bélyegkép|250px|Ottavio és Rosita, 1975 Ottavio Missoni, dr. (fonetikusan: misszoni), jól ismert becenevén Tai (Dubrovnik, 1921. február 11. – Sumirago, 2013. május 9.), horvát születésű olasz divat- és textiltervező, a konfekció- és lakástextil-tervezés meghatározó alakja és atyja, valamint a Missoni divatház társalapítója és egykori kreatív igazgatója. Feleségével, Rosita Missonival (leánykori nevén: Rosita Jelmini) 1953-ban alapította meg a vállalatot az olaszországi Gallaratéban. A Missoni később az olasz divat egyik nemzetközileg legismertebb márkájává vált, amelyet elsősorban jellegzetes kötött textíliái, cikkcakkos és geometrikus mintái, valamint élénk színhasználata tettek felismerhetővé.
Élettörténete Ottavio Missoni a dalmáciai tengerparton fekvő Dubrovnikban, a mai Horvátország területén született. Édesanyja, Teresa de' Vidovich di Capocesto e Rogoznica dalmát grófnő, édesapja, Vittorio Missoni pedig friuli származású hajóskapitány volt, aki akkor költözött Dalmáciába, amikor a térség osztrák fennhatóság alatt állt. Anyai ágon közeli rokonságban állt Renzo de' Vidovich olasz politikussal. Tanulmányait Zadarban, Triesztben és Milánóban végezte.
1937-ben, 16 éves korában bekerült az olasz nemzeti atlétikai válogatottba. Pályafutása során négyszer nyert egyéni olasz bajnoki címet, és az 1948-as londoni nyári olimpián is az olasz csapat tagjaként versenyzett. Idős korában is sportolt; 88 évesen például súlylökéssel és gerelyhajítással foglalkozott.
A második világháború idején gyalogos katonaként szolgált. 1942-ben részt vett az el-alameini csatában, ahol brit csapatok fogságába esett, és a háború hátralévő részét egy angliai hadifogolytáborban töltötte.
Az 1948-as londoni olimpia idején ismerkedett meg a 16 éves Rosita Jelminivel, aki az olaszországi Golaseccából származott. A Wembley Stadionban nézte a versenyét, majd öt évvel később, 1953. április 18-án összeházasodtak. Három gyermekük született: Vittorio 1954-ben, Luca 1956-ban, Angela pedig 1960-ban.
A háborút követően sporttársával, Giorgio Oberwegerrel Triesztben sportruházati vállalkozást alapított. Gyapjúból készült tréningruhákat gyártottak, amelyeket Venjulia néven forgalmaztak. A ruhadaraboknál olyan technikai megoldásokat alkalmaztak, mint az angol bordázás, a drop-stitch kötés és a cipzárral ellátott nadrágszár. A kialakítás során elsősorban a sportolók mozgásszabadságát, melegen tartását és a funkcionalitást tartották szem előtt. A Venjulia ruhákat 1948-ban az olasz olimpiai csapat is viselte.
1953-ban a házaspár Gallaratéban megalapította a Maglificio Jolly nevű gépi kötőműhelyt. Rosita családja korábban kendőkészítéssel foglalkozott. A gépi kötési technikákkal végzett kísérleteik során felismerték, hogy a kendők és ágytakarók készítésére használt gépekkel könnyű, ruházati célra alkalmas textíliák is előállíthatók.
Kezdetben a milánói Biki, majd a La Rinascente áruház számára készítettek ruhákat. 1958-ban a La Rinascente kirakatában jelentek meg az első Missoni névvel ellátott ruhadarabok: színes, függőleges csíkozású ingruhák. A sportruházati tervezésben szerzett korábbi tapasztalatok jelentősen befolyásolták a közös munkát, amely hozzájárult az olasz sportswear fejlődéséhez.
1965-ben Anna Piaggi az Arianna című magazinban írt a márkáról. Piaggi később is fontos szerepet játszott a Missoni nemzetközi ismertségének növelésében, többek között a Vogue Italia munkatársaként. Ugyanebben az évben egy Emmanuelle Khanh-val közös kollekció is hozzájárult a nemzetközi figyelem növekedéséhez.
Az első kifutóbemutatóra 1966-ban került sor, majd 1967-ben a firenzei Palazzo Pittiben mutatták be az új kollekciót. A bemutató jelentős sajtóvisszhangot váltott ki, mivel a világítás következtében a ruhák a vártnál átlátszóbbnak bizonyultak, és láthatóvá vált a modellek fehérneműje. Az eset nagy publicitást biztosított a márkának, és a Missoni házaspár ezt követően egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kapott.
Kollekcióik olyan jelentős divatlapokban jelentek meg, mint a Women's Wear Daily, a Vogue, a Marie Claire, az Elle és a Harper's Bazaar. Munkájukat olyan befolyásos szerkesztők és divatújságírók is támogatták, mint Diana Vreeland és Anna Piaggi.
1970-ben megnyílt az első Missoni üzleten belüli butik a New York-i Bloomingdale's áruházban, majd 1976-ban Milánóban az első saját üzletük is megkezdte működését.
Missoni elsősorban a színekért és a mintatervezésért felelt, míg Rosita főként a ruhák szabásvonalait és formáit alakította. Akvarell- és gouachefestményei a textiltervezés fontos kiindulópontjai voltak. Jellegzetes mintavilágát a sokszínű cikkcakkok, csíkok, kockák és hullámvonalak, valamint a szokatlan színkombinációk határozták meg. Textiltervezői munkásságát a divat mellett művészeti szempontból is elismerték.
1974-ben Jennifer Hocking, a Harper's Bazaar és a Queen szerkesztője, Missoni férfi- és női együtteseit választotta az év ruháinak a bathi Fashion Museum számára. 1975-ben Velencében kiállítást rendeztek textilterveiből és az azokhoz kapcsolódó festményeiből. 1976-ban a világ tíz legelegánsabb férfija közé választották; a listán Robert Redford és Károly herceg is szerepelt.
A márka alapításának 25. évfordulója alkalmából 1978-ban retrospektív kiállítást rendeztek a milánói Rotonda della Besanában. A tárlatot később a New York-i Whitney Museum of American Art is bemutatta, amelynek ez volt az első divattörténeti kiállítása.
1983-ban a házaspár megtervezte első színházi jelmezeit Gaetano Donizetti Lucia di Lammermoor című operájának milánói La Scala-beli előadásához, amelyben Luciano Pavarotti is szerepelt.
1991-ben Tokióban, Yūrakuchō negyedben kiállítást rendeztek Missoni falikárpitjaiból. Ez volt az első alkalom, hogy ezeket a műveket Japánban mutatták be.
Források Hivatalos weboldal Ottavio Missoni: Fashion designer who transformed the world of luxury knitwear
Jegyzetek
Kategória:1921-ben született személyek Kategória:2013-ban elhunyt személyek Kategória:1921-ben született személyek Kategória:Dubrovnikiak Kategória:Olasz divattervezők Kategória:Olasz sportolók Kategória:Olasz atléták Kategória:Olasz olimpiai bajnokok