A pogánylázadások Lengyelországban az 1030-as években a Lengyel Királyságban lezajlott eseménysorozat volt, amely népfelkeléshez és lázadások sorozatához vezetett, és destabilizálta az újonnan kereszténnyé lett Lengyel Királyságot.

Háttere A felkeléshez vezető egyik tényező a keresztényesítési folyamattal való elégedetlenség volt, amely Lengyelország 966-os megkeresztelése után kezdődött.Richard C. Frucht (2005). Eastern Europe: An Introduction to the People, Lands, and Culture. ABC-CLIO. p. 10. ISBN 978-1-57607-800-6. Retrieved 27 March 2013. A lengyelországi római katolikus egyház jelentős veszteségeket szenvedett el, számos templomot és kolostort elpusztítottak, papokat megöltek.Oskar Halecki; W: F. Reddaway; J. H. Penson. The Cambridge History of Poland. CUP Archive. p. 68. ISBN 978-1-00-128802-4. Retrieved 27 March 2013 Az új, keresztény vallás terjedése a területei növekedésével és a király központi hatalmának növekedésével párosult. A keresztényellenes érzelmek mellett a lázadás a földbirtokosok elleni parasztfelkelés és a feudalizmus elleni harc elemeit is mutatta.Kenneth Scott Latourette (1941). The Unquenchable Light. Harper & Bros. pp. 35–36. Retrieved 27 March 2013 Jelen volt a hatalmi harc is a király és a nemesség egy része között is. Anita Prazmowska megjegyzi: „A történészek arra a következtetésre jutottak, hogy valójában két egymást átfedő lázadás zajlott egyszerre: egy politikai és egy pogány forradalom”Anita J. Prazmowska (13 July 2011). A History of Poland. Palgrave Macmillan. pp. 34–35. ISBN 978-0-230-34537-9. Retrieved 27 March 2013.

A lázadás

Míg Frucht azt állítja, hogy a felkelés megdöntötte a Piast-dinasztiabeli II. Mieszko királyt, mások szerint a felkelés 1034-ben bekövetkezett halála után kezdődött.Gerard Labuda, aki áttekintést nyújt a korszak lengyel történetírásáról, 1032-t jelöli meg a pogány reakció kezdetének dátumaként, és megjegyzi, hogy a történészek más dátumokat is megadnak egy vagy több felkelés kezdetére, hivatkozva 1034-re, 1037-re, 1038-ra és 1039-re.Gerard Labuda (1992). Mieszko II król Polski: 1025-1034 : czasy przełomu w dziejach państwa polskiego. Secesja. p. 102. ISBN 978-83-85483-46-5. Retrieved 27 March 2013

Mindenesetre Lengyelországot az 1030-as évek elején számos konfliktus sújtotta, és 1031-ben II. Mieszkónak rövid időre menedéket kellett keresnie Csehországban, miután elvesztette a polgárháborút testvérével, Bezprymmel szemben, mielőtt 1032-ben visszatért volna, hogy visszaszerezze a lengyel földeket.Halina Lerski (30 January 1996). Historical Dictionary of Poland, 966-1945. ABC-CLIO. ISBN 978-0-313-03456-5. Retrieved 27 March 2013

II. Mieszko folytatta apja terjeszkedési és az államhatalom megerősítésére irányuló politikáját. A Német Birodalom elleni háborúban (1028–1029) aratott kezdeti győzelmei ellenére azonban az elégedetlenség egyre nőtt az országban.

1025 – Az Évkönyv és a Kozma tudósítása szerint 1025-ben, Vitéz Boleszláv halála után újabb lázadás tört ki az urak és a keresztény vallás ellen lengyel területeken. Valószínűleg ezt a lázadást is elfojtották.

1030–1032 – Az 1030-as évek elején újabb lázadás tört ki. Erről a lázadásról az Évkönyv az 1030-as évszám alatt a következőket jegyzi fel: „A nép felkelt, megölte a püspököket, papokat és bojárokat, és felkelés tört ki.” Kozma ugyanezt az információt közli, de az 1032-es évszám alatt. 1031-ben II. Mieszko háborút indított a Kijevi Rusz és a Német Birodalom ellen. Az országban uralkodó nyugtalanság okozhatta a keleti front összeomlását, ami a ruszin erők Lengyelországba való bevonulásához vezetett, Mieszko király elűzéséhez és testvére, Bezprym trónra helyezéséhez. Maga Bezprym is nyugtalanságot szíthatott Lengyelországban a hatalom megragadása érdekében. Újonnan megszerzett hatalmát azonban nem sokáig élvezhette, mivel hamarosan meggyilkolták "az uralkodás példátlan keménysége" miatt, de "testvérei összeesküvése" (azaz Mieszko és Ottó) is befolyásolta.

A pogány reakció és az akkori kapcsolódó felkelések és lázadások, valamint a külföldi portyázások és inváziók káoszba sodorták a fiatal lengyel királyságot. A legpusztítóbb külföldi hozzájárulások közé tartozott I. Bretislaus cseh herceg 1039-es rajtaütése, amely kifosztotta Lengyelország első fővárosát, Gnieznót.A. P. Vlasto (1970). The Entry of Slavs Into Christendom: An Introduction to the Medieval History of the Slavs. CUP Archive. p. 131. ISBN 978-0-521-07459-9. Retrieved 27 March 2013.

Ezen események okozta destabilizáció olyan súlyos volt, hogy a történészek kételkednek abban, hogy bárkit is Lengyelország uralkodójának lehetne tekinteni az 1030-as évek végén; Az egyik trónkövetelő, Elfeledett Bolesław neve jól illusztrálja („megfelelő iróniával”, írja Vlasto) a helyzet összetettségét és homályosságát. Dvorník nem sorol fel uralkodót Lengyelország számára 1034–40 között, ehelyett egy „dinasztikus küzdelemre” utal.

Kimenetele Egyes történészek szerint az 1030-as évekbeli pogányfelkelés a lengyel történelem legkorábbi időszakának végét jelzi, az „Első Piast Monarchia” alatt.1040 körül visszatérve Lengyelországba, II. Mieszko fia újraegyesítette a lengyel földek nagy részét, és Kázmér, a Helyreállító néven vált ismertté. Az 1040-es években polgárháborút vívott Miecław ellen (aki létrehozta saját államát), amelyet egyes szerzők az 1030-as évek küzdelmeinek folytatásának tekintenek. Válságos időkben, vagy amikor az állam, a nemesség és az egyház elnyomása fokozódott, zavargások törtek ki lengyel területeken, amelyeket általában pogány reakcióknak neveznek. Részletes információk hiányoznak lefolyásukról. Gerard Labuda történész szerint talán egy illegálisan működő pogány papok csoportja használta ki a lakosság elégedetlenségét, és a keresztény Istent jelölte meg ellenségként. A korabeli krónikások gyakran egyetlen mondatban leírják, hogy a nép felkelt a nemesség és a kereszténység ellen, anélkül, hogy ezt a pontot részletesebben kifejtenék. Egyes történészek (köztük Labuda) azt sugallják, hogy a "keresztény hit elhagyása" másodlagos szerepet játszott a felkelésekben, és céljuk a nemesség, beleértve a papságot is, és az állami intézmények kizsákmányolásának leküzdése volt. A fennmaradt feljegyzések szerint 1038-ban, amikor a csehek bevonultak a zavargások sújtotta Lengyelországba, Krakkóban, Gnieznóban és más városokban érintetlen templomokat találtak. Semmi jel nem utalt arra, hogy a pogányság újjáéledt volna Lengyelországban. Talán a korabeli krónikások azért nevezték a felkelőket pogányoknak, hogy hiteltelenné tegyék őket a keresztény közvélemény szemében. Vitéz Boleszláv uralkodása

szerkesztés

Vitéz Boleszláv uralkodása a lengyel állam terjeszkedésének és nemzetközi jelentőségének növekedésének időszaka volt. Boleszláv szinte minden szomszédjával folytatott állandó háborúi azonban egyrészt az ország elszigetelődéséhez vezettek a nemzetközi színtéren, másrészt pedig a lengyel nép terheinek növekedéséhez a hercegi hadsereg és a világi és egyházi közigazgatás részéről. A középkori lengyel krónikások, élükön a jóval később élt Gallus Anonymusszal, általában ideális uralkodóként ábrázolják Boleszlávot, akit alattvalói imádnak.

Még uralkodása alatt is megfigyelhetők a társadalmi elégedetlenség bizonyos tünetei:

1005 – Nyugat-Pomeránia elvesztése – Kihasználva Boleszláv háborúját a Német Birodalommal és szövetségeseivel (Csehország és a Veleti), a pomeránoknak sikerült elszakadniuk a lengyel herceg uralmától és kikiáltaniuk a függetlenséget. A más frontokon elfoglalt Boleszláv ezt nem tudta megakadályozni. Nem világos, hogy ez mennyiben tekinthető pogány reakciónak, és mennyiben a lokálpatriotizmus és a helyi fejedelmek ambícióinak megnyilvánulásának, de az a tény, hogy a pomerániak a felszabadulás után visszatértek a pogány kultuszokhoz, arra utal, hogy a vallás nem volt közömbös.

1022 – A Ruszin Évkönyv[lábjegyzet szükséges] és Kozma cseh krónikája szerint 1022-ben felkelés tört ki az uralkodók és a keresztény vallás ellen lengyel területeken. A felkelésről nem állnak rendelkezésre részletek. Valószínűleg leverték.

Pogánylázadások Vata-féle lázadás 1061. évi székesfehérvári országgyűlés

Jegyzetek

Fordítás

Szakirodalom Richard C. Frucht (2005). Eastern Europe: An Introduction to the People, Lands, and Culture. ABC-CLIO. p. 10. ISBN 978-1-57607-800-6. Retrieved 27 March 2013. Oskar Halecki; W: F. Reddaway; J. H. Penson. The Cambridge History of Poland. CUP Archive. p. 68. ISBN 978-1-00-128802-4. Retrieved 27 March 2013. Kenneth Scott Latourette (1941). The Unquenchable Light. Harper & Bros. pp. 35–36. Retrieved 27 March 2013. Perry Anderson (1996). Passages from Antiquity to Feudalism. Verso. p. 240. ISBN 978-1-85984-107-5. Retrieved 27 March 2013. Anita J. Prazmowska (13 July 2011). A History of Poland. Palgrave Macmillan. pp. 34–35. ISBN 978-0-230-34537-9. Retrieved 27 March 2013. Halina Lerski (30 January 1996). Historical Dictionary of Poland, 966-1945. ABC-CLIO. ISBN 978-0-313-03456-5. Retrieved 27 March 2013. Gerard Labuda (1992). Mieszko II król Polski: 1025-1034 : czasy przełomu w dziejach państwa polskiego. Secesja. p. 102. ISBN 978-83-85483-46-5. Retrieved 27 March 2013. Oskar Halecki; W: F. Reddaway; J. H. Penson. The Cambridge History of Poland. CUP Archive. p. 34. ISBN 978-1-00-128802-4. Retrieved 27 March 2013. Robert Nisbet Bain (August 2009). Slavonic Europe a Political History of Poland and Russia from 1447 to 1796. CUP Archive. p. 4. GGKEY:DE33XRQ7PJB. Retrieved 27 March 2013. A. P. Vlasto (1970). The Entry of Slavs Into Christendom: An Introduction to the Medieval History of the Slavs. CUP Archive. p. 131. ISBN 978-0-521-07459-9. Retrieved 27 March 2013. Jerzy Lukowski; Hubert Zawadzki (6 July 2006). A Concise History of Poland. Cambridge University Press. p. 7. ISBN 978-0-521-85332-3. Retrieved 27 March 2013. Francis Dvorník (1962). The Slavs in European History and Civilization. Rutgers University Press. p. 558. ISBN 978-0-8135-0799-6. Retrieved 27 March 2013. Andrzej Pleszczynski (23 May 2011). The Birth of a Stereotype: Polish Rulers and Their Country in German Writings C. 1000 A.D. BRILL. pp. 6–7. ISBN 978-90-04-18554-8. Retrieved 27 March 2013. Przemysaw Wiszewski (2010). Domus Bolezai: Values and Social Identity in Dynastic Traditions of Medieval Poland (C. 966-1138). BRILL. pp. 223–224. ISBN 978-90-04-18142-7. Retrieved 27 March 2013. Polska Akademia Nauk. Komitet Słowianoznawstwa (1967). Słownik starożytności słowiańskich: encyklopedyczny zarys kultury słowian od czasów najdawniejszych. Zkład Narodowy im. Ossolińskich. p. 247. Retrieved 27 March 2013. Widziano w M. wodza powstania pogańsko-ludowego