A tűzföldi karakara (Phalcoboenus australis) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Falco nembe Falco australis néven.
Előfordulása Dél-Amerika déli részén, Falkland-szigeteken körülbelül 500 pár fészkel. Megtalálható Argentínában és Chilében is. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek, valamint tengerpartok, sziklás környezetben. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 65 centiméter, szárnyfesztávolsága 116-125 centiméter, testtömege 1300-1700 gramm. Tollazata majdnem fekete, nyakán és mellén fehéres tollai vannak. Csupasz arcrésze és lába sárga, csüdje vörösesbarna. bélyegkép|160px|A talajonbélyegkép|210px|és a levegőben
Életmódja Pingvin- és albatroszkolóniákon szedi áldozatait.
Szaporodása Talajra, kövek közé építi fészkét. Fészekalja 4 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe korlátozott, egyedszáma 1000-2499 példány közötti, viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
– magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Phalcoboenus Kategória:Madárfajok Kategória:Argentína madarai Kategória:Chile madarai Kategória:A Falkland-szigetek madarai