Az Ír Tengerészeti Intézetet (angolul Maritime Institute of Ireland, rövidítve: MII) 1941-ben alapították. Alapításának időszaka egybeesik a második világháborúval, amikor is a tengerészek a harci cselekmények miatt súlyos sérülésnek vagy életveszélynek voltak kitéve. Írország szigetország lévén, a szigeten kívüli mindenféle mozgás, valamint számos áru, különösen a gazdaság fenntartásához szükséges üzemanyagok tekintetében a tengerre támaszkodott. Ennek eredményeként újra fellendült az érdeklődés minden iránt, ami a tengerrel kapcsolatos.
Szerepe 1941-ben, az ír történelem egy kritikus időszakában megalapították az Ír Tengerészeti Intézetet (MII). Abban az időben Európa a háború szélén állt, és Írország tengeri kapcsolatokra való támaszkodása aggodalmat keltett a konfliktus lehetséges hatásaival kapcsolatban. Anthony Lawlor ezredes, az Intézet leghosszabb ideje hivatalban lévő elnöke, és más alapítók a növekvő fenyegetésre hivatkozva Írország tengeri érdekeinek védelme mellett érveltek.
Az Intézet céljainak előmozdítása érdekében különféle tevékenységeket szervezett, beleértve a tengerészeti témájú nyilvános előadásokat, a tengerészeti témájú filmvetítéseket, valamint a nyilvánosságnak és a tengerészeti szaksajtónak szóló írásokat. Emellett tengerészeti heteknek (Maritime Weeks) is otthont adott, amelyeken plakátkiállítások, előadások, filmvetítések és könyvtári kiállítások szerepeltek tengerészeti témákban. Ezenkívül küldöttségeket küldtek a kormányhoz, hogy felhívják a figyelmet ezekre a kérdésekre. Ezek az erőfeszítések végül az Ír Nemzeti Tengerészeti Múzeum megalakulásához vezettek, amely napjainkban könyvtárként és múzeumként is működik.
Eredmények 1943-45 Az első és második tengerészeti hetet Dublinban tartották.
1945-ben elindult az Ír Tengerészeti Felmérés, amelyet később az Ír Hajózási részleg vett át, és 1967-ben Follow the Fleet néven szerveztek meg.
1949-ben elindult az iskolák hajó-örökbefogadási programja (Ship Adoption Scheme).
1952-ben elindították az éves tengerészek megemlékezését (Seafarers Memorial Services) Dublinban.
1955-ben elkezdődött a téli filmbemutató melyet később nyilvános előadások kísértek Dublinban.
1956-ban megnyílt az Intézet Kutatóosztálya a John de Courcy Ireland vezetésével. Ma 40 másik országgal van kapcsolatban.
1958-ban az intézet beadvány terjesztett elő az ír kormánynak és nyilvános ülést kezdeményezett a tengeri kutató-mentő helikopterek szükségességéről. Az Air Corps helikoptereit 1963-ban, az M/V Halronel elsüllyedése után vezették be.
1959-ben nyílt meg az első Tengerészeti Múzeum a St. Michael's Wharf-on, Dún Laoghaire-ben.
1969-ben jelentést nyújtott be a kormánynak a part menti hajózásról, ez aztán a Rövid Tengeri Hajózási Szövetség (Short Sea Shipping Association) megalakulásához vezetett, amely ma az Ír Hajózási Kamara.
1974-ben megvásárolták a Tengerésztemplomot az Ír Egyháztól, hogy aztán a Nemzeti Tengerészeti Múzeumként használják.
1976-os jelentés a kormánynak az ír haditengerészet új járőrhajóinak szükségességéről.
1977 Közös csoport alakult tengerésztisztekkel, tengerészekkel és dokkmunkások szakszervezeteivel a Tengerészek Nemzeti Emlékművének felállítására.
1978-ban Dr. Patrick Hillery, Írország elnöke nyitotta meg az Ír Nemzeti Tengerészeti Múzeumot. Ugyanekkor létrehozták a corki fióktelepet.
1979-ben az Év Európai Múzeuma díjat a Nemzeti Tengerészeti Múzeum kapta.
1980-ban jelent meg az Írországi Hajók Register első kiadása.
1984 Az első állami történelmi roncsmegőrzés a Howth közelében elsüllyedt Queen Victoria hajón.
1989-ben meghalt az Intézet alapítója, Tony Lawlor ezredes.
1990-ben Dr. Patrick Hillery, Írország elnöke leleplezi az Ír Nemzeti Tengerészek Emlékművét a dublini City Quay-nél.
1991-ben az Első Intézet Tanácsának tagjai lettek az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Ebben az évben jött létre a dundalki fiók.
1994 Mary Robinson elnök megnyitja a Kerlogue Mentőszolgálat 50. évfordulós kiállítását. 168 német tengerészt mentettek ki a Vizcayai-öbölben.
1995 Dun Laoghaire Rathdown megyei tanácsa elfogadja az ír haditengerészet zászlóshajóját, a LE Eithne-t az Intézet kezdeményezésére.
1996-ban Mary Robinson elnök az Ír Nemzeti Tengerészeti Múzeumnak adományozta a legjobb önkéntes múzeumnak járó Gulbenkian-díjat.
2012-ben újra megnyitották a múzeumot.
2014-ben újra megnyitotta kapuit a Könyvtár és az Archívum.
Adományok 1950-ben az intézet egy figyelemre méltó gyűjteményt kapott, amely hajómodellekből (néhány egyedi), térképekből, egyenruhákból, tengerészeti képekből és könyvekből állt, amelyeket mind a 19. század egyik nagy ír tengerésze, a wicklow-i Robert Halpin kapitány két lányának végrendelete értelmében adományoztak. Halpin kapitány történelmet írt azzal, hogy lefektette az első sikeres óceáni kábeleket az Atlanti-óceán északi és déli részén, az Indiai-óceánon, valamint a Földközi-tengeren. A munkához használt hajó a Brunel által tervezett Great Eastern volt, amely közel fél évszázadon át a világ legnagyobb gőzhajója volt. Ennek egy Halpin felügyelete alatt készült modellje az Intézet „Halpin-gyűjteményének” egyik híres darabja.
Egy ír tengeri flotta megalapítása Az Ír Tengerészeti Szolgálat fontos szerepet játszott az első ír halászati védelmi flotta felállításában. Seamus Ó Muiris, a Királyi Haditengerészet korábbi tisztje, kitartóan képviselte az egymást követő ír kormányokat, támogatva egy flotta létrehozását, és miután jóváhagyták, kinevezték annak parancsnokává. Ebben határozottan támogatta Anthony Lawlor ezredes, a Tengerészeti Parti Figyelő Szolgálat háborús parancsnoka. Az első kormány által vásárolt hajó a HMY Helga volt, amelyet a függetlenség után Muirchú névre kereszteltek át.
Hivatkozások
Fordítás
További információk
Kategória:Írország történelme Kategória:Ír kultúra Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal