A neuro-lingvisztikus programozás (NLP) egyrészt tapasztalatokra épülő konkrét pszichológiai, pszichoterápiás és kommunikációs technikák rendszere, amely a nyelvhasználatot és viselkedést tanulmányozva a kiválóság struktúráját igyekszik megfejteni, ezzel megismételhetővé és elsajátíthatóvá tenni az egyes ember számára. Az így elsajátított tudás az NLP szerint azután alkalmazható az élet bármely területén, ahol a hatékony kommunikáció mint releváns szempont megjelenik (nevelés, vállalatvezetés, üzleti élet, politika stb.).

A Neuro-lingvisztikus programozást (NLP) meg kell különböztetni a neurolingvisztika nevű tudományágtól, amelynek semmi köze az NLP-hez és az NLP semmilyen módon nem használja eredményeit.Lum, C (2001): Scientific Thinking in Speech and Language Therapy, Lawrence Erlbaum; First edition , 15-17. o. Szintén nincs köze az NLP-nek a számítógép-programozáshoz, sem a számítógépes nyelvfeldolgozáshoz (angolul natural language processing, szintén NLP-nek rövidítve).

Az NLP áltudománynak minősül, mivel hatékonysága tudományos módszerekkel nem alátámasztható, emiatt a pszichológusképzésnek sem része. Mások szerint az NLP alapítói soha nem állították a rendszerről, hogy az tudomány lenne. Valójában a korabeli (1970-es évek beli) ismeretelméleti, nyelvészeti munkák, valamint sikeres pszichológiai gyakorlatok alapján összeállított összegző, modellező, alkalmazott rendszer. Bár a magyar pszichológusképzésnek valóban nem része, ám több segítő típusú foglalkozás ajánlott módszertani eleme, úgymint edzőképzés, nemzetközi coach-szervezetek képzései stb.

Története Az NLP az 1970-es években úgy született meg, hogy két fiatal amerikai tudós, a nyelvész John Grinder (1940) és a pszichológushallgató Richard Bandler (1950) föltette magának a kérdést: Vajon mitől hatékony három világhírű, kimagaslóan sikeres pszichoterapeuta klinikai gyakorlata? Mindhármójuk terápiás üléseiről sokórányi kép- és hanganyagot elemeztek végig. Céljuk nem az volt, hogy elméletet alkossanak, hanem hogy modellezzék az „intuitív zsenik” tevékenységét: először teljesen redukcionista módon elemeire szedjék, majd újra felépítsék, tanulható és tanítható rendszerként. A három vizsgált terapeuta Milton H. Erickson, Fritz Perls és Virginia Satir volt.

Források Milton H. Erickson A pszichoterápia történetében Milton H. Ericksont mint a hipnoterápia megújítóját tartják számon. Nevéhez kötődik az indirekt hipnózistechnikák fogalma. Szemben a mainstream hipnóziselméletek többségével, Erickson úgy tartotta, hogy minden ember hipnotizálható – csak meg kell találni a megfelelő hipnotizőrt és hipnózistechnikát. Az ő terápiás attitűdjét tükrözi az NLP egyik kulcsgondolata:

Erickson mestere volt a gyakorlati nyelvhasználatnak: szándékoltan homályos mondataival, kétértelmű fogalmazásaival, modálisan szerkesztett mondataival, konfúziós technikájával megkerülte a páciens tudatos ellenállását, és üzenete így mindig célba talált. E „cél” pedig nem volt más, mint a páciens tudattalanja. Erickson egész terápiás működésének alapvető meghatározója volt az a szemlélet, amely szerint egyrészt az emberek eredendően rendben vannak, gazdag erőforrások birtokában, csak ezen erőforrások a konkrét helyzetekben gyakran hozzáférhetetlenek számukra, másrészt a tudattalan sokkal okosabb nálunk.

Fritz Perls Az európai származású Fritz Perls az ún. gestaltterápia megteremtője, amelynek elméleti hátterét a 20. század első felében, Európában kialakított és elterjedt alaklélektan alkotja. A német Gestalt szónak nincs konkrét megfelelője más nyelvekben; pszichológiai összefüggésben arra a felismerésre utal, hogy az ember a valóságot nem atomisztikusan észleli, hanem mindig egészként, valamely szempont szerint szervezetten. Perls példájával élve, amikor vendégek érkeznek egy koktélpartira, mindegyik résztvevő mást és mást lát ugyanabban a szobában, annak függvényében, hogy figyelmüket mely szervezőelv irányítja. Az alkoholista semmi egyebet nem lát, csak a bárszekrényt. A barátnőjét kereső szerelmes ifjú számára az egyetlen értelmes mintázat barátnője arca. A festő, akitől a házigazda nemrég vásárolt képet, kizárólag azt veszi észre belépéskor, hogy képét hogyan és hova akasztották ki. Ha azonban valamelyikük elfárad a parti forgatagában, az illető számára a díványon lévő üres hely fog alakot ölteni és kiemelkedni a háttérből.

Perls a maga terápiás gyakorlatában nem a múlt elemzésére fókuszált, hanem az „itt-és-most”-ra: arra, amit kliense épp megél, ráirányítva a figyelmet az érzékelés valamennyi csatornájára. A gestaltterápiából származik az NLP azon elve, amely szerint az ember soha nem a valóságra reagál, hanem a valóságról kialakított saját „térképére” – s e térképen nemcsak, sőt nem is elsősorban „fontos tények” szerepelnek, hanem a helyzet egésze, annak valamennyi érzékleti minőségével: színekkel, formákkal, hangokkal, tapintási és hőérzékeléssel, szag- és ízingerekkel. Ezek együttesen alkotják az egyén belső valóságát, s az illető ezen együttestől érzi magát a bőrében jól vagy rosszul. Tehát ha bármilyen változtatást szeretnénk elérni, ezeket a szervezett sémákat kell tudatosítani, lebontani és újraszervezni.

Virginia Satir Virginia Satir a családterápia kiemelkedő alakja. Pszichoterápiás technikájának fontos eleme az egész részekre bontása és a kommunikáció kialakítása e részek között. A saját gyakorlatában a kliensek dramatikus eszközökkel személyesítették meg az egyes részeket. Az NLP-technikákban az intrapszichés részek a kliensen belül kommunikálnak egymással.

Az elnevezés A „neuro-lingvisztikus programozás” kifejezés hátterében a következő felismerések állnak: neuro: Minden viselkedésünk neurológiai folyamatokban gyökerezik: az érzékelésben és észlelésben (látás, hallás, tapintás stb.), ill. a gondolkodásban is az idegrendszerünket használjuk. lingvisztikus: Gondolatainkat a nyelv segítségével fejezzük ki, ugyanilyen módon kommunikálunk. Ha valamit mondani szeretnénk, a fejünkben lévő képet/hangot/érzést szavakba öntjük. A hallgató ezeket a szavakat alakítja vissza saját maga számára hanggá, képpé vagy érzéssé. programozás: Gondolataink és viselkedésünk nem véletlenszerűen alakulnak, hanem bennünk lévő, mélyen gyökerező – a fenti értelemben vett – neurolingvisztikus sémákat, előírásokat követnek. Ezek a régen tanult sémák újratanulhatóak, vagyis az ember újraprogramozható. Ahogy a kisgyerek fejfájós anyját utánozva eltanulta, hogy amennyiben figyelmet és törődést szeretne a családjától, akkor ennek útja az, hogy megfájduljon a feje, ugyanúgy a felnőtt képes e programot újraírni, és a fej megfájdulása helyett alternatív megoldást kialakítani arra, hogy magára irányítsa családja figyelmét és törődését.

Elterjedtség

Nagy számban jelentek meg NLP-vel foglalkozó könyvek, melyek közül többet lefordítottak magyarra is. Sok tréninget ajánlanak az erre specializálódott vállalkozások és egyének is. A színvonal vegyes, ami sok esetben a módszer megkérdőjelezéséhez vezethet. Kommunikációs szakemberek igen gyakran használnak meggyőzésnél NLP-s eszközöket. Például, Barack Obama előszeretettel és nagy hatékonysággal alkalmaz NLP technikákat.

Az NLP alapjai

A fenti idézetben írottaknál valamivel bővebben az NLP-t nyolc téma körüljárásával lehet bemutatni. E témák a következők:

Mentális térkép Nyelvi modellek Érzékszervi nyelv Állapotfiziológiák Szemmozgások Módosult tudatállapot Raport Keretek és célok

Alább e témák vázlatos ismertetése következik.

A térkép nem azonos a területtel Az emberek soha nem a valóságra reagálnak, hanem a valóságról kialakított képükre. Ha két ember egymás mellett állva ugyanazt a fát nézi, nem ugyanazt a fát fogják látni. Az objektív valóságról az észlelés folyamatában mindenki kialakít magának egy saját belső, szubjektív valóságot (egy belső „térképet”). A továbbiakban ezen a térképen mozog, és mind érzelmileg, mind értelmileg arra reagál, ami a térképen (tehát nem „odakint”) található.

A nyelvi modellek alkalmazása Meta-modell Különbség van a belső tapasztalat, illetve annak nyelvi megjelenése között. Amikor megpróbáljuk kimondani azt, amit gondolunk vagy érzünk, beszédünk többnyire általánosításokat, kihagyásokat és torzításokat tartalmaz a tényleges tapasztalatunkhoz képest. Az NLP-ben meta-modellnek nevezik azt a kérdezéstechnikát, amellyel a kijelentések mögé kerülve vissza lehet jutni a releváns részletekig, és így feltárhatóvá válik a valódi, belső élmény. A modell részletes útmutatót ad arra nézve, hogy miként lehet felismerni egyes nyelvi jelenségeket, és milyen kérdésekkel lehet hozzáférni a mélystruktúrához.

Az alábbiakban a leggyakoribb szemantikai torzítások következnek, egy-egy példával és lehetséges meta-kérdésekkel.

Bizonytalan főnevek A bizonytalan főnévnek több jelentése van. A meta-kérdés pontosítja, hogy a másik az adott helyzetben miféle jelentésre gondol.

Kijelentés: Nehezen viselem a stresszt. Meta-kérdések: Mit értesz pontosan stressz alatt? Miről ismered fel, hogy „ez most stressz”? Kinek és milyen megnyilvánulása az, amit nehezen viselsz?

Bizonytalan igék A bizonytalan igékből nem derül ki, hogy valójában milyen cselekvésre vonatkoznak.

Kijelentés: Szívat a főnököm. Meta-kérdések: Mit jelent az, hogy szívat? Hogy csinálja? Mit tesz vagy nem tesz, mit mond vagy nem mond?

Modális operátorok Szükségszerűség, kényszer, lehetetlenség kifejezése. „Szeretném”, „Kénytelen vagyok”, „Nem lehet”, „Nem tehetem” stb.

Kijelentés: Muszáj időben hazamennem. Meta-kérdések: Honnan tudod, hogy muszáj? Mi történne, ha nem mennél haza időben?

Univerzális kvantorok Egyedi tapasztalatok – többnyire indokolatlan – általánosítása. „Mindig”, „mindenki”, „állandóan”, „senki”, „soha”.

Kijelentés: Engem mindig mindenki félreért. Meta-kérdések: Biztos, hogy mindig és mindenki? Tudnál példát mondani? És még egy példát?

Kihagyás A közlés valamely lényeges eleme hiányzik.

Kijelentés: Tegnap is csúnyán becsaptak. Meta-kérdések: Kicsoda? Hogyan? Mivel? És még mikor?

Gondolatolvasás A beszélő tudni véli, mire gondol vagy mit érez a másik.

Kijelentés: A feleségem tutyimutyi alaknak tart. Meta-kérdések: Pontosan honnan tudod, hogy annak tart? Milyen megnyilvánulásaiból? Mi a bizonyítékod arra, hogy ezt a megnyilvánulását megfelelően értelmezed?

Nominalizálás A beszélő kézzelfoghatatlan, általános szavakat mond, miközben a konkrétság benyomását igyekszik kelteni.

Kijelentés: A számomra fontos dolgok megtanítanak az élet értelmét élvezni. Meta-kérdések: Melyek ezek a fontos dolgok pontosabban? Hogyan tanítanak meg? Milyen értelmet adnak az életednek? Miben tapasztalod ezt meg?

Hibás ok-okozati viszony Két dolog között oksági viszony indokolatlan feltételezése.

Kijelentés: Kiborítanak a gyerekeim. Meta-kérdések: Egészen pontosan hogyan okozzák a gyerekeid a kiborulásodat? Biztos vagy abban, hogy a gyerekeid nélkül nyugodt és kigyensúlyozott lennél?

Hiányzó vonatkozási index A hiányzó vonatkozási index azt jelenti, hogy a (látszólag) megfelelő szó vagy mondatrész valójában nem azonosítja be pontosan a személyt vagy tárgyat.

Kijelentés: Többen is más véleményen vannak az ilyen kérdésekben. Meta-kérdések: Hányan vannak más véleményen? Kik ők? Milyen véleményen vannak? Milyen kérdésekkel kapcsolatban?

Milton-modell A „Milton-modell” elnevezés Milton H. Erickson előtt tiszteleg. Szemben a meta-modellel, amelynek célja az általánosított megfogalmazások mögötti konkrét tartalmak felderítése, a Milton-modell azt a közlésmódot írja le, amikor a terapeuta szándékosan homályosítja el mondanivalóját, s a képzavarok, általánosítások, univerzális kvantorok stb. használata segítségével kerüli meg a kliens tudattalan ellenállásának falát.