Urmuz (Demetru Dem. Demetrescu-Buzău; Curtea de Argeș, 1883. március 17. – Bukarest, 1923. november 23.) román író, ügyvéd és köztisztviselő, aki kultikus hőssé vált Románia avantgárd színterén. Szétszórt munkássága, amely abszurd rövidprózából és versekből állt, új műfajt nyitott a román irodalomban és humorban, és több generációra megragadta a modernisták képzeletét. Az Urmuz féle Bizarr (vagy Furcsa) Oldalak nagyrészt függetlenek voltak az európai modernizmustól, bár némelyiket a futurizmus is kiválthatta; a nonszensz versek, a fekete komédia, a nihilista tendenciák és a tudatalatti elmébe való betekintés felértékelését ismételten a dadaizmus és az abszurd színház fejlődésére gyakorolt hatásként emlegették. Az olyan egyes darabok, mint a Pâlnia și Stamate, az Ismaïl și Turnavitu, az Algazy & Grummer vagy a Fuchsiada, paródiatöredékek, amelyek szörnyű és alakváltó lényekkel foglalkoznak hétköznapi környezetben, és olyan technikákat hirdetnek, amelyeket később a szürrealizmus is átvett.
Urmuz életrajza a középiskolai különcsége és a nyilvános öngyilkossága között nagyrészt rejtélyes maradt, és néhány együttérző beszámolót szándékosan megtévesztőnek írtak le. Munkáinak homályos képei számos eltérő értelmezést eredményeztek. Ismeretes, hogy az 1910-es évek közéletének szatirikusaként, valószínűtlen konzervatívként és nosztalgikusként, illetve érzelmileg távolságtartó ezoterikusként olvasták.
Urmuz életében történeteit csak színész barátja, George Ciprian adta elő, és a Cuget Românesc újság publikálta válogatások formájában, Tudor Arghezi modernista író támogatásával. Ciprian és Arghezi közösen teremtették meg a kapcsolatot Urmuz és a feltörekvő avantgárd között, Urmuz-t népszerűsítő tevékenységüket később olyan személyiségek erősítették, mint Ion Vinea, Geo Bogza, Lucian Boz, Sașa Pană és Eugène Ionesco. Az 1930-as évek végétől Urmuz az elit kritikusok érdeklődésének középpontjába is került, akik vagy üdvözölték a 20. századi irodalomban, vagy bohóckodó szélhámosként utasították el. Addigra tevékenysége inspirálta a Bogza által szerkesztett, azonos nevű avantgárd magazint, valamint Ciprian Capul de rățoi (Kacsafej, 1938) című drámáját is.
Név Urmuz születési neve teljes egészében Dimitrie Dim. Ionescu-Buzeu (vagy Buzău) volt, amit még gyermekkorában Dimitrie Dim. Dumitrescu-Buzeu-ra változtattak, majd később Demetru Dem. Demetrescu-Buzău néven rögzült. Radu Cernătescu, "Noi argumente pentru redeschiderea "cazului Urmuz' " , in România Literară, Nr. 27/2010Sandqvist, p.221 A Demetrescu vezetéknév valójában egy román patronímia volt, az -escu képzőt használva: apja Dimitrie (Demetru, Dumitru) Ionescu-Buzău néven volt ismert.Deligiorgis edition, p.5Nicolae Moisescu, "Primarii orașului Curtea de Argeș între anii 1877–2009 și realizările lor pe timpul mandatului", in Muzeul Municipal Curtea de Argeș. Studii și Comunicări, Vol. V, 2013, p.139 A hozzáfűzött Buzău, eredetileg Buzeu névmás megerősíti, hogy a család gyökereit a névadó városig vezették vissza.Vasile Andru, "Urmuz – A Great Innovator in Spite of Himself (Urmuz and Anti-Literature as Hyper-Life)", in Plural Magazine, Nr. 19/2003 George Ciprian szerint a Ciriviș (a cerviș egy változata, románul „olvadt zsír”) és a MiticăMitică egy kitalált karakter, aki Ion Luca Caragiale román író számos vázlatos történetében szerepel. (a Dumitru beceneve) neveket az író még iskolás korában alkotta meg, míg az Urmuz-t „később”.Ciprian, p.40
Az író neve valójában nem saját kívánságából ered, hanem Arghezi választotta ki és erőltette rá a nyilvánosságra, mindössze egy évvel azelőtt, hogy Urmuz öngyilkos lett.Cernat, Avangarda, p.340; Deligiorgis edition, p.5; Sandqvist, p.221 Vasile Iancu, "Avangardiștii de ieri și de azi" , in Convorbiri Literare, May 2005 Geo Șerban, "Cursă de urmărire, cu suspans, prin intersecțiile avangărzii la români", in Lettre Internationale Romanian edition, Nr. 58, Summer 2006 Gabriela Ursachi, "Martie" , in România Literară, Nr. 12/2003 A Hurmuz írásmód, amikor az íróra utaltak, népszerű volt az 1920-as években, de azóta hibásnak minősítették. Az Ormuz változatot, amelyet néha Urmuzként fordítanak, A. L. Zissu aktivista és regényíró álnévként is használta. "Situația creatorilor de artă și literatură, în anii Holocaustului", in Realitatea Evreiască, Nr. 237 (1037), September 2005, p.9; Liviu Rotman (ed.), Demnitate în vremuri de restriște, Editura Hasefer, Federation of Jewish Communities of Romania & Elie Wiesel National Institute for Studying the Holocaust in Romania, Bucharest, 2008, p.175.
A [h]urmuz szó, melyet a nyelvészek a román szókincs érdekes kiegészítéseként magyaráznak, C. Lacea, "Curiozități semantice", in Transilvania, Nr. 10-12/1914, p.469 (digitized by the Babeș-Bolyai University Transsylvanica Online Library) általában "üveggyöngyöt", "drágakövet" vagy "hóbogyót" jelent. Keleti csatornákon keresztül került a nyelvbe, és ezek a jelentések végső soron az iráni Hormuz-szigeten zajló nemzetközi gyöngykereskedelemre utalnak. Vasile Andru antropológus és esszéíró egy másodlagos, szkatológiai jelentést emel ki: a cigány nyelvben, a román szleng egyik forrása, az urmuz, „gyöngy”, „ürülék” jelentésre mutálódott. Egy alternatív etimológiát, amely kizárólag a szerző álnevére vonatkozik, Ioana Pârvulescu író és tudós vetett fel. Ez két ellentmondásos kifejezés kombinációját javasolja: az ursuz ("mogorva") és az amuz ("szórakoztatok").
Életrajza Gyermekkora Mitică egy középosztálybeli család legidősebb fia volt: apja, akit Ciprian „alacsonynak és gonosznak” (om scund și ciufut) írt le,Ciprian, p.40. According to Sandqvist (p.224), the man was "extremely authoritarian". az 1890-es években a Curtea de Argeș Kórház igazgatója volt. Szabadidejében idősebb Ionescu-Buzeu klasszikakutató, folklorista és aktív szabadkőműves is volt. Felesége, az író édesanyja, Eliza (született Pașcani) volt, Cristien Pascani orvos, vegyész és a Párizsi Egyetem professzorának a nővére.Sandqvist, p.224 Urmuznak számos más testvére is volt (Ciprian szerint „sokan”), akik közül a legtöbb lány volt. Urmuz egyik nővére, Eliza (asszonyneve Vorvoreanu) később a szerző gyermekkorával és serdülőkorával kapcsolatos információforrásnak számított.Blaga, p.324, 326; Cernat, Avangarda, p.91–92, 339–340, 352
A későbbi Urmuz az észak-munténiai Curtea de Argeș városában született, és ötéves korában egy évet töltött Párizsban a szüleivel.Călinescu, p.888; Deligiorgis edition, p.5 A család végül Románia fővárosában, Bukarestben telepedett le, ahol édesapja higiéniai tanár volt a Matei Basarab Nemzeti Főiskolán, később városi egészségügyi felügyelő, és házakat bérelt az Antim kolostor negyedében. A fiatal Miticăt nővére főként szerény és introvertált személyiségként írta le, akit lenyűgöztek a tudományos felfedezések, és gyermekkorában Jules Verne sci-fi könyveinek szenvedélyes olvasója volt.Cernat, Avangarda, p.340; Sandqvist, p.224–225 Később valószínűleg megismerkedett a német idealizmussal és a 19. századi költő, Mihai Eminescu filozófiai nézeteivel is, és azok is befolyásolták.Cernat, Avangarda, p.340 Paul Cernat, "Urmuz: un conservator eretic?", in Observator Cultural, Nr. 193, November 2003 A későbbi íróra nyilvánvalóbb hatással volt Ion Luca Caragiale, a 20. század eleji román vígjáték fő alakja.Cernat, Avangarda, p.340; Sandqvist, p.209 "Anchetă. I. L. Caragiale – azi" , in Convorbiri Literare, February 2002Ioana Pârvulescu, Lumea ca ziar. A patra putere: Caragiale, Humanitas, Bucharest, 2011, p.87.
Ionescu-Buzău családja művészeti érdeklődésű volt, Urmuz pedig a klasszikus zene és a képzőművészet iránti rajongással nőtt fel, zongorázni tanult és amatőr olajfestményekkel kezdett foglalkozni.Cernat, Avangarda, p.340, 341; Ciprian, p.40–42 Legjobban édesanyjával jött ki, aki szintén zongorista volt. Egy ortodox pap buzgó lányaként nem tudta kisfiába belecsepegtetni az egyház iránti ugyanolyan tiszteletet.
Urmuz irodalomtörténeti pályafutása a bukaresti gimnázium légkörében zajlott. Ezen a ponton lett Ciprian barátja, aki később találkozásukat sorsdöntőnek írta le: „Nem hiszek a sorsban. [...] Mégis furcsának találom, hogy a padtársam, a gyenge osztályos évemtől egészen a középiskolai érettségiig, [...] ez a ritka eredetiséggel rendelkező apró emberke volt, akinek hatalmas beleszólása volt abba, hogyan alakul az életem.” Ciprian a következőket saját „művészeti kérdésekbe való beavatásaként” írja le: felidézi a "Ciriviș"-szel folytatott beszélgetéseket, ahol az ókori görög szobrászat „tökéletességéről” vitatkoztak, és megemlíti, hogy a fiatal Urmuz, vele ellentétben, a színházat „kisebb művészetnek” tekintette.Ciprian, p.40–42 Ehelyett Urmuz szívesebben járt koncertekre a Román Athenaeumban, és Ciprian írja, hogy már tizenhárom évesen is fejlett ismeretekkel rendelkezett az abszolút zenéről.Ciprian, p.42 Állítólag a fiatalember részt vett Titu Maiorescu, egy Eminescura és Caragialéra is hatással lévő filozófus és esztéta előadásain is.
Pahuci testvériség
Néhány évvel később, miközben a Gheorghe Lazăr Nemzeti Főiskolára járt, Urmuz érdeklődése a tanárai szigorúságának kigúnyolása és a művészi tradicionalizmus dominanciájának megkérdőjelezése felé fordult. Egy ilyen korai epizódról Ciprian is tanúskodik: mulatságosnak találta a nacionalista diákokból álló Vivat Dacia ("Éljen sokáig Dacia") egyesület létrehozását, Urmuz felforgatta az egyesület gyűléseit, és kifejezéstelen vicsorral azt javasolta, hogy a tagsági díjakat kacsafejekben fizessék.Ciprian, p.47–49 Ciprian szerint ezek az események hamarosan elvesztették sokkoló erejüket, ami arra késztette őt és Urmuzt, hogy "utcára vonuljanak", ahol tréfacsinálóként kezdték meg tevékenységüket. Kezdeti kísérletük az volt, hogy nyomást gyakoroltak a törvénytisztelő és hiszékeny járókelőkre, hogy mutassák be személyazonossági okmányaikat ellenőrzésre, és a látszólagos siker váratlanul népszerűvé tette Urmuzt az iskolában (rajongói még a Vivat Dacia-t is gúnyolták, hogy fogadja el a baromfifejeket fizetőeszközként, mielőtt a társaság ünnepélyesen feloszlott volna).Ciprian, p.49 Egy másik kolléga, a későbbi hagyományőrző költő, Vasile Voiculescu, a fiatal Urmuzt „zseniálisan huncutnak” nevezte, akinek a humora „intellektuális, nehezebben észrevehető és értékelhető” volt.Cernat, Avangarda, p.344
Az urmuzi tanítványok titkos társaságként szerveződő magját Ciprian (Urmuz becenevén "Macferlan"), Alexandru "Bălălău" Bujoreanu és Costică "Pentagon" Grigorescu alkotta, akiket együttesen pahuci-ként ismertek. Állítólag a homályos szó a héber "ásítás" szóból származik. Tevékenységük merész csínytevésekre összpontosult: Urmuz és a másik három fiatalember egyszer rögtönzött látogatást tett az elszigetelt Ilfov megyei Căldărușani kolostorban, ahol a leváltott és kegyvesztett Ghenadie metropolita száműzetésben élt. Újságszerkesztőknek kiadva magukat, tiszteletbeli vendégfogadást követeltek (és kaptak is), próbára tették a szerzetesek türelmét, majd később bemutatták őket a szívélyes Ghenadie-nak.Ciprian, p.50–57 Ciprian arra is emlékszik, hogy Urmuz filozófiai elmélkedései vagy kifejezéstelen szürreális humora közvetlen inspirációt jelentett más csínytevésekhez és kísérletekhez. Leírja, hogyan fejezte ki Ciriviș a szomorúságát egy csikorgó szánkó sorsa miatt (kijelentve, hogy „szívem eggyé vált minden létezővel”), de aztán becsapta a szemlélődőket, elhitetve velük, hogy a nyikorgás egy valahogy a jármű alá rekedt nőtől származik.Ciprian, p.59–60 Állítólag Urmuz a szemináriumokban vagy más hagyományőrző intézményekben tanuló végzős diákokat is megkereste, azzal keltette fel a figyelmüket, hogy azt állította, osztja a nacionalista programot, majd értelmetlen dalszövegeket kezdett szavalni nekik, például a Cronicari (Krónikások) című álmeséjének folyamatosan fejlődő vázlatát.Ciprian, p.61–62