A mezőgazdaságban a takarónövények olyan növények, amelyeket nem betakarítási céllal, hanem a talaj fedése érdekében vetnek el. Ezek a növények szabályozzák a talajeróziót, valamint hatással vannak a talaj termékenységére és minőségére, a vízháztartásra, a gyomokra, a kártevőkre, a betegségekre, a biodiverzitásra és a vadon élő élővilágra az agroökoszisztémában – vagyis az ember által kezelt és formált ökológiai rendszerben. A takarónövények fokozhatják a talaj mikrobiális aktivitását, ami kedvezően hat a nitrogén elérhetőségére, a főnövény nitrogénfelvételére és a terméshozamra. Emellett csökkentik a vízszennyezés kockázatát, és szén-dioxidot vonnak ki a légkörből. Lehetnek szezonon kívüli növények is, amelyeket a fő termesztési célú növény (az ún. „cash crop”) betakarítása után vetnek el. Védőnövényként is funkcionálnak, mivel növelik a főnövény túlélési esélyeit; termesztésükre gyakran a téli időszakban kerül sor.
Talajerózió Bár a takarónövények egyszerre több funkciót is elláthatnak egy agrár-ökoszisztémában, gyakran kizárólag a talajerózió megelőzése érdekében termesztik őket. A talajerózió olyan folyamat, amely visszafordíthatatlanul csökkentheti az agrár-ökoszisztéma termelőképességét. A takarónövények a talajszerkezet javításával és a beszivárgás fokozásával, a talajfelszín védelmével, az esőcseppek energiájának szétszórásával, valamint a talajfelszínen mozgó víz sebességének csökkentésével mérséklik a talajveszteséget. A sűrű takarónövény-állomány fizikailag lelassítja az esőcseppek sebességét, mielőtt azok elérnék a talajfelszínt, ezzel megakadályozva a talajszemcsék felverődését és az eróziót okozó felszíni lefolyást. Emellett a takarónövények kiterjedt gyökérzete segít a talaj rögzítésében és növeli annak porozitását, megfelelő élőhelyhálózatot biztosítva a talaj makrofaunája számára. Ezáltal a talaj tápanyag-ellátottsága az elkövetkező években is megfelelő marad.
Vízgazdálkodás A talajerózió csökkentésével a takarónövények gyakran csökkentik a szántóföldről elfolyó víz mennyiségét és sebességét is, ami normális esetben környezeti kockázatot jelentene a vízfolyásokra és az alsóbb ökoszisztémákra nézve. A takarónövények biomasszája fizikai gátként működik a csapadék és a talajfelszín között, lehetővé téve, hogy az esőcseppek egyenletesen szivárogjanak le a talajprofilon keresztül. Ahogy fentebb említettük, a takarónövények gyökereinek növekedése talajpórusok kialakulásához vezet, amelyek a talaj makrofaunájának élőhelyének javítása mellett utat biztosítanak a víznek, hogy átszűrődjön a talajprofilon, ahelyett, hogy felszíni áramlásként elfolyna a szántóföldről. A fokozott vízbeszivárgással javulhat a talaj víztározásának és a víztartó rétegek feltöltődésének lehetősége.
Közvetlenül mielőtt a takarónövények elpusztulnának (ilyen gyakorlatok, mint a kaszálás, talajművelés, tárcsázás, hengerezés vagy gyomirtó szer kijuttatása révén), nagy mennyiségű nedvességet tartalmaznak. Amikor a takarónövényt bedolgozzák a talajba, vagy a talajfelszínen hagyják, gyakran növeli a talaj nedvességtartalmát. Azokban az agroökoszisztémákban, ahol kevés a növénytermesztéshez szükséges víz, a takarónövényeket talajtakaróként lehet használni a víz megőrzésére a talajfelszín árnyékolásával és hűtésével. Ez csökkenti a talajnedvesség elpárolgását és segít megőrizni a talaj tápanyagait.
Jegyzetek
Kategória:Növények Kategória:Mezőgazdaság