Wicca

A wicca újpogány vallás, mely a világ számos országában megtalálható. Elsőként a brit Gerald Gardner kezdte népszerűsíteni 1954-ben. A wicca nem intézményes vallás, és az egyes hívek és csoportok hite és szertartásai nagyban eltérhetnek, de legtöbbjükre jellemző a hit két istenségben, az Úrnőben és az Úrban, valamint a Wicca Intelem („Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz”) betartása és a „Háromszoros visszatérés törvényében” való hit, valamint a mágikus szertartások végrehajtása.

Etimológia A szó „Wica”-ként fordul elő Gerald Gardner írásaiban (Witchcraft Today – „Boszorkányság ma” –, 1954, és The Meaning of 'Witchcraft – „A boszorkányság jelentése” –, 1959). Ő nem magára a vallásra, hanem követői csoportjára használta; magát a vallást mindig witchcraft (boszorkányság) néven említette. A szó valószínűleg az óangol wicca szóból ered, ami boszorkánymestert vagy varázslót jelentett (ebből származik a modern angol witch, azaz boszorkány szó is). Gardner elmondása szerint először 1939-ben hallotta a szót a csoporttól, mely beavatta a vallás tanaiba. A vallásra hivatkozva a szót manapság általában nagy betűvel írjuk: "Wicca".

Története A nyugati világban elsőként a brit Gerald Gardner kezdte népszerűsíteni 1954-ben, miután az országban hatályon kívül helyezték a boszorkányságellenes törvényt. Gardner állítása szerint egy olyan titkos vallás beavatottja volt, melynek eredete a kereszténység előtti Európába és a matriarchális pogány vallásokba nyúlik vissza, és évszázadokon át titokban létezett. Maga Gardner saját bevallása szerint a New Forest koventől tanulta, de Philip Heselton Gardner-kutató eredményei nem feltétlen támasztják ezt alá.

Az eredeti irányzatból – melyet ma gardneriánus wicca néven ismernek – azóta számos különböző irányzat merített inspirációt, illetve vált ki. Minden egyes irányzatnak megvan a saját hite, szertartásai és gyakorlatai.

Egy 2001-es felmérés szerint az Amerikai Egyesült Államokban legalább 134 000 felnőtt híve van a vallásnak.American Religious Identification Survey 2001, City University of New York.

A hit alapjai Mivel a wiccának nincs egyháza vagy bármilyen központi szervezete és előírásai, az egyes hívők és csoportok hite és gyakorlata nagyban különbözhet. A kulcsfontosságú elvekben és a szertartások fontos elemeiben azonban megegyeznek. A Gardner és követői által követett irányzat szerint a wicca csak a beavatottak számára volt elérhető, az 1960-as évek óta azonban nem beavatottak is elkezdték a wicca szót használni magukra. Mára ezek az ún. eklektikus wiccák sokkal többen vannak, és a hitben és gyakorlatban is nagyobb az eltérés.British Traditional Wicca FAQ from the New Wiccan Church. Hozzáférés ideje: 2007-04-02.

A wicca a boszorkányság egy változata, egy modern misztériumvallás,http://www.wicca.hu amely vallási és mágikus nézeteken alapul. Legtöbb angol anyanyelvű híve boszorkányként tekint magára. A witch angol szót bár boszorkánynak szokták fordítani, míg a witchcraft-ot boszorkányságnak, de Magyarországon a wiccák jelentős része nem ért egyet a két kifejezés összemosásával, így egyes wiccák boszorkányként tekintenek magukra, míg mások elutasítják ezt.

A gardneriánus Wicca nem orthodoxikus, nincs isteni kinyilatkoztatás, melyhez "helyes tudásként" ragaszkodna, hanem orthopraktikus - a praxis, a gyakorlat helyességét hangsúlyozza. Ennek megfelelően egyeseknek animista, másoknak politeista, megint másoknak henotheista, vagy akár gnosztikus nézeteik is lehetnek - amíg az avatások és a rituálék a megfelelő módon vannak bemutatva, a hagyományhoz tartozás nincs megkérdőjelezve. Az eredeti irányzat beavatottjai gyakorlatban az Istennőt és az Istent imádják, az isteni mivolt nemek szerint felosztott megjelenési formáit; megtartják az év nyolc nagy ünnepét (→ boszorkányszombat) és a holdünnepeket (esbat), ez utóbbiak jelentősebbek, és szűk körben vannak megülve. Saját szertartásaik vannak, és a hagyományt tartják mindenben szem előtt. Az eklektikus wicca irányzatokban a szervezeti jelleg sokkal kisebb szerepet játszik, nagyobb változatosság figyelhető meg a hitelvekben, de a szertartások és az erkölcsi törvények hasonlóak. Pár eklektikus wicca sem boszorkánynak nem tartja magát, sem varázslatokat nem végez. Számos wicca újpogánynak tartja magát.

Sokan tartják erkölcsi alapelvnek a Wicca Intelmet: Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz Sokan elfogadják a PFI (Nemzetközi Pogány Szövetség) alapelveit, úgymint: Szeretet és rokonság a Természettel. Tisztelet az életerőnek, és annak – állandóan megújuló – élet-halál körforgásának.

Alapelvek Hét alapvető gondolat, amelyet a Wicca boszorkányok többsége magáénak érez Az istenség kétpólusú Számos boszorkány hiszi, hogy létezik egyetlen roppant természetfeletti erő, amelyet szellemnek, mindenségnek, isteninek vagy istenségnek neveznek. Hiszik, hogy ez az erő a maga teljességében túl hatalmas és elvont ahhoz, hogy emberként felfoghassuk. E mindenható szellem vagy istenség két legfőbb vonását, a férfi és női oldalt Istennőként (Úrnőként) és Istenként (úrként) nevezik meg. bélyegkép|jobbra|A Hármas Istennő jelképe, mely feltehetőleg ógörög holdszimbólumból ered. A Hold három fázisát mutatja: növekvő, telihold és fogyó hold. bélyegkép|jobbra|Egy másik istennőszimbólum, mely eredetileg Diane de Poitiers jelképe volt.

Az Istennőnek gyakran három aspektusa van – a fiatal lány, az anya és a bölcs, idős asszony; őket a növekvő hold, a telihold és a fogyó hold jelképezi. Az Úrnő mindenhol jelen van és mindent áthat, az Úr pedig az élet szikrája őbenne, egyszerre szeretője és gyermeke. A wiccának néhány irányzata, főként a feminista dianikus wicca szerint az Úrnő egymagában teljes, és ennek az irányzatnak a követői az Úrnak csak másodlagos szerepet tulajdonítanak.

A biteisták számára két istenség létezik, egy női és egy férfi isten. Ők egymást kiegészítő ellentétek. Az eklektikus wiccában gyakran jelképezi őket a Hold és a Nap, a hagyományos wiccák a Holdistennő mellett a Természet Istenét tisztelik. Sok wicca hite szerint az istenek képesek megjelenni emberi formában. Meg tudnak nyilvánulni a főpapnőn és a főpapon keresztül a szertartások alatt; az ehhez használt szertartás a Hold lehívása (vagy az Isten megidézése).

Az Úrnő férfi párját gyakran szarvakkal ábrázolják (innen a neve: the Horned God, magyarul gyakran: Agancsos Isten, Szarvas Isten, Agancsos Úr) a természetet jelképezi, az életet és halált, a termékenységet. Gardner tanításai szerint ők a Brit-szigetek ősi istenei, egy agancsos isten és egy anyaistennő.

Egyesek elismernek egy egységes, legfelsőbb istenséget. Gardner kijelenti, hogy létezik egy náluk magasabb rendű, megismerhetetlen lény, az Elsődleges Mozgató, akivel azonban a wiccák nem foglalkoznak, elérhetetlen, megérthetetlen mivolta miatt.

Az istenség mindenben benne van A wiccák nagy része úgy hiszi, hogy az istenség – a már említett hatalmas természetfeletti erő – mindenhol jelen van, minden dologban, minden emberben ott rejtőzik.

A Föld az istenség megtestesülése A wiccák szerint a Föld az istenség egyik megtestesülése. Bolygónk az Istennő aspektus tapintható megvalósulása, amely életet ad minden létezőnek, majd a halálban újra magához öleli őket. Így a Föld – minden természeti tájával együtt – megszentelt terület. Rítusaik segítségével kapcsolatot építenek ki a Földdel, ahelyett hogy ellene dolgoznának, inkább együtt élnek a természet erejének áramlásával.

A pszichikai erő A wiccák hisznek a pszichikai képességekben, hogy minden ember a mentális erő adományával születik.

A mágia A wiccák nagy részének meggyőződése, hogy a mágia segítségével nemcsak jobbá tehetjük az életünket, de spirituális utazásunk során is támaszkodhatunk rá. A mágiához való tehetség úgy fejleszthető, ha hiszünk benne, hogy működik.

Reinkarnáció A wiccák többsége hisz a reinkarnációban, viszont ezen belül sokféle nézetük alakult ki. Egyesek szerint a lelkük újjászületik egy új testben, mások szerint a fizikai test halála után a lélek valamiképp visszaolvad a kozmikus energiába. Némely wiccák pedig a reinkarnáción belül megint más nézetet vallanak.

A szexualitás szentsége A wicca vallásban két ember fizikai egyesülése szent esemény. E vallásban sok szexuális szimbólum található megː a szabbatok számos esetben az Isten és Istennő egyesülésének témája köré épülnek.

Az elemek

A wicca világnézetben fontos szerepet játszik az öt elem: föld, víz, tűz, levegő és az ötödik elem, melyet szellem néven tisztelnek. A wicca jelképeként gyakran előforduló pentagram többek közt az öt elemet jelképezi. A szertartások előtti mágikus kör felrajzolásánál az első négy elemet hívják segítségül az azoknak megfelelő négy égtáj felől.

Erkölcs Sokak szerint a wicca erkölcs alapszabálya az ú.n. Intelem: Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz., de valójában a wicca erkölcs, ahogy szinte minden pogány hit, a becsület gondolatát tekinti alapvetőnek. Az Intelem a nyolcvanas évek elején kezdett nagyobb ismertségre szert tenni, akkor még kizárólag a mágikus munkára vonatkozó szabályként használták. Az eklektikus wicca terjedésével egyre többen érezték szükségét valamiféle erkölcsi törvénynek, s az Intelemben vélték ezt megtalálni. Eredetileg a wicca egyik alapgondolata volt a döntések erkölcsi oldalának felvállalása is, azaz annak eldöntése, hogy mi helyes, mi helytelen. Az intelem törvényként való értelmezése tehát a hagyományos wicca alapelvei ellen való. Szintén fontos a hármas törvény, mely szerint bármit tesz valaki (akár jót, akár rosszat), az háromszorosan száll vissza rá. Ezt a törvényt a legendák szerint Doreen Valiente találta ki, mivel két tanítványa rendszeresen etikátlanul végezte dolgait.

Sok wicca követi a nyolc erény előírását is, amelyet Doreen Valiente Charge of the Goddess című versében említenek: szépség és erő, hatalom és együttérzés, büszkeség és alázat, öröm és tisztelet. Valiente versében ezek egymást kiegészítő párokba vannak rendezve, mely újabb példája a wicca gondolkodásmódra gyakran jellemző dualizmusnak. A beavatott wiccák közül vannak, akik egy 161 pontból álló törvényt is követnek, ezek azonban valószínűleg nem ősi eredetűek, hanem Gardner találhatta ki őket, reagálva a kovenjén belüli belső konfliktusra.

Szertartások bélyegkép|Wicca esküvő az angliai Aveburyben, 2005-ben, Beltane ünnepén A szertartások során általában a koven (coven) tagjai összegyűlnek egy felrajzolt és megtisztított varázskörön belülre, meghívják az égtájak szellemeit és az Istenpárt, étel- és italáldozatot mutatnak be nekik és időnként varázslatokat is végrehajtanak. A varázskörön belül rendszerint oltár áll, melyre a szertartás kellékeit helyezik. Mielőtt a körbe lépnének, vannak, akik böjtölnek és/vagy rituálisan megtisztálkodnak. A szertartás után a hívek köszönetet mondanak az Úrnőnek és az Úrnak, valamint a négy égtáj őreinek, és felszámolják a bűvös kört.

Főként a gardneriánus és alexandriánus wiccán belül szinte mindig meztelenül („égbe öltözötten”) hajtják végre a szertartásokat, feltehetően az Aradia könyvének egy sora alapján. A legtöbb eklektikus wiccára ez nem jellemző.

Beavatás A hagyományos wicca vallásban a jelölteket a főpap vagy főpapnő avatja be. A kovenek hagyományosan komoly tudást kizárólag avatás után tanítanak, azonban gyakorta előzi meg a beavatási rítust valamiféle felkészítési időszak. A tanulóidő gyakran egy év és egy nap, amelynek végén a jelölt vizsgát tesz az elsajátított ismeretekből, és bizonyságát adja mesterségbeli tudásának.

A wicca olyan országokban, kultúrákban és vidékeken is megjelent, ahol nincsenek tapasztalt avatottak, akik társaik élére állhatnának, ilyenkor nincs főpap és főpapnő az újonnan jöttek oktatásához és beavatásához.