyományos „fejezetek” (kephalai) műfajában született. A szerzők kolostorának egyik szerzetese kérte őket arra, hogy tanítást és szabályt adjanak neki írásos formában (πολλάκις ἐπῄτησας λόγον καὶ κανόνα ἔγγραφον), hogy azt ő és más testvérek is felhasználhassák lelki életükben.

A „Száz fejezet” sajátos, témák szerint összeállított, kommentárokkal ellátott florilégium, vagyis szemelvénygyűjtemény. A gyűjtemény tekintélyes forrásai elsősorban az első évezred egyházi szerzői és szentatyái: Pontoszi Evagriosz, Nílusz Anküranosz neve alatt; Szent Izsák, a szír; Diadokhosz Phótikéi; Szent Barszanuphiosz és Szent János „Kérdések és válaszok” című műve; Szent János Klimakosz; Dorotheosz gázai szerzetes; Aranyszájú Szent János; Damaszkuszi Szent János; valamint más szerzők. A „Száz fejezet” világosan felépített tematikus szerkezetével a bizánci misztika késői korszakának kiváló példája. Az ókori és a szerzők korában élő aszketikus hagyományok szintézisét adja, amelyben központi helyet foglal el a Jézus-ima, valamint az ahhoz kapcsolódó pszichofizikai módszerek.

Fordítás

Források Deutsche Nationalbibliothek Record #118827189 // Gemeinsame Normdatei — 2012—2016. названий так через монастир Ксенфопул звідки він прийшов Sym. Thessal De sacr. precat. 295 // PG. 155. Col. 544 Miklosich, Müller. Vol. 2. P. 292—295; ср.: RegPatr, N 3052 див.: Balfour D. Politico-historical Works of Symeon Archbishop of Thessalonica (1416/17 to 1429). W., 1979. P. 91.l.19, 21; 92. l. 7, 15; 93. l. 3; а также: P. 285. (Wiener byzant. Stud.; 13) Callist. Xanth. Method // Θιλοκαλία. Τ. 4. Σ. 197—295 = PG. 147. Col. 636—812; рус. пер.: Добротолюбие. Т. 5. С. 329—456; итал. пер.: Rigo. 2008. P. 669—786 Meth. et reg. 37, 52 // PG. 147. Col. 708BC, 733D — 736A Сар. 30 = Doct. 10; Cap. 35 = Doct. 15 Сергій Спаський. Місяцеслов. Т. 2. С. 362 ГИМ. Син. греч. № 369, 390; см.: Владимир (Филантропов). Описание. С. 527

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1397-ben elhunyt személyek