Az angolszász istenségekről általában kevés a bizonyíték, az angolszászok vallására sok más germán nép vallásáról ismert adatokból következtetnek. Az angolszászok brit-szigeteki betörésétől kezdve a kereszténység felvételéig tartó időszakról szóló írásos források nagyon szűkösek, és a legtöbb ismeretünk későbbi keresztény íróktól, például Bédától származik, akinek leírásait össze lehet hasonlítani más germán mitológiákkal, valamint a fennmaradt régészeti leletekkel. Az alábbi lista nem teljes, de tartalmazza a forrásokban fellelhető istenségek dokumentáltságának rövid ismertetését, azonban kritikus szemmel kell rá tekinteni.
Főbb istenségek
Woden, az istenek királya és a bölcsesség istene. Valójában ez Odin óangol neve, innen ered a szerda elnevezése angolul (Wednesday: Woden's day - „Woden napja"). Tīw: a háború istene, régebbi források égistenként is említik. azonos a skandináv Týrrel, égistenként a szerepe rokonítható a hellén Zeusszal, a római Jupiterrel, a balti Dievsz/Dievasz-szal és a hindu Djausz-szal. Az ő nevéből ered a kedd angol neve: Tuesday: Tiw's day- „Tiw napja"). Thunor, a mennydörgés istene, azonos a skandináv Thorral, az ő szent napja a csütörtök volt (Thur's day). Frig, Woden felesége, a házasság és a szülés istennője. Az ő szent napja a péntek volt (Friday). Ing: az angolszázszok esetében talán azonos a skandináv „Frej”-el (a termékenység istene), akit számos néven tiszteltek.
Gyengén dokumentált istenségek
Ēostre: lehetséges, hogy tőle ered a húsvét angol neve („easter”), Béda említi. Erce/Folde, a „Föld Anyja”, szerepe talán hasonló volt Nerthusz, Fulla, és Jörd istennőhöz) az Æcerbot varázsigében szerepel. Rheda, más néven Hrethe vagy Hrēða, Béda tesz említést róla.
Más forrásokból következtetett feltételezett istenségek
Wyrd: az angolszász sorsfogalom. Beowa, az árpához kapcsolódó alak, erdete talán a legendás Beowulfhoz köthető, akit istenként kezdtek tisztelni.
Az alábbiak rokonok más germán népek isteneivel, és kapcsolódnak a hét napjainak elnevezéseihez is:
Siȝel – a Nap, mint égitest óangol neve, a germán népeknél egy istennő, a holdisten nővére. Mona – a „hold” óangol neve, a germán népek körében gyakran férfi istenség, a napistennő testvére. A neve a hétfő elenevésének angol forrása („Monday”).
Királylistákban említett feltételezett istenségek
Bældæġ: Woden fia, a berniciai királylistában említik, Snorri Sturluson Baldurral azonosította. Seaxnēat, a szászok nemzeti istene. Wecta: több királylistában is említik, valószínűleg rokonítható Vegdeggel, Woden egyik fiával.
Egyéb természetfeletti lények
Modra, az „Anyák”, akiknek „Modraniht” nevű ünnepét Béda említi. Szerepük rokonítható a nornákkal és a római vallásban megtalálható Matres és Matronae istennők csoportjával. Nikorok (Nicors) - a Beowulfban említett vízi szellemek, közéjük tartozik a „knucker” nevű tengeri sárkány vagy vizi szörnyeteg. Kultuszuk kimutatható más germán népeknél is. Wælcyrge: a skandináv valkűrök angolszász elnevezése.
Kapcsolódó cikkek
Források (angolul)
Ryan, J. S: "Othin in England: Evidence from the Poetry for a Cult of Woden in Anglo-Saxon England". Folklore. 74 (3): 460–480, 1963. Meaney, A L: "Woden in England: A Reconsideration of the Evidence". Folklore. 77 (2): 105–115, 1966. David Wilson: Anglo-Saxon Paganism. Routledge kiadó, 1992. Eric Gerald Stanley: "The Gods Themselves". Imagining the Anglo-Saxon Past: The Search for Anglo-Saxon Paganism and Anglo-Saxon Trial. Boydell & Brewer kiadó, 77–84 oldal. 2000. David Leeming: Oxford Companion to World Mythology. Oxford egyetem, 2005. Judith Jesch: "The Norse Gods in England and the Isle of Man" (szerkesztő: Daniel Anlezark). Myths, Legends, and Heroes: Essays on Old Norse and Old English Literature. Torontói egyetem, 11–24 oldal, 2011. Ethan Doyle White: "The Goddess Frig". Preternature: Critical and Historical Studies on the Preternatural. 3 (2): 284–310. 2014.
Fordítás
Kategória:Germán mitológia